Fritz LangFritz Lang hadjárataA háború árnyaiMartin Ferenc
Lang
náciellenes propagandamozija hajdani expresszionista remekléseinek – Dr.Mabuse végrendelete, Kémek, M. Egy város keresi a gyilkost – motívumaira épült.
A
második világháború időszaka nem múlt el nyomtalanul Fritz Lang amerikai
pályafutásán sem. Igaz, öt háborús filmje közül négy antifasiszta
propagandafilm (Manhunt, A félelem minisztériuma, A hóhér halála,
Cloak and Dagger), egyet pedig pusztán pénzkereseti okokból forgatott le. (Amerikai gerillák a Fülöp-szigeteken) E
műfaji csoportból a négy propagandafilm az érdekes. Ugyan nem sorolhatók Lang
legjelentősebb amerikai alkotásai közé, mint például a Téboly vagy a Búcsúlevél,
de nem is intézhetők el azzal, hogy csupán náciellenes célokat szolgálnak.
Figyelemre méltó mozzanata ezeknek a filmeknek, hogy rokon vonásokat mutat
rendezőjük néhány német művével. S ez az életműben felfedezhető folytonosságon
túl azért is fontos, mert ennek a rendezői gesztusnak köszönhetően lényeges
jelentésárnyalatokkal gazdagodnak ezek a propagandafilmek. A háborús filmek
elsősorban az M. – Egy város keresi a
gyilkost (Manhunt, A félelem minisztériuma,
A hóhér halála), a Kémek (Cloak and Dagger) és részben a Dr.
Mabuse végrendelete motívumait, hőstípusait és képi megoldásait variálják.
Üldözött hősök
Az M. cselekménye a gyerekgyilkos üldözésén
alapul. Üldözött figurák Lang háborús filmjeinek főhősei is. A Manhuntban egy angol tiszt menekül a
nácik elől. Röviddel a második világháború kitörése előtt Bajorországban
vadászat közben véletlenül Hitler házához téved, és puskájának távcsövében
megpillantja a Führert. Eljátszik a gondolattal, hogy lelövi, aztán némi habozás
után töltényt helyez a tárba. A merénylet meghiúsul, mert egy őr felfedezi és elfogja.
Miután nem tudják megtörni, és rávenni arra a vallomásra, hogy az angol kormány
megbízásából akarta lelőni Hitlert, egy szakadékba lökik. Másnap
hajtóvadászatot indítanak ellene. A hóhér
halála Svoboda doktorának a film elején sikerül megölni Heydrichet, Prága
náci helytartóját. Ezt követően folyamatosan menekülnie kell a Gestapo elől. A félelem minisztériuma főhőse felfedez
egy titkos náci szervezetet Londonban. Ezután üldözői el akarják tenni láb alól.
A Clock and Dagger professzora amerikai
titkos ügynökként próbálja kimenteni tudós kollégáját a fasiszta
Olaszországból. Feladata hasonló a 326-os spionéhoz (Kémek): egy erős hatalmi rendszert kell kijátszania. Küldetése
alatt épp olyan életveszélyben van, mint az őt támogató ellenállók és elődje a
kémfilmben.
Lang
nem idealizálja, nem kezeli heroikus pátosszal ezeket a figurákat. Hétköznapi
emberek ők, akikből a személyes fenyegetettség kényszeríti ki az aktivitást.
