KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

            
             
             
             
             
   2016/március
ROCK-LEGENDÁK
• Géczi Zoltán: Az ember, aki nem volt hajlandó megöregedni David Bowie (1947-2016)
• Jankovics Márton: A sérülékenység krónikája Janis – A Janis Joplin-sztori
• Pernecker Dávid: Hozzáállás kérdése Don Letts dokufilmjei a punkról
MAGYAR MŰHELY
• Fazekas Eszter: Egy fényt, egy sugárt Magyar képmesterek: Hildebrand István
• Soós Tamás Dénes: Feketén fénylett Beszélgetés Lugossy Lászlóval
• Kővári Orsolya: „Mindenki a maga szintjén nyomorog” Beszélgetés Thuróczy Szabolccsal
• Bilsiczky Balázs: Darázsfészek Beszélgetés Nemes Gyulával
TŐZSDE-RULETT
• Kolozsi László: A kijózanodás kora Anti-kapitalista filmek
• Teszár Dávid: A piac törvénye Mennyit ér egy ember?
BETILTOTT VÁGYAK
• Kis Katalin: Hideg/meleg LMBTQ körkép: Délszláv filmek
• Huber Zoltán: Magukra találnak Budapest Pride LMBTQ Filmfesztivál
FRITZ LANG
• Várkonyi Benedek: Különös pár Fritz Lang és Thea von Harbou
• Martin Ferenc: A háború árnyai Fritz Lang hadjárata
FESZTIVÁL
• Orosz Anna Ida: Elsőfilmesek és veteránok Oscar-jelölt animációs rövidfilmek
• Mátyás Győző: A keresés filmjei Torinó
KÍSÉRLETI MOZI
• Nagy V. Gergő: A nagyság domborzata Grandrieux és a spirituális testiség
TELEVÍZÓ
• Baski Sándor: Az ördög és Miss Jones Szuperhős-sorozatok a tévében
FILM / REGÉNY
• Sepsi László: Kutyából szalonna Joe Kelly: Deadpool Omnibus
• Kovács Marcell: Rizikós revízió Tim Miller: Deadpool
KRITIKA
• Pályi András: A test esete a szellemmel A test
• Varró Attila: Temetni jöttek Ave, Cézár!
• Baski Sándor: Közszolgálat Spotlight – Egy nyomozás részletei
• Pápai Zsolt: Dohos exteriőrök Indián
MOZI
• Baski Sándor: Egy háború
• Teszár Dávid: A Zarándok
• Schubert Gusztáv: Amnézia
• Árva Márton: Blue Lips
• Forgács Nóra Kinga: Short Skin – Szűkölő kamaszkor
• Vajda Judit: Minden út Rómába vezet
• Alföldi Nóra: Egy őrült pillanat
• Kovács Kata: Hogyan legyünk szinglik?
• Roboz Gábor: 400 nap
• Kránicz Bence: Viharlovagok
• Varró Attila: Farkas totem
• Tüske Zsuzsanna: A Fiú
DVD
• Kránicz Bence: Manglehorn – Az elveszett szerelem
• Pápai Zsolt: Kopp-kopp
• Soós Tamás Dénes: A szerencse forgandó
• Kránicz Bence: Gyalogáldozat
• Benke Attila: A kelletlen útitárs
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Amnézia

Schubert Gusztáv

Amnesia – svájci-francia, 2015. Rendezte és írta: Barbet Schroeder. Kép: Luciano Tovoli. Zene: Lucien Nicolet. Szereplők: Marthe Keller (Martha), Max Riemelt (Jo), Bruno Ganz (Bruno), Corinna Kirchhoff (Elfriede). Gyártó: Vega Film / ARTE Film / SRF. Forgalmazó: Vertigo Média Kft. Feliratos. 93 perc.

 

Magabiztos vének és tanácstalan fiatalok, az elhasznált testtel kajánul ingerkedő érzékiség, a kifinomult intellektus küzdelme a feledéssel, és mindehhez a művészet amfetaminja, a mindhalálig zene. Nem véletlenül juthat eszünkbe az Amnézia láttán az Ifjúság. Testvérfilmek. Legfőképp abban, hogy mindkét rendező tiszteli az öregkort és ismeri az emberi tragikomédia záróakkordjának Varázshegy-érzését, az élet béklyóiból szabadult nagybetegek/ vének utolsó lázas fellobbanását.

A varázshegy szerepét ez alkalommal nem egy alpesi szanatórium, hanem a napfényes ibizai tengerpart játssza el (akár az 1969-es More-ban), de ez nem lényeges különbség. Marthát, a majd félszázévnyi magányból kizökkentett idős asszonyt és a hazájától messzire vetődött huszonéves berlini zenészt ugyanúgy a zajos nagyvilágon, történelmen túli határhelyzet hozza össze. Különös liaisonjuk 1990-ben, a berlini Fal leomlása után indul. A családjától elszakadt, elárvult fiúnak támaszra, a 1945 óta önkéntes száműzetésben élő, magányát büszkén viselő asszonynak pedig védencre, és legfőképp ellazulásra van szüksége. Barbet Schroeder finom ecsetkezeléssel, semmi kis eseményekből, gesztusokból építi föl a nagyon össze nem illő pár egyre szorosabb kapcsolatát. Nem pusztán a rokonszenv hozza őket össze, a fiúnak a múlt hiányzik, az asszony pedig épp attól próbál majd félévszázada szabadulni. Martha ugyanis épp a németsége elől menekült ilyen messzire, amit a nácik bemocskoltak. Megbocsátani nem tud, nem akar, évtizedeken át nem hajlandó imádott Goethéje nyelvén megszólalni, sem Bachot játszani csellóján, de még a rajnai borokat is messzire kerüli. És most idesodor a sors egy kedves, helyes szimpatikus német ifjút, aki nemhogy nem náci, de mit sem tud a régmúlt gyalázatról. A jégpáncél olvadozni kezd. Szép történet, nagy átéléssel megrajzolva (Schroeder édesanyja sorsáról mintázta Martha életét). Itt lett volna jó megállni. De közbeszól a didaxis. Amit sejtettünk, onnantól kezdve kimondják és elmagyarázzák. Hogyan, miért? A film mély és sejtelmes első óráját ezzel el nem rontanám.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/03 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12623