KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

          
   2021/szeptember
MAGYAR KLASSZIKUSOK
• Varga Zoltán: Útvesztők álmodója Orosz István animációi
• Vajda Judit: Nem apácazárda Melegfilmek a Kádár-korban
• Kelecsényi László: Vegyész a filmszakmában Szekfü András 80
• Zalán Márk: Hazai pályán Nagylátószög – 120 éves a magyar film
MAGYAR MŰHELY
• Várkonyi Benedek: Lelkek harca Beszélgetés Enyedi Ildikóval
• Benke Attila: A lélek mélyén Beszélgetés Krasznahorkai Balázzsal
• Stőhr Lóránt: Szürkület Nagy Dénes: Természetes fény
NEO-NOIR
• Kovács Patrik: Búcsú a tegnaptól A film noir a hatvanas években – 1. rész
• Varró Attila: Egy kalap alatt Queer noir
• Huber Zoltán: A paletta sötétebb színei Soderbergh és a neo-noir
ÚJ RAJ
• Kovács Kata: A melankólia mestere Andrew Haigh
• Szabó Ádám: Medvebőr Ian McGuire: Északi vizeken
KÉPREGÉNY-LEGENDÁK
• Barkóczi Janka: Mérlegforgás Tillie Walden: Spinning
A CSEND MESTEREI
• Andorka György: A síró harmadik Franz Osten: Shiraz (1928)
FESZTIVÁL
• Gyenge Zsolt: Adaptációktól a robbanó fejig Cannes
• Buglya Zsófia: Tektonikus mozgások Diagonale 2021
KRITIKA
• Szíjártó Imre: Egy maréknyi euróért Krasznahorkai Balázs: Hasadék
• Baski Sándor: Eljött hozzátok Valdimar Johannsson: Bárány
• Baski Sándor: Ego kaland Herendi Gábor: Toxikoma
• Pozsonyi Janka: Tinédzser l’amour François Ozon: ‘85 nyara
• Kovács Kata: A sérvműtéttől a kasztrálásig Takács Mária: Kapd el a ritmust!
MOZI
• Vajda Judit: Idő
• Pazár Sarolta: Örökkön örökké
• Bartal Dóra: Rózsák királynője
• Kránicz Bence: Free Guy
• Baski Sándor: A Jönsson banda
• Huber Zoltán: A metál csendje
• Fekete Tamás: Démoni
• Kovács Patrik: Öngyilkos osztag
• Benke Attila: Kígyószem
• Alföldi Nóra: Lőpor turmix
STREAMLINE MOZI
• Déri Zsolt: Popsztár
• Jordi Leila: A szuvenír
• Benke Attila: Félelemterápia
• Lichter Péter: A holtak nem halnak meg
• Varró Attila: Sáskaraj
• Bonyhecz Vera: Vérvörös égbolt
• Greff András: A nagy szívás
• Pethő Réka: Egy ház Londonban
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: PAPÍRMOZI

             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Új raj

Ian McGuire: Északi vizeken

Medvebőr

Szabó Ádám

Civilizációs hanyatlástörténet találkozik zsigerekig hatoló karaktertanulmánnyal Ian McGuire második, 2016-os regényében.

Halbűzben oldódik fel a vizeletszag, sötétségbe és ködbe vész egy bálnavadászhajó. A Manchesteri Egyetem adjunktusaként kreatív írást és amerikai irodalmat oktató Ian McGuire pusztán látszólag adózik a történelmi regényeknek: az Északi vizeken vérmocskos, intelligens mélymerülés az emberi természet legsötétebb bugyraiba.