Jól mutatja ezt a véletlen szerepe a főhősök életében, valamint az erőszak
ábrázolása a filmekben. A hóhér halálában
Heydrich meggyilkolását nem látjuk. Svoboda doktor második akciója Gruber
felügyelő megölése a kórházban. Kíméletlen küzdelemben sikerül csak elnémítani
a nácikat szolgáló nyomozót. Thorndike kapitány (Manhunt) a metró alagútban a sínekre löki az ellenséges ügynököt,
hogy az áram végezzen vele. Az ezt megelőző dulakodás a sötét miatt alig
látható. Jesper professzor a Cloak and
Daggerben olyan kegyetlenül végez fasiszta ellenfelével, mint Svoboda. Az
erőszakos akciók során a főhősök nem magabiztos urai a helyzeteknek. Komoly
erőfeszítést és megpróbáltatást okoz nekik az ellenség kiiktatása. Lang erőszak
ábrázolása alapján háborús filmjeinek hősei sokkal közelebb állnak a film
noiroknak azokhoz a figuráihoz, akiket valamilyen formában megkísért a bűn, s
később áldozatai lesznek. Ezt támasztja alá, hogy e négy film főhőse közül
három úgy jelenik meg a cselekmény elején, hogy már elkövetett egy bűntettet
vagy köze volt hozzá. Thorndike (Manhunt)
Hitler lelövését fontolgatta, Svoboda (A
hóhér halála) Heydrichhel végzett, Neale (A félelem minisztériuma) elmegyógyintézetben töltötte büntetését,
mert a bíróság közvetetten felelősnek tartotta felesége öngyilkosságában. E
mozzanatok mellett hangsúlyos a gyerekek jelenléte egy-egy epizódban, akik a
kialakuló veszélyhelyzetekre utalnak. A Manhunt
angol tisztjét egy kisfiú rejti el üldözői elől a hajón, A félelem minisztériumában
a rendezvényre érkező főhősnek egy kislány dobja a labdáját, a Cloak and Dagger professzora miután
megfojtotta náci ellenfelét egy labdáját kereső kisfiú előtt álcázza magát a
lépcsőházban. A felsorolt részletek egyértelműen utalnak az M. híres képsorára, amikor Elsie
Beckmann a hirdető oszlopnál találkozik gyilkosával. Csakhogy a német filmben
az ártatlanok kiszolgáltatottságát hangsúlyozta a gyermek-felnőtt kapcsolat. A
háborús filmekben a pillanatnyi kontaktus a gyerekekkel a főhősök
fenyegetettségét jelzi. A mellettük felbukkanó kislányok vagy kisfiúk egyrészt
átruházzák rájuk a potenciális áldozat szerepét, amelyet ők hordoztak a német
filmben; másrészt megjelölik a bennük lakozó „bűnöst”, akit már előéletük (A félelem minisztériuma) vagy a
történelmi válsághelyzet hívott elő személyiségükből. (Manhunt, A hóhér halála, Cloak
and Dagger)
A
film noirra jellemző bűnproblematikával és karakterekkel hiteles jellemeket
formált Lang a háborús propagandafilm sematikus figuráiból. S ha ehhez még
hozzávesszük, hogy Thorndike-ot (Manhunt)
egy hulló falevél gátolja meg a sikeres merénylet végrehajtásában, mint
Siegfried halhatatlanságát a Nibelungokban,
akkor Langnak még stílusos ironizálásra is futja az álomgyár hőstípusainak
heroizmusáról.
Náci szervezetek hálózata
Az M.-ben a gyerekgyilkos rémtettei
félelemmel töltik el Berlin lakosságát. A rendőrség és az alvilág jól
kiépített, perfekten funkcionáló hálózatot és taktikát alkalmaz a gyilkos kézre
kerítésére. A háborús filmekben az igazi veszélyt a náci szervezetek jelentik. Lang
e szervezetek működéséről, struktúrájáról ugyanolyan pontos képet rajzol, mint
az M. rendőri és alvilági
tevékenységéről, de a törvényes és a törvénytelen szimmetriájára épülő
ábrázolásmód nélkül. Ennek ellenére az M.-ből
ismerős motívumok köszönnek vissza néhány szituációban.
A Manhuntban a németek az M. gengsztereihez hasonlóan profi módon
álcázzák magukat, központjukból térképen követik nyomon Thorndike mozgását,
akciójuk menetét, ami jelzi, hogy az egész város felett ellenőrzést gyakorolnak.
Az egyik jelenetben a főhőst segítő csinos hölgyet egy rendőrnek öltözött Gestapo
ügynök kíséri a lakására, ahol polgári öltözetben a nácik várják. A német
főtiszt ugyanúgy néz ki öltönyben és kalapban, mint Schrenker, a gengsztervezér
az M.-ben. Társaival egy kör alakú
asztal körül áll, akárcsak a német filmben az alvilági szervezetek képviselői.
