KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
   2016/március
ROCK-LEGENDÁK
• Géczi Zoltán: Az ember, aki nem volt hajlandó megöregedni David Bowie (1947-2016)
• Jankovics Márton: A sérülékenység krónikája Janis – A Janis Joplin-sztori
• Pernecker Dávid: Hozzáállás kérdése Don Letts dokufilmjei a punkról
MAGYAR MŰHELY
• Fazekas Eszter: Egy fényt, egy sugárt Magyar képmesterek: Hildebrand István
• Soós Tamás Dénes: Feketén fénylett Beszélgetés Lugossy Lászlóval
• Kővári Orsolya: „Mindenki a maga szintjén nyomorog” Beszélgetés Thuróczy Szabolccsal
• Bilsiczky Balázs: Darázsfészek Beszélgetés Nemes Gyulával
TŐZSDE-RULETT
• Kolozsi László: A kijózanodás kora Anti-kapitalista filmek
• Teszár Dávid: A piac törvénye Mennyit ér egy ember?
BETILTOTT VÁGYAK
• Kis Katalin: Hideg/meleg LMBTQ körkép: Délszláv filmek
• Huber Zoltán: Magukra találnak Budapest Pride LMBTQ Filmfesztivál
FRITZ LANG
• Várkonyi Benedek: Különös pár Fritz Lang és Thea von Harbou
• Martin Ferenc: A háború árnyai Fritz Lang hadjárata
FESZTIVÁL
• Orosz Anna Ida: Elsőfilmesek és veteránok Oscar-jelölt animációs rövidfilmek
• Mátyás Győző: A keresés filmjei Torinó
KÍSÉRLETI MOZI
• Nagy V. Gergő: A nagyság domborzata Grandrieux és a spirituális testiség
TELEVÍZÓ
• Baski Sándor: Az ördög és Miss Jones Szuperhős-sorozatok a tévében
FILM / REGÉNY
• Sepsi László: Kutyából szalonna Joe Kelly: Deadpool Omnibus
• Kovács Marcell: Rizikós revízió Tim Miller: Deadpool
KRITIKA
• Pályi András: A test esete a szellemmel A test
• Varró Attila: Temetni jöttek Ave, Cézár!
• Baski Sándor: Közszolgálat Spotlight – Egy nyomozás részletei
• Pápai Zsolt: Dohos exteriőrök Indián
MOZI
• Baski Sándor: Egy háború
• Teszár Dávid: A Zarándok
• Schubert Gusztáv: Amnézia
• Árva Márton: Blue Lips
• Forgács Nóra Kinga: Short Skin – Szűkölő kamaszkor
• Vajda Judit: Minden út Rómába vezet
• Alföldi Nóra: Egy őrült pillanat
• Kovács Kata: Hogyan legyünk szinglik?
• Roboz Gábor: 400 nap
• Kránicz Bence: Viharlovagok
• Varró Attila: Farkas totem
• Tüske Zsuzsanna: A Fiú
DVD
• Kránicz Bence: Manglehorn – Az elveszett szerelem
• Pápai Zsolt: Kopp-kopp
• Soós Tamás Dénes: A szerencse forgandó
• Kránicz Bence: Gyalogáldozat
• Benke Attila: A kelletlen útitárs
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Tőzsde-rulett

Mennyit ér egy ember?

A piac törvénye

Teszár Dávid

Puritán karaktertanulmányba ágyazott humanista moralitásjáték egy francia munkásról a karvalytőke lélekvesztő labirintusában.

 

A francia Stéphane Brizé kisemberek tanulmányozására szakosodott, legyen szó bár énekes karrierre áhítozó parkolóőr kisasszonyról (Kisvárosi álom, 1999), szerelembe eső bírósági végrehajtóról (Tétova tangó, 2005), elcsábuló kőművesről (Mese a szerelemről, 2009) vagy a halálos beteg édesanyjához visszaköltöző, börtönviselt teherautó sofőrről (Néhány óra tavasz, 2012). Legutóbbi munkája, a tavalyi cannes-i szemle versenyfilmjei közé beválogatott Mennyit ér egy ember? egy középkorú, munkanélküli gyári munkást (Vincent Lindon) tesz meg főszereplőnek, aki minden erejével azon van, hogy ismét dolgozhasson és anyagilag támogathassa feleségét és fogyatékkal élő, tizenéves fiát.