Naturalista közelítésmóddal él a szerző. Egyes szám 3. személyben fogalmaz, mondatai egyrészt historikus részletességgel nyújtanak betekintést 1859 viktoriánus Angliájába, másfelől viszolygáskeltően pásztázzák a civilizációs jelmezüket levedlő figurákat. Igaz, a balvégzetű grönlandi expedícióról regélő Északi vizeken beleillik az egzotikus úti-és kalandregények csoportjába, centrumában más áll: önzés, nyereségvágy, mi több, biológiai szükségleteinek kielégítése hozza tűzbe a bestiává torzult Embert. Jöjjön szóba a drabális, ősgonoszként vázolt szigonyos Henry Drax, vagy a tőkés Baxter, valamennyien erkölcstelenségüket próbálják igazolni. Van, aki animális ösztöneivel magyarázza tetteit, más társadalmi státuszával hozakodik elő: McGuire a westernekből ismerős, őslakosok kiirtásán és erőszakos területfoglaláson nyugvó Manifest Destinyt kritizálja saját hazájában és a bálnavadászat alkonyát skicceli fel. Ahogy a vadnyugatot felszámolta a vasút, úgy a XIX. század második felének Hullból induló bálnaölőit is perifériára szorítja az állatzsír helyett petróleumra, kőolajra éhes nagyipar. Fókákat mészárolnak le a szereplők, jegesmedve mélyeszti karmait egy airedale terrier hátába, McGuire pőre, vaskos káromkodásokba fulladó leírásai a züllést dúcolják alá.

A cselekményt Sir Arthur Conan Doyle orvostanhallgatóként, egy bálnavadászhajón vezetett naplója inspirálta, tehát a krimi hagyományai is megelevenednek, de McGuire ezt a zsánert is visszájára fordítja. Vádaskodásba fordul a bűnfelderítés, ráadásul a történet Patrick Sumner hajóorvosra és Drax-szel zajló összecsapására koncentrál, ekképpen a regény nemcsak jó és rossz harcát teszi zárójelbe, hanem a természet közönyében bolyongó emberről is keresetlen szavakat ejt, racionalitás és irracionalitás határait mossa el. Az Iliászt hiábavalóan lapozó felcser intellektusának megsemmisülése a pokolba vezető ösvény tökéletes jelképe (míg a Percivalra, Volunteerre és Hastingsre keresztelt hajók elsüllyedése az eposzi kalóztörténetek negációja), csakúgy, mint Delhi rémálomként felvillanó ostroma döghús és lőporszag vegyülésével. A regény legfontosabb költői képe maga a medvével birokra kelő, majd az állatot kibelező és annak holttestébe fekvő Sumner: a Szalmakutyák névrokon matematikusával párban a tudomány újabb embere is a toxikus maszkulinitás befogadásával érik férfivá.

Ugyan az Északi vizeken több regényből táplálkozik, képes a saját útját járni. A karakterekben lüktető indulatok és a bálnavadászat a Moby Dickig nyúlnak vissza, az akadémikus regénytradíciókat pszichológiai drámára cserélő utazásmotívum A sötétség mélyénnel rokon, a civilizációépítés során lealjasodó emberek mikrokozmosza a Véres délkörökkel hozható összefüggésbe. McGuire-t azonban – például a lázadó szipojokat niggereknek tituláló rasszizmuson és a Sumnert oltalmazó jakutok progresszív ábrázolásán túl – az individuális szabadság kérdése foglalkoztatja. Noha az Északi vizeken főalakja végül kiáll önmagáért, elárult, folyamatosan megalázott átlagemberként kevésbé célorientált alfahím, inkább sodródó pária. Túléléshez szükséges brutalitása a magány fájdalmába száműzi: az Északi vizeken e végső felismerés révén lesz több a Szalmakutyák újabb klónjánál.

A 2006-os, egyetemen játszódó regényeket szatirizáló Incredible Bodies és a tavalyi, az ír nacionalisták és a manchesteri rendőrség 1867-es konfliktusát megéneklő The Abstainer között a Richard Ford-monográfiát publikáló, Melville-t is jól ismerő, valamint Walt Whitman transzcendenciájára (az Északi vizeken egyik mellékszereplője saját vérét issza egy látomásban, Sumnert egy mellbe lőtt hindusztáni kisfiú víziója gyötri) kitekintő McGuire remekművet alkotott.

 

Európa Könyvkiadó, 2017.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2021/09 39-39. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15042