KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
   2021/szeptember
MAGYAR KLASSZIKUSOK
• Varga Zoltán: Útvesztők álmodója Orosz István animációi
• Vajda Judit: Nem apácazárda Melegfilmek a Kádár-korban
• Kelecsényi László: Vegyész a filmszakmában Szekfü András 80
• Zalán Márk: Hazai pályán Nagylátószög – 120 éves a magyar film
MAGYAR MŰHELY
• Várkonyi Benedek: Lelkek harca Beszélgetés Enyedi Ildikóval
• Benke Attila: A lélek mélyén Beszélgetés Krasznahorkai Balázzsal
• Stőhr Lóránt: Szürkület Nagy Dénes: Természetes fény
NEO-NOIR
• Kovács Patrik: Búcsú a tegnaptól A film noir a hatvanas években – 1. rész
• Varró Attila: Egy kalap alatt Queer noir
• Huber Zoltán: A paletta sötétebb színei Soderbergh és a neo-noir
ÚJ RAJ
• Kovács Kata: A melankólia mestere Andrew Haigh
• Szabó Ádám: Medvebőr Ian McGuire: Északi vizeken
KÉPREGÉNY-LEGENDÁK
• Barkóczi Janka: Mérlegforgás Tillie Walden: Spinning
A CSEND MESTEREI
• Andorka György: A síró harmadik Franz Osten: Shiraz (1928)
FESZTIVÁL
• Gyenge Zsolt: Adaptációktól a robbanó fejig Cannes
• Buglya Zsófia: Tektonikus mozgások Diagonale 2021
KRITIKA
• Szíjártó Imre: Egy maréknyi euróért Krasznahorkai Balázs: Hasadék
• Baski Sándor: Eljött hozzátok Valdimar Johannsson: Bárány
• Baski Sándor: Ego kaland Herendi Gábor: Toxikoma
• Pozsonyi Janka: Tinédzser l’amour François Ozon: ‘85 nyara
• Kovács Kata: A sérvműtéttől a kasztrálásig Takács Mária: Kapd el a ritmust!
MOZI
• Vajda Judit: Idő
• Pazár Sarolta: Örökkön örökké
• Bartal Dóra: Rózsák királynője
• Kránicz Bence: Free Guy
• Baski Sándor: A Jönsson banda
• Huber Zoltán: A metál csendje
• Fekete Tamás: Démoni
• Kovács Patrik: Öngyilkos osztag
• Benke Attila: Kígyószem
• Alföldi Nóra: Lőpor turmix
STREAMLINE MOZI
• Déri Zsolt: Popsztár
• Jordi Leila: A szuvenír
• Benke Attila: Félelemterápia
• Lichter Péter: A holtak nem halnak meg
• Varró Attila: Sáskaraj
• Bonyhecz Vera: Vérvörös égbolt
• Greff András: A nagy szívás
• Pethő Réka: Egy ház Londonban
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: PAPÍRMOZI

             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A metál csendje

Huber Zoltán

Sound of Metal – amerikai, 2019. Rendezte: Darius Marder. Írta: Abraham és Darius Marder. Kép: Daniel Bouquet. Zene: Nicolas Becker. Szereplők: Riz Ahmed (Ruben), Olivia Cooke (Lou), Paul Raci (Joe), Lauren Ridloff (Diane), Mathieu Amalric (Richard). Gyártó: Caviar / Ward Four. Forgalmazó: Vertigo Média Kft. Feliratos. 120 perc.

A hallását elveszítő metáldobos érzékeny megváltástörténete a tavalyi díjszezon egyik meglepetés favoritja volt, abszolút megérdemelten. A szintén pontos karakterdrámákban utazó Derek Cianfrance befejezetlen projektéből a haver és alkotótárs Darius Marder írt és rendezett magabiztos első filmet. A zenélést életformaként űző, egykori drogfüggőségével küzdő főhős a szörnyű diagnózis után a gyász öt fázisán megy keresztül, a zsigeri tagadástól a kényszerű elfogadásig. A játékidő legnagyobb részét az alkudozás középső szakasza, vagyis az új helyzetre felkészítő kemény terápia teszi ki.

Marder forgatókönyvének legerősebb vonása, hogy egyenlőségjelet tesz a függőség és az elvesztett régi élet közé, ráirányítva a figyelmet arra az embert próbáló küzdelemre, amit bármilyen hétköznapi képesség elvesztése jelenthet. Mivel a mozi minimum két érzékszervünket egyszerre stimulálja, a hallás romlását csak látszólag egyszerű filmen ábrázolni. Marder a nyers realizmust szem előtt tartva a szereplők szubjektív érzékelését a néző isteni nézőpontjával ütközteti, ami a hang esetében kimondottan bölcs döntésnek bizonyul. Ahogyan a kézikamerás imbolygásokat fix beállítások váltják, a hangsáv is az adott figura aktuális helyzetének megfelelően módosul. A végeredményt mégsem a sztori vagy a hozzá választott filmnyelv, hanem a színészek emelik ki a hasonló témákat boncolgató drámák erős mezőnyéből. A film szívét és lelkét jelentő Riz Ahmed egyszerre képes nyers ősenergiát, izgága vadságot, mély békét és törékenységet sugározni. A kirobbanóan tehetséges Ahmed azon kivételes színészek egyike, aki látványos játék helyett ösztönös természetességgel kelti életre különféle karaktereit. A színészi mesterkurzusa önmagában is emlékezetes, ráadásnak pedig ott a mentorát alakító veterán Paul Raci, akiből valósággal árad a megértő bölcsesség.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2021/09 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15070