Brizé alkotása témaválasztásával, eszköztelenségével és az önmagukat alakító amatőrök szerepeltetésével a Két nap, egy éjszaka című Dardenne-mozi inverz változatának is tekinthető (labilis lelki állapotú nő helyett higgadt férfi főhőssel, állásmegtartás helyett munkakereséssel), amelyben a rögrealizmus kéz a kézben jár a kapitalista rendszer kritikájával. A státusz nélküli, kiszolgáltatott Thierry életében a méltatlan és a megalázó szituációk váltogatják egymást. A bankban kioktatják, az állásinterjú-szemináriumon megfeddik, a munkaügyi központban pedig az intézményesített tébollyal kénytelen szembesülni: noha elvégzett egy darukezelő-tanfolyamot, a munkáltató szempontjából ez mit sem ér, ugyanis ezen a területen nem rendelkezik semmilyen munkatapasztalattal. A 22-es csapdája a pénzügyi szektorban is érvényesül: hitelt csak munkavállalónak adnak, viszont ha Thierrynek lenne állása, akkor nem lenne szüksége banki kölcsönre. A film eredeti címe (La loi du marché vagyis „a piac törvénye”) is erre emlékeztet: a kapitalizmus nem az embert, hanem a piacot, ekként pedig a profitot szolgálja. Nincs még egy olyan életforma, amely olyan rendszert talált volna ki magának, hogy az önmaga és a saját egzisztenciája talapzatát képező természet ellenében dolgozzon.

Brizé nem megy el a brit kitchen sink realizmus irányába: Thierry méltóságteljesen helytáll, nem törik meg, nem lesz káros szenvedélyek rabja, helyette inkább táncórákat vesz a feleségével. A Mennyit ér egy ember? nóvuma, hogy középtájt váratlanul irányt vált, amikor a főhős egy nagy áruház biztonsági őrének pozíciójában találja magát, s így első kézből tapasztalhatja meg az autoritás-szerep sajátosságait. A pénzügyi csőd elkerüléséből fakadó kirobbanó boldogság azonban elmarad, ugyanis a biztonsági kamerák képeinek figyelőjeként most a főhős feladata lesz az, amit eddig vele szemben követtek el: a számonkérés, a kioktatás és a megregulázás. Thierry a megélhetésért cserébe a rendszer részévé lesz és munkaköri kötelességévé válik az emberhez méltatlan magatartás, mivel az áruház egy felsőbb direktíva értelmében szeretne megválni néhány dolgozójától. A francia direktor ezen a ponton a szociális realizmust a moralitásjátékkal kapcsolja össze, és nagy precizitással egyre enyhébb fokú kihágásokat mutat be a telefontöltő-tolvajlástól a kuponlopásig.

A Mennyit ér egy ember? nemcsak az érzelgősségtől, de még a drámai csúcspontoktól is tartózkodik; formailag rideg, értékszemléletében azonban mélyen humanista alkotás. Vincent Lindon, Stéphane Brizé visszatérő színésze életének csúcsteljesítményét nyújtja a kompromittáló helyzetekben is nyugodt, egyenes gerincű munkásember szerepében (a 2015-ös cannes-i filmfesztiválon ezért a legjobb férfi alakítás díjával jutalmazták). Brizé halk szavú, de nagy erejű mozijának tanúbizonysága szerint a modulálatlan karvalykapitalizmusban már az is morális szuperhősnek számít, aki töretlenül őrzi az integritását és még a hűségpont-sikkasztástól is tartózkodik.

 

 

MENNYIT ÉR EGY EMBER ? (La loi du marché) – francia, 2015. Rendezte és írta: Stéphane Brizé. Kép: Eric Dumont. Szereplők: Vincent Lindon (Thierry), Karine de Mirbeck (Thierry felesége), Matthieu Schaller (Thierry fia), Catherine Saint-Bonnet (Bankár). Gyártó: Nord-Ouest Production / Arte France Cinema. Forgalmazó: Cirko Film Kft. Feliratos. 93 perc.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/03 27-28. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12635