KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

          
   2021/szeptember
MAGYAR KLASSZIKUSOK
• Varga Zoltán: Útvesztők álmodója Orosz István animációi
• Vajda Judit: Nem apácazárda Melegfilmek a Kádár-korban
• Kelecsényi László: Vegyész a filmszakmában Szekfü András 80
• Zalán Márk: Hazai pályán Nagylátószög – 120 éves a magyar film
MAGYAR MŰHELY
• Várkonyi Benedek: Lelkek harca Beszélgetés Enyedi Ildikóval
• Benke Attila: A lélek mélyén Beszélgetés Krasznahorkai Balázzsal
• Stőhr Lóránt: Szürkület Nagy Dénes: Természetes fény
NEO-NOIR
• Kovács Patrik: Búcsú a tegnaptól A film noir a hatvanas években – 1. rész
• Varró Attila: Egy kalap alatt Queer noir
• Huber Zoltán: A paletta sötétebb színei Soderbergh és a neo-noir
ÚJ RAJ
• Kovács Kata: A melankólia mestere Andrew Haigh
• Szabó Ádám: Medvebőr Ian McGuire: Északi vizeken
KÉPREGÉNY-LEGENDÁK
• Barkóczi Janka: Mérlegforgás Tillie Walden: Spinning
A CSEND MESTEREI
• Andorka György: A síró harmadik Franz Osten: Shiraz (1928)
FESZTIVÁL
• Gyenge Zsolt: Adaptációktól a robbanó fejig Cannes
• Buglya Zsófia: Tektonikus mozgások Diagonale 2021
KRITIKA
• Szíjártó Imre: Egy maréknyi euróért Krasznahorkai Balázs: Hasadék
• Baski Sándor: Eljött hozzátok Valdimar Johannsson: Bárány
• Baski Sándor: Ego kaland Herendi Gábor: Toxikoma
• Pozsonyi Janka: Tinédzser l’amour François Ozon: ‘85 nyara
• Kovács Kata: A sérvműtéttől a kasztrálásig Takács Mária: Kapd el a ritmust!
MOZI
• Vajda Judit: Idő
• Pazár Sarolta: Örökkön örökké
• Bartal Dóra: Rózsák királynője
• Kránicz Bence: Free Guy
• Baski Sándor: A Jönsson banda
• Huber Zoltán: A metál csendje
• Fekete Tamás: Démoni
• Kovács Patrik: Öngyilkos osztag
• Benke Attila: Kígyószem
• Alföldi Nóra: Lőpor turmix
STREAMLINE MOZI
• Déri Zsolt: Popsztár
• Jordi Leila: A szuvenír
• Benke Attila: Félelemterápia
• Lichter Péter: A holtak nem halnak meg
• Varró Attila: Sáskaraj
• Bonyhecz Vera: Vérvörös égbolt
• Greff András: A nagy szívás
• Pethő Réka: Egy ház Londonban
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: PAPÍRMOZI

             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Papírmozi

PAPÍRMOZI

Kránicz Bence

Fiatal nők a teljes idegösszeomlás szélén

Mostanában egyre többet lehet olvasni a most harminc körül járó nemzedék jellegzetes életproblémáiról. Kapunyitási pánik, lakhatási válság, a perspektívák hiánya, klímaszorongás, fiatalkori kiégés, a közösségi média torzította önkép – a címszavakat a különféle társadalomtudományi értekezések mellett az olyan művek töltik meg valódi jelentéssel, mint Anna Krztoń Szedd össze magad! és Iveta Merglová Ema elvan című képregényei. Mindkettőt közép-európai (lengyel, illetve szlovák) női alkotó jegyzi, és a kettős perspektíva alapvetően meg is határozza, milyen hétköznapi élethelyzetekről és jellegzetes dilemmákról szólnak ezek a történetek.

