MoziA FiúTüske Zsuzsanna
The Boy – amerikai,
2016. Rendezte: William Brent Bell. Írta: Stacey Menear. Kép: Daniel Pearl.
Zene: Bear McCreary. Szereplők: Lauren Cohan (Greta), Rupert Evans (Malcolm),
Ben Robson (Cole), Diana Hardcastle (Mrs. Heelshire). Gyártó: Huayi Brothers /
Lakeshore Entertainment. Forgalmazó: Cinetel Kft. Szinkronizált. 92 perc.
Hollywood borzongatásra
szakosodott, dörzsölt iparosai jól tudják, hogy egy igazán lélekig ható
horrorfilm kivitelezéséhez nem kell feltétlenül gigantikus monstrumokkal vagy
véresszájú, agyatlan zombikkal vesződniük – ahhoz, hogy a rémület arcunkra
fagyjon, bőven elég lehet egy sejtelmes porcelánmosoly, egy élettelen, mégis
átható üvegtekintet, amely – idegzettől függően - másfél órától akár több évig
is kísérthet minket. A hahotázó vérbohócok mellett, a titokzatos horrorbabák, a
finom művű, festett arcok talán azért tudnak halhatatlan rémképekként
beilleszkedni legmélyebben szunnyadó félelmeink közé, mert egészen a
gyermekkori iszonyokig visznek vissza, így a köréjük szőtt történetek is
általában családhoz, szülőkhöz kapcsolódó traumákat dolgoznak fel. Ezt az
örökifjú trendet lovagolta meg az anyasághoz fűződő szorongást vászonra
hangoló, friss születésű Annabelle és
- részlegesen – anyadarabja, a Démonok
között, időközben pedig megérkezett az újszülött kisöcs, A fiú is.
A legújabb babázós
rémmese főhőse a fiatal Greta, aki egy idős angol házaspár ódon házában kap
állást dadaként: távollétükben kisfiukra, Brahms-ra kell vigyáznia, a munka
egyetlen apró fintora, hogy Brahms egy életnagyságú baba, aki az elhunyt
gyermekük után maradt űrt tölti be. Greta végül egyedül marad a házban és –
érthető okokból – eleinte nem veszi túl komolyan a Brahms gondozására vonatkozó
kiskáté szabályait, azonban hamarosan nem csak frissen szerzett magánéleti
traumái, hanem számos megmagyarázhatatlannak tűnő jelenség is elkezdi
kísérteni. A horrorműves William Brent Bell, akárcsak legutóbbi filmjében, a Werben, ezúttal is anyai gondoskodásban
részesülő rémalakkal dolgozik, ezúttal azonban a karcosabb dokumentarista képek
helyére bársonyos, gótikus atmoszféra lép, amelyben az alkotók furfangosan
játszanak el a kísértetfilmek kellékeivel, gördülékenyen váltogatva a
lehetséges magyarázatok között, miközben a (rém)baba-mama témának is üdítő
vérfrissítést adnak.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 19 átlag: 5.11 |
 |
|
