KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

          
   2021/szeptember
MAGYAR KLASSZIKUSOK
• Varga Zoltán: Útvesztők álmodója Orosz István animációi
• Vajda Judit: Nem apácazárda Melegfilmek a Kádár-korban
• Kelecsényi László: Vegyész a filmszakmában Szekfü András 80
• Zalán Márk: Hazai pályán Nagylátószög – 120 éves a magyar film
MAGYAR MŰHELY
• Várkonyi Benedek: Lelkek harca Beszélgetés Enyedi Ildikóval
• Benke Attila: A lélek mélyén Beszélgetés Krasznahorkai Balázzsal
• Stőhr Lóránt: Szürkület Nagy Dénes: Természetes fény
NEO-NOIR
• Kovács Patrik: Búcsú a tegnaptól A film noir a hatvanas években – 1. rész
• Varró Attila: Egy kalap alatt Queer noir
• Huber Zoltán: A paletta sötétebb színei Soderbergh és a neo-noir
ÚJ RAJ
• Kovács Kata: A melankólia mestere Andrew Haigh
• Szabó Ádám: Medvebőr Ian McGuire: Északi vizeken
KÉPREGÉNY-LEGENDÁK
• Barkóczi Janka: Mérlegforgás Tillie Walden: Spinning
A CSEND MESTEREI
• Andorka György: A síró harmadik Franz Osten: Shiraz (1928)
FESZTIVÁL
• Gyenge Zsolt: Adaptációktól a robbanó fejig Cannes
• Buglya Zsófia: Tektonikus mozgások Diagonale 2021
KRITIKA
• Szíjártó Imre: Egy maréknyi euróért Krasznahorkai Balázs: Hasadék
• Baski Sándor: Eljött hozzátok Valdimar Johannsson: Bárány
• Baski Sándor: Ego kaland Herendi Gábor: Toxikoma
• Pozsonyi Janka: Tinédzser l’amour François Ozon: ‘85 nyara
• Kovács Kata: A sérvműtéttől a kasztrálásig Takács Mária: Kapd el a ritmust!
MOZI
• Vajda Judit: Idő
• Pazár Sarolta: Örökkön örökké
• Bartal Dóra: Rózsák királynője
• Kránicz Bence: Free Guy
• Baski Sándor: A Jönsson banda
• Huber Zoltán: A metál csendje
• Fekete Tamás: Démoni
• Kovács Patrik: Öngyilkos osztag
• Benke Attila: Kígyószem
• Alföldi Nóra: Lőpor turmix
STREAMLINE MOZI
• Déri Zsolt: Popsztár
• Jordi Leila: A szuvenír
• Benke Attila: Félelemterápia
• Lichter Péter: A holtak nem halnak meg
• Varró Attila: Sáskaraj
• Bonyhecz Vera: Vérvörös égbolt
• Greff András: A nagy szívás
• Pethő Réka: Egy ház Londonban
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: PAPÍRMOZI

             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Kígyószem

Benke Attila

Snake Eyes: G.I. Joe Origins – amerikai, 2020. Rendezte: Robert Schwentke. Írta: Evan Spiliotopoulos. Kép: Bojan Bazelli. Zene: Martin Todsharow. Szereplők: Henry Golding (Kígyószem), Andrew Koji (Viharárny), Úrsula Corberó (Bárónő), Samara Weaving (Skarlát), Haruka Abe (Akiko), Takehiro Hira (Kenta). Gyártó: MGM / Skydance Media. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 121 perc.


 Hollywood nem elégszik meg azzal, hogy a videójátékok népszerűségét kihasználja, nagy múltú játékfigura brandeket is megcéloz, legyen szó a Transformersről, a Barbie-ról vagy a G.I. Joe-ról. Utóbbi élőszereplős változatban eddig nem működött, és a Kígyószem is csak azért jobb a korábbi gyenge feldolgozásoknál, mert a japán kardok és nindzsák kifejezetten attraktívak. Az aktuális G.I. Joe-film klasszikus eredettörténet, centrumban az Arashikage nindzsaklánnal, amelyhez eleinte aljas szándékkal csatlakozik a címszereplő. Ám a jakuzába, Kenta bűnszervezetébe épült másik klántag, Tommy és közte erős bajtársi, sőt testvéri kötődés alakul ki, így néhány meglepő fordulat, árulás és pengeváltás után felveszik a küzdelmet a hírhedt terrorszervezet, a Kobra által támogatott gengszterrel szemben, aki meg akarja kaparintani az Arashikage ősi, mágikus ékkövét.

Az alkotók sok helyről merítettek ötleteket, így visszaköszön a bosszúthrillerek (Kígyószem édesapját még gyerekkorában ölte meg a Kobra egyik embere) és a távol-keleti harcművészeti filmek (a hős kiképzéseken és próbatételeken esik át) szinte minden sablonja, azonban a vonzó miliő, az antihős-vonásokkal felvértezett, ellentmondásos címszereplő, valamint kapcsolatának alakulása Tommy-val nézhetővé avatják ezt a filmet.

Más kérdés, hogy a számítógépes effektusok a 2000-es évek elejét idézik; a harcokat bár grandiózusnak szánták, de túl sokszor csattant a vágóolló, így élvezhetetlenek; és az is érthetetlen, hogy egy csepp vér sem hullik, holott hőseink szúrnak-vágnak. Utóbbi is azt demonstrálja, hogy Hollywoodnak pusztán a márkanévre van szüksége, amellyel becsalogathatja a széria rajongóit is a moziba, akik bizonyára csalódni fognak a „családbarát” megvalósítás miatt. Ezúttal nem vált be a trükk: a Kígyószem csúfosan megbukott a mozipénztáraknál.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2021/09 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15077