Más tekintetben a két, magyarul nemrég megjelent képregény nem is különbözhetne jobban egymástól. A katowicei képzőművészeti egyetemen végzett, Varsóban élő Krztoń nagyobbat markol, könyve három lány éveken átívelő barátságának önéletrajzi ihletésű, érzelmes és helyenként megrázó története. Ania, Asia és Iga a kétezres években kamaszodnak, egyformán vonzzák őket a képregények, az alternatív és a popkultúra. Internetes nickneveken szólítják egymást, folyton váltogatják az identitásukat, és közben igyekeznek valahogy megharcolni a saját önállóságukért, miközben rémes munkalehetőségek, terhelt családi környezet és jókora földrajzi távolságok nehezítik az életüket. Ahogy telnek az évek, Asiát és Igát is utoléri a depresszió. Pszichiátriára kerülnek, az öngyilkosságot fontolgatják, miközben Ania, a történet elbeszélője, egyben a szerző alteregója hol kétségbeesetten, hol lankadó erőfeszítésekkel igyekszik életben tartani velük a barátságot. Krztoń banális szituációk vázlatával, könnyed, anekdotázó stílusban kezdi a történetet, és észrevétlen természetességgel vált hangnemet. Művének legnagyobb értéke, hogy pontosan mutatja be a fiatalkori barátságok hullámzó intenzitását, a nagy egymásra találások időszaka után azt a tehetetlenséget is, amellyel felismerjük, hogy minden fogadalmunk és jó szándékunk ellenére sem érezzük már magunkat olyan közel a másikhoz, mint régen. Ambiciózus kötetében az író-rajzoló mélyre ás e folyamat lélektanában, és önmagával is mer őszinte lenni. A Szedd össze magad! így lesz egy fiatal alkotó pályájának első jelentős műve, amely mangákat idéző rajzstílusával a mai nyugati szerzői képregény trendjeihez is odasimul, miközben megőrzi kelet-európai szemszögét. Kellermann Viktória fordítása a lengyel kulturális utalásokat is érzékelteti, a magyar kiadás egyetlen szépséghibája mindössze a rajzi világtól élesen elütő, bumfordi betűtípus.

Krztoń elbeszélőjéből árad a szó, az Ema elvan címszereplője viszont egy szót sem szól. Iveta Merglová képregénye a manapság meglehetősen népszerű képkönyvek formátumát követi, vagyis pusztán képekkel mesél, sem narrációs szöveget, sem dialógust nem tartalmaz (e képregénytípus egyik kortárs klasszikusáról, Thomas Ottról Baski Sándor írt a Filmvilág 2021/01. számában). Ezzel együtt teljesen érthető, mi történik Emával: semmi. Csörög a vekkere, magához tér, bemegy dolgozni, grafikonokat bámul a monitoron, hazamegy. Másnap kezdi elölről. A szlovák író-rajzoló egy üresnek tűnő élet naplószerű bemutatására vállalkozik, amely ugyanakkor nem feltétlenül boldogtalan. Emának megvannak a hétköznapi rítusai, szereti a saját testét, és mintha kitapasztalta volna az egyedüllétet. A szöveg nélkül pergő képek metronómszerű ritmusa, a semmittevés lakonikus nyugalma különös harmóniát teremt az oldalakon, így Ema történetében nem az egzisztenciális szorongás, sokkal inkább valamiféle nemzedéki tétlenség, eltompultság kórképét véljük felismerni. Merglová vízfestékszerűen elmosódó, homogén színfoltokkal dolgozó, bohókás rajzain mindez nem tűnik elviselhetetlennek, noha különösebben vidámnak sem. A hősnő jellegzetes alakja valósággal leválik a geometrikus mintázatokkal egyneműsített hátterekről, így akkor is egyedül van, amikor elvileg más emberek veszik körül. Így aztán az Ema elvant a koronavírus okozta karanténmagány jelképszerű műveként is könnyű olvasni-nézegetni.

 

Anna Krztoń: Szedd össze magad! Fekete-fehér, keményfedeles, 272 oldal. Kiadó: Szépirodalmi Figyelő.

Iveta Merglová: Ema elvan. Színes, keményfedeles, 68 oldal. Kiadó: Csirimojó.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2021/09 64-64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15053