Lang véleménye egyértelmű a nácikról: hatalmi pozíciót birtokló bűnözők. A
társadalmat megtévesztő taktikájuk hatékony és veszélyes. Nyílt háború helyett
belülről próbálják aláásni a demokratikus államrendet. Ugyanezt a helyzetet
variálja A félelem minisztériuma cselekménye is.
A
náci Németország hatalmi rendszeréről a legrészletesebb képet A hóhér halála nyújtja. A legfelsőbb
hatalomgyakorlótól felvonultatja az elnyomó gépezet legfontosabb figuráit, a
Gestapo főnökön keresztül, a vallató tiszten át egészen a kollaboráns cseh
figuráig.
Larissa
Schütze tanulmányában (Fritz Lang im Exil)
részletesen jellemzi ezeket a típusokat. Ezek közül a legérdekesebb Gruber
felügyelő, aki nem meggyőződéses náci, de személyes érdekből szolgálja őket.
Gruber joviális alkata, ravaszsága, akkurátus nyomkövetése sokat megőriz
Lohmann figurájából.(M., Dr. Mabuse
végrendelete) Az egyik jelenetben ugyanúgy keretezi be az árulkodó
mondatokat a lapon, ahogy Lohmann javítja ki a jegyzőkönyv hibáját az M.-ben. A berlini felügyelő azonban a
törvényes rendet, a jogállamot szolgálta, Gruber az elnyomó diktatúrát. „(…)
Gruber hagyta magát korrumpálni a nemzeti szocializmus alakjában megjelenő
szervezett bűnözéstől.” - írja Larissa Schütze.
Lang
az embertelen hierarchikus rend kiszolgálóival szembe állítja a cseh ellenállók
önfeláldozó kollektivitását. Az M.-ben
legális és illegális rend képviselői csak látszólag különböztek egymástól. A nyomozati
munkájukban kijelölt szerepekhez való alkalmazkodás, a személytelen
funkcionalizmus a törvényes és törvénytelen szervezetek képviselőit egymás
tükörképévé változtatta. A hóhér
halálában ugyan éles ellentét látható elnyomók és elnyomottak között, de
Lang árnyalja az ellenállás pozitív hőseiről alkotott képet. Ekkor is az M.-re emlékeztető megoldást alkalmaz. Az
ellenállók egy étteremben akarják leleplezni Czakát, az árulót. Az akció végül
kudarcba fullad, a Gestapo emberei rajtuk ütnek. A csehek az étterem ablakán
keresztül akarnak menekülni. Az M.
razzia-jelenetében egy bűnöző próbál kimászni az alagsori kocsma ablakán, de az
ott posztoló rendőr ezt lehetetlenné teszi. A két film megoldása közötti
párhuzam nem minősíti az ellenállókat bűnözőknek. Azt sugallja, hogy az
elnyomók elleni sikeres küzdelemhez a csehek kénytelenek alvilági módszerekhez
folyamodni. S ez nemcsak ebben a jelenetben látható: a film végén a hatásos
manipulációnak és a hamis vallomásoknak köszönhetően Czakára hárítják a
Heydrich- gyilkosságot.
A Cloak and Dagger az előző három filmhez
képest jóval leegyszerűsítettebb ellenségképet vázol fel. A cselekmény főleg
Jesper akcióira koncentrál. A konfliktusok során felbukkanó negatív figurák nem
markánsan tipizált karakterek, mint a másik három film antagonistái.
Csábító ellenség
Az M.-ben nincs olyan női főhős, aki
meghatározó szerepet játszana a cselekményben. A Dr. Mabuse végrendeletében kap fontos szerepet Lilli, aki Kentnek
segít visszatérni a bűnözők közül a tisztességes polgári életbe. Ugyanez a
feladata a háborús filmekben a pozitív hősnőknek: támogatják a férfiakat a
válsághelyzetek leküzdésében, illetve küldetésük teljesítésében. A
szolidaritást képviselik a nácik elvakult kötelességtudatával szemben.
