|
|
|
MoziÖngyilkos osztagKovács Patrik
The Suicide Squad – amerikai, 2021. Írta és rendezte: James Gunn. Kép: Henry Braham. Zene: John Murphy. Szereplők: Idris Elba (Bloodsport), Margot Robbie (Harley Quinn), Joel Kinnaman (Flag), John Cena (Békeharcos). Gyártó: Atlas Entertainment / DC Comics / DC Entertainment. Forgalmazó: InterCom. 132 perc. Szinkronizált. A Marvel pár éve kenyértörésig
vitte konfliktusát James Gunn rendezővel (A galaxis őrzői), habár azóta
elásták a csatabárdot, a direktor időközben a nagy riválistól, a DC-szuperhősfilmeket
gondozó Warnertől is fontos megbízást kapott. Az öt évvel ezelőtt alaposan
megtépázott Öngyilkos osztag-franchise felvirágoztatása testhezálló
feladatnak tűnt Gunn számára. A közönség valójában rebootot láthat,
amely csak cérnavékony szálakkal kötődik a kínos emlékű előzményekhez, de a
Marvel-mozikból ismerős, kissé izzadságszagú vidámkodás révén voltaképp az
egész DC-moziuniverzumtól messzire sodródik. Superman, Batman, Csodanő és a
többiek koromsötét tónusokkal megfestett történetei bizonyára megülték a nézők
gyomrát, ezért próbálkozik Gunn valami egész mással.
Az Öngyilkos
osztag tökkelütött, olykor paródiába hajló szuperhőseihez tökéletesen
illeszkedik a fröccsöntött trash-filmeket idéző, korhatáros erőszakábrázolás,
valamint a külvárosi késdobálók fülledt humora. A sokak által remélt
vérátömlesztés mégsem történik meg. A rendező gátak közé szorítja az iróniát,
nem mer felszabadultan, kajánul nevetni a műfajon. A zárlatra szinte teljesen
nyoma vész a lázadó szellemiségnek: a korábban csetlő-botló – sőt szánandó –
protagonisták végül tragikus hősökké edződnek felelősségteljes küldetésük
során. Mindez már csak azért is kár, mert Gunn egy évtizeddel ezelőtti fekete
komédiájában, az alacsony költségvetésű, jóval érdesebb Superben még a
kérlelhetetlen gúny hangján szólt a „világmegmentő” héroszokról. Bátorsága
azóta alábbhagyott, a hollywoodi fősodorban már nem mer kilógni a sorból. Hiába
a szélrózsa minden irányába repkedő emberi testrészek, a habzó vérpatakok vagy
a szemtelen, övön alulra célzó poénok, a rendező nem földbe döngöli, hanem
ezredszerre is legitimálja a szuperhősmítoszt – és sajnos épp ez az, ami már
halálosan unalmas.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 0 átlag: - |
 |
|
|
|
