DVDManglehorn – Az elveszett szerelemKránicz Bence
Manglehorn
– amerikai, 2014. Rendezte: David Gordon Green. Szereplők: Al Pacino, Holly
Hunter, Harmony Korine. Forgalmazó: ADS Service. 97 perc.
Úgy tűnik,
David Gordon Green sikeresen kikecmergett a hollywoodi komédiagyárból, amelybe
Judd Apatow révén, a 2008-as Ananász
expresszel került be. Noha az Apatow produceri irányításával készült
filmjeit sem volna igazságos egy legyintéssel elintézni – merész
témaválasztásuk, üdítő szabadszájúságuk a kortárs amerikai vígjáték markáns
trendjét formálta –, Green eddigi pályáján mégis A bébisintér jelentette a mélypontot, és ezután tért vissza
diadalmasan az egyazon évben forgatott Joe
és Prince Avalanche – Texas hercege
kettős remeklésével.
A Manglehorn e két film logikus
folytatásának is tekinthető: témáját, a magányos, nehéz természetű férfi
megváltástörténetét a Joe-ból
kölcsönzi, míg a kisrealista minimalizmusból kiinduló, de a főhős
lelkiállapotát, impresszióit kivetítő, stilizált fogalmazásmód a Prince Avalanche-ből ismerős. Különböző
színhatású, kézikamerával felvett szekvenciák követik egymást, ám a Manglehorn legnagyobb erénye, hogy
művészfilmes megoldásai egy pillanatig sem hatnak manírosnak, noha Green alkalmanként
meglepően radikális eszközökhöz nyúl. A tömegbalesetben összeroncsolódott, egy
felborult kisteherautó rakománya miatt dinnyelevet vérző autók látványa, vagy a
bankfiók unalmas hétköznapjaiba betoppanó, és ott dalra fakadó férfi Buñuel
vagy akár Lars von Trier világát is eszünkbe juttathatja, és nemcsak A bakancslistához hasonló fősodorbeli
gerontodrámáktól, hanem az elmúlt években talán túl kiszámíthatóvá vált
off-hollywoodi dramedy-ktől is megkülönbözteti Green rendezését.
A
komótosan haladó, elsősorban egy régi csalódás feldolgozása és az új kötődés
lehetősége köré épülő történet valójában az öregedésről szóló tanulmány, amely
ugyanúgy lelassul és elkalandozik időnként, mint főhőse, a mogorva kulcsmásoló.
A címszerepet alakító Al Pacino tartózkodik a neki testhezálló impulzív,
vehemens játékstílustól és teátrális gesztusoktól. Inkább tűnődő, bizonytalan
karaktert formál Manglehornból, aki tudatában van, milyen nehéz kijönni vele,
de túl öreg és fáradt ahhoz, hogy szabadulni tudjon rigolyáitól. Pacinónak
egy-egy pillanat is elég rá, hogy a főhős arroganciája és gorombasága mögött
megmutassa kiszolgáltatottságát is: a film elejére helyezett diszkójelenetben
rögtön látni rajta az öregek egoizmusát és rezignált beletörődését.
Mellette
csak néhány mellékalaknak jut hely a történetben, Pacinót azonban csupa remek
színész veszi körül. Valódi tétje a Manglehornhoz türelemmel és megértéssel
közelítő, kudarcai és kompromisszumai ellenére sem cinikus banki alkalmazottal
(Holly Hunter) alakuló viszonynak van, a jelentős rendező, Harmony Korine (Gummo, Spring Breakers) pedig kisstílű striciként tűnik fel. Korine
felléptetése telitalálatnak bizonyul, és a Manglehorn
indie-kapcsolatait is szorosabbra fűzi – Green talán általa is tudatja, hogy
elsősorban művészfilmesként tekint önmagára. Ezzel együtt a termékeny rendező
továbbra is rendszeresen vállal hollywoodi megbízásokat: ősszel mutatták be Our Brand Is Crisis című politikai
szatíráját Sandra Bullock főszereplésével.
Extrák:
Nincsenek.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 14 átlag: 5.71 |
 |
|