Lang
ennek ellenére a nőtípusok ábrázolásában sem marad egyoldalú. Az odaadó,
segítőkész szépséggel szemben megjelenik a veszélyes csábító, aki a fasiszták
szolgálatában áll. Ennek a típusnak A
félelem minisztériumában (Lady Leslane) és a Cloak and Daggerben (Ann Dawson)van fontos szerepe. A weimari
időszak filmjeiben a hasonmás problematikán keresztül rajzolódnak ki a női
karakterek eszményi és démoni tulajdonságai (Nibelungok, Metropolis) vagy a hatalmi vetélkedések közben
képviselnek különböző érdekeket. (Pókok,
Dr. Mabuse, a játékos, Kémek) A
háborús filmekben az utóbbi szituáció köszön vissza Lang előző alkotói
korszakából. Noha ezekben a filmekben egyértelmű, hogy a nők melyik oldalon
állnak, viszont a szimpatikus ideál és a vonzó vamp szembeállítása arra utal,
hogy az ellenséggel nemcsak a társadalmi és hadszíntereken kell megküzdenie a
hősöknek, hanem vágyaikban is.
Akció, atmoszféra, absztrakció
A
négy film közül a Manhuntnak a
legfeszesebb a tempója. Lang a főhős utáni hajszára összpontosít, és jó
érzékkel adagolja a feszültséget. Szembetűnő különbség az M. stílusához képest, hogy a következetes formaelvű stilizálást
felváltja az atmoszférikus hatások előtérbe kerülése. A főhős kikötői üldözése
sokban emlékeztet Beckertére a német mesterműben, de az általános fenyegetettséget
a kameramozgások helyett a ködös, sötétbe burkolózó londoni utcák nyomasztó
hangulata érzékelteti.
Az
absztrakt motívumok azonban itt is előtérbe kerülnek. Az M.-ben a csapdába kerülést, a mozgástér szűkülését a körformák
jelölik. Thorndike a Manhuntban egyre
kilátástalanabb helyzetekbe kerül, mígnem a film végén egy kicsi barlangban
rejtőzik üldözői elől. Kiszolgáltatottságának mértékét a körívek jelzik. A
puska távcsövének, a hajón a kapitányi szoba rejtekhelyének, a metró
alagútjának szabályos geometriája a növekvő veszélyt fejezi ki.
Az állandósult
fenyegetettséget A félelem
minisztériumában is a környezet kísérteties atmoszférája közvetíti. Mivel
Lang e két Londonban játszódó filmjében a nácik a tisztességes polgár álarcát
öltve tevékenykednek, egy idő után a biztonságosnak hitt környezet félelemmel
telítődik. A főhősökkel együtt úgy érzi a néző, hogy mindenki másnak mutatja
magát, mint ami. Ez a meghasonlott, rémálomszerű szituáció indokolja az
expresszionizmusra emlékeztető stilizációt, a baljós hangulatot árasztó
miliőkkel komponált képsorokat.
Noha
az M.-ből ismerős ábrázolásmód
jelenik meg A hóhér halálában, Langnak
mégsem sikerül olyan érdekfeszítő cselekményszerkezetbe ágyazni az epizódokat,
mint a mintának tekintett német főműben vagy a másik három háborús filmjében. A
jelenetek helyenként elnyújtottak, a feszültségkeltésen pedig felülkerekedik a
propagandisztikus szándék.
A Cloak and Daggerből hiányzik a komor
atmoszférikus alaphang, ami meghatározza a Manhunt
és A félelem minisztériuma világát, viszont profi módon kivitelezett, fordulatos
cselekménnyel, izgalmas akciókkal rendelkező film.
Fritz
Lang háborús filmjei aktuálpolitikai érdekeket szolgáltak, de rendezőjük
tehetségét dicséri, hogy idejétmúlt propaganda tartalmuk ellenére még mindig
élvezhető alkotások.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 9 átlag: 5.11 |
|
|