MoziEgy háborúBaski Sándor
Krigen – dán, 2015.
Rendezte és írta: Tobias Lindholm. Kép: Magnus Nordenhof Jonck. Szereplők:
Pilou Asbaek (Pedersen), Tuva Novotny (Maria), Dar Salim (Najib), Soren Malling
(Olsen). Gyártó: AZ Celtic Films / Nordisk Film. Forgalmazó: Vertigo Média. Feliratos. 115 perc.
Ha létezett volna a
Dogma-iskola valódi oktatási intézményként is, Tobias Lindholm kitűnőre
érettségizik, méghozzá Thomas Vinterberg osztályában: a szabályok többségét ugyan nem követi, de szellemiségét hűen
képviseli. Vinterberggel közösen írt szociodrámája (Submarino) ideális szakmai gyakorlatként szolgált első rendezéséhez
(R), második (Emberrablás) és a mostani, Oscar-jelölt filmje pedig már egy
szerzői hangját megtalált, önálló alkotót jelez.
A nagyfokú tematikai hasonlóság
miatt akár trilógiáról is beszélhetnénk: mindhárom dolgozat extrém
stresszhelyzetbe, sőt helyenként életveszélybe került, zárt közösségekben élő
férfifőhősöket mozgat, akik a túlélés érdekében nem kevésbé radikális – és
morálisan megkérdőjelezhető – tettekre kényszerülnek. A legújabb film a
legösszetettebb mind közül, mert amíg az R
csak megkettőzte a címszereplő alakját, addig az Egy háború az Emberrablás
túszul ejtett, nézői szimpátiára méltó szakácsát és a hajótársaság felelőtlen
vezetőjét egyetlen figurában egyesíti. Az Afganisztánban szolgáló dán egység
parancsnoka jó szándékú ember, inkább bajtárs és barát, mint szigorú tiszt,
döntése nyomán mégis életét veszti 11 civil, amiért odahaza hadbíróság előtt
kell felelnie.
Dánia az afganisztáni
megszállás egyik legnagyobb támogatójaként közel 18 ezer katonát küldött az
országba, nem lenne tehát indokolatlan, ha Lindholm a szerepvállalás értelmére
kérdezne rá (lásd Világok között). Őt
viszont jobban érdekli az a másik, személyes háború (erre a fontos tényre utal
az eredeti cím: Háborúk), amelyet
Pedersen parancsnoknak kell megvívnia saját lelkiismeretével. Önmarcangoló
nagymonológok vagy szenvedélyes viták helyett azonban az állandó színész, Pilou
Asbæk arca tudósít a belső feszültségről, a harctéren és a hátországban
játszódó jeleneteket pedig olyan kézikamerás stílusban rögzíti Magnus Nordenhof
Jonck operatőr, amely egyszerre szenvtelen és személyes. A nézőpontválasztás
persze már önmagában állásfoglalás, Lindholm empatizál háborús bűnössé lett főhősével,
felmenteni ugyanakkor nem hajlandó, és ezzel a nézőtől is megtagadja a
feloldást – szerencsére. Tekintettel a tett súlyára, minden más végkifejlet
hazugság lenne.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 5 átlag: 6.6 |
 |
|
