KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

          
   2021/szeptember
MAGYAR KLASSZIKUSOK
• Varga Zoltán: Útvesztők álmodója Orosz István animációi
• Vajda Judit: Nem apácazárda Melegfilmek a Kádár-korban
• Kelecsényi László: Vegyész a filmszakmában Szekfü András 80
• Zalán Márk: Hazai pályán Nagylátószög – 120 éves a magyar film
MAGYAR MŰHELY
• Várkonyi Benedek: Lelkek harca Beszélgetés Enyedi Ildikóval
• Benke Attila: A lélek mélyén Beszélgetés Krasznahorkai Balázzsal
• Stőhr Lóránt: Szürkület Nagy Dénes: Természetes fény
NEO-NOIR
• Kovács Patrik: Búcsú a tegnaptól A film noir a hatvanas években – 1. rész
• Varró Attila: Egy kalap alatt Queer noir
• Huber Zoltán: A paletta sötétebb színei Soderbergh és a neo-noir
ÚJ RAJ
• Kovács Kata: A melankólia mestere Andrew Haigh
• Szabó Ádám: Medvebőr Ian McGuire: Északi vizeken
KÉPREGÉNY-LEGENDÁK
• Barkóczi Janka: Mérlegforgás Tillie Walden: Spinning
A CSEND MESTEREI
• Andorka György: A síró harmadik Franz Osten: Shiraz (1928)
FESZTIVÁL
• Gyenge Zsolt: Adaptációktól a robbanó fejig Cannes
• Buglya Zsófia: Tektonikus mozgások Diagonale 2021
KRITIKA
• Szíjártó Imre: Egy maréknyi euróért Krasznahorkai Balázs: Hasadék
• Baski Sándor: Eljött hozzátok Valdimar Johannsson: Bárány
• Baski Sándor: Ego kaland Herendi Gábor: Toxikoma
• Pozsonyi Janka: Tinédzser l’amour François Ozon: ‘85 nyara
• Kovács Kata: A sérvműtéttől a kasztrálásig Takács Mária: Kapd el a ritmust!
MOZI
• Vajda Judit: Idő
• Pazár Sarolta: Örökkön örökké
• Bartal Dóra: Rózsák királynője
• Kránicz Bence: Free Guy
• Baski Sándor: A Jönsson banda
• Huber Zoltán: A metál csendje
• Fekete Tamás: Démoni
• Kovács Patrik: Öngyilkos osztag
• Benke Attila: Kígyószem
• Alföldi Nóra: Lőpor turmix
STREAMLINE MOZI
• Déri Zsolt: Popsztár
• Jordi Leila: A szuvenír
• Benke Attila: Félelemterápia
• Lichter Péter: A holtak nem halnak meg
• Varró Attila: Sáskaraj
• Bonyhecz Vera: Vérvörös égbolt
• Greff András: A nagy szívás
• Pethő Réka: Egy ház Londonban
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: PAPÍRMOZI

             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Öngyilkos osztag

Kovács Patrik

The Suicide Squad – amerikai, 2021. Írta és rendezte: James Gunn. Kép: Henry Braham. Zene: John Murphy. Szereplők: Idris Elba (Bloodsport), Margot Robbie (Harley Quinn), Joel Kinnaman (Flag), John Cena (Békeharcos). Gyártó: Atlas Entertainment / DC Comics / DC Entertainment. Forgalmazó: InterCom. 132 perc. Szinkronizált.

A Marvel pár éve kenyértörésig vitte konfliktusát James Gunn rendezővel (A galaxis őrzői), habár azóta elásták a csatabárdot, a direktor időközben a nagy riválistól, a DC-szuperhősfilmeket gondozó Warnertől is fontos megbízást kapott. Az öt évvel ezelőtt alaposan megtépázott Öngyilkos osztag-franchise felvirágoztatása testhezálló feladatnak tűnt Gunn számára. A közönség valójában rebootot láthat, amely csak cérnavékony szálakkal kötődik a kínos emlékű előzményekhez, de a Marvel-mozikból ismerős, kissé izzadságszagú vidámkodás révén voltaképp az egész DC-moziuniverzumtól messzire sodródik. Superman, Batman, Csodanő és a többiek koromsötét tónusokkal megfestett történetei bizonyára megülték a nézők gyomrát, ezért próbálkozik Gunn valami egész mással.

Az Öngyilkos osztag tökkelütött, olykor paródiába hajló szuperhőseihez tökéletesen illeszkedik a fröccsöntött trash-filmeket idéző, korhatáros erőszakábrázolás, valamint a külvárosi késdobálók fülledt humora. A sokak által remélt vérátömlesztés mégsem történik meg. A rendező gátak közé szorítja az iróniát, nem mer felszabadultan, kajánul nevetni a műfajon. A zárlatra szinte teljesen nyoma vész a lázadó szellemiségnek: a korábban csetlő-botló – sőt szánandó – protagonisták végül tragikus hősökké edződnek felelősségteljes küldetésük során. Mindez már csak azért is kár, mert Gunn egy évtizeddel ezelőtti fekete komédiájában, az alacsony költségvetésű, jóval érdesebb Superben még a kérlelhetetlen gúny hangján szólt a „világmegmentő” héroszokról. Bátorsága azóta alábbhagyott, a hollywoodi fősodorban már nem mer kilógni a sorból. Hiába a szélrózsa minden irányába repkedő emberi testrészek, a habzó vérpatakok vagy a szemtelen, övön alulra célzó poénok, a rendező nem földbe döngöli, hanem ezredszerre is legitimálja a szuperhősmítoszt – és sajnos épp ez az, ami már halálosan unalmas.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2021/09 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15076