PapírmoziPapírmoziBayer Antal
Nem maradék
A képregénykiadás szezonális jellegéből következően a tavaszi
újdonságok lapzártáig nem futottak be, ezért a 2015-ben megjelent, de a
rovatban eddig elhanyagolt kiadványokból mutatunk be néhányat.
Tavaly nyáron második alkalommal hirdetett képregénypályázatot az
I. Világháború témájában a Nagy Háború Blog. Ezúttal is a száz évvel ezelőtti
események szolgáltatták a témát, ám most nehezebb dolguk volt a pályázóknak,
hisz míg az 1914-es szarajevói merényletről rengeteg feldolgozást, értelmezést
és vad elméletet találhattak forrásként, az 1915-ben dúló harcok tekintetében a
száraz tényeken kívül leginkább korabeli naplókra tudtak támaszkodni. Éppen
ezért emelkedett ki a mezőnyből Téjlor munkája, hiszen minden mondatán, minden
rajzán érződött, hogy személyes, családi kötődése van az időszakhoz. Érdemes
megemlíteni, hogy a szerzőtől merőben szokatlan műről van szó, hiszen többnyire
külföldre készülő erotikus és hazai rejtvényújságokba adott humoros
képregényeiről ismerjük. A zsűri Kovács Fülöp, Pál Szabolcs, Kondor Tamás,
Gombalovas és Kiss Norbert munkáit részesítette a további díjakban, illetve
ezek kerültek be a limitált példányszámú, főként a szervező által terjesztett,
mutatós füzetbe.
Magyarok az Isonzónál. Színes, 36 oldal, irkatűzött. Kiadó: Nagy Háború Kutatásáért
Közhasznú Alapítvány.
A Fenegyerek-képregény előző két ciklusával (Alfőnök, Kinn) alaposan elkényeztetett minket Brian Michael Bendis,
és amikor azt mondom, hogy ez a történet kevésbé erős, fontos aláhúzni, hogy
magasra volt téve a léc. A sztori egyszerre kitérő a folyamban és logikus
továbbgördítése a szuperhős-identitás és igazságszolgáltatás kérdéseit
boncolgató elgondolkodtatásnak. A füzetben a címszereplőt alig látjuk, alteregója,
Matt Murdock viszont különösen elemében van, hiszen pontosan azt csinálja, amit
a tévésorozatok, filmek és képregények ügyvédei szoktak: bírósági tárgyaláson
védelmezi ügyfelét, aki történetesen egy másik szuperhős. Bendis állítása
szerint rengeteget dolgozott a tárgyalótermi jelenetek hitelességén, ám érzésünk
szerint a dramaturgia szükségletei győzedelmeskedtek a valószínűség felett: a
vendégszereplő szuperhősök obligát felvonultatása helyett egy igazi sztárügyvéd
a közvetett bizonyítékok szétcincálásának célravezetőbb taktikáját erőltette
volna, és nagyobb esélye lett volna a felmentés kiharcolására. Bár a téma nem
kedvez a látványosságnak, benne volt ebben a történetben egy erős képregény
lehetősége, ám mivel nem a rendszeres rajzoló, Alex Maleev készítette, hiányzik
a megszokott noir jellegű hangulat, amely nagy szerepet játszott a sorozat
Eisner-díjában. Szerencsére a következő részben már visszakapjuk Maleev
rajzait.
Fenegyerek (Marvel+
különszám). Színes, 72 oldal, puhafedeles.
Kiadó: Kingpin.
Mivel a magyar kiadó nem időrendben jelenteti meg a Lucky
Luke-epizódokat, aki nem ismerte korábbról a történeteket más kiadásban vagy
más nyelven, valószínűleg meglepetések egész sorát éli át. Különösen tetten
érhető ez a 2015-ös részekben, hiszen három kötetet is kézbe vehettünk tavaly.
Bár mindhármat a klasszikus szerzőpáros, a figurát megalkotó Morris és a
zseniális író, René Goscinny készítette, a közös munka különböző időszakaiból
származnak, és ez meg is érződik rajtuk.
A még tavasszal megjelent a Szögesdrót
a prérin messze a legjobb. Hiába telt el kerek ötven év első publikálása
óta, az egyszerű történet hátterében álló konfliktus az állattenyésztők és a
zöldségtermesztők között minden korban aktuálisként értelmezhető. Goscinny
zsenialitásának ez volt a titka: mindig talált egy témát, amelyet úgy tudott az
olvasó előtt kibontani, hogy az nem érezte túl didaktikusnak a mesét. Ráadásul
kiváló karakterekkel népesítette be a történetet.
Az éneklő drót ellenben a felejthető kategóriába tartozik. Ez volt az utolsó
rész, amit még Goscinny írt (halála előtt egy évvel, 1977-ben), és valljuk be
őszintén, nem erőltette meg különösebben magát, jól bevált toposzokat
hasznosított benne újra, mint például az USA két partjáról induló versenyfutást.
A jobbak közül való azonban A Daltonok
szabadlábon. Ennek az albumnak szokatlan a tördelése, aminek az a
magyarázata, hogy eredetileg (1962-ben) nem oldalanként, hanem egy napilapban
csíkonként jelent meg. Ettől kicsit más is a történet ritmusa, de nagyon
élvezetes, ahogy minden korai Dalton-sztori, amikor még lehetett friss poénokat
kitalálni a négy banditatestvérrel.
Lucky Luke 22-24:
Szögesdrót a prérin, Az éneklő drót, A Daltonok szabadlábon. Színes, 44 oldalas, puhafedeles kötetek. Kiadó: Pesti Könyv.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 489 átlag: 5.65 |
 |
|
