KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

          
   2021/szeptember
MAGYAR KLASSZIKUSOK
• Varga Zoltán: Útvesztők álmodója Orosz István animációi
• Vajda Judit: Nem apácazárda Melegfilmek a Kádár-korban
• Kelecsényi László: Vegyész a filmszakmában Szekfü András 80
• Zalán Márk: Hazai pályán Nagylátószög – 120 éves a magyar film
MAGYAR MŰHELY
• Várkonyi Benedek: Lelkek harca Beszélgetés Enyedi Ildikóval
• Benke Attila: A lélek mélyén Beszélgetés Krasznahorkai Balázzsal
• Stőhr Lóránt: Szürkület Nagy Dénes: Természetes fény
NEO-NOIR
• Kovács Patrik: Búcsú a tegnaptól A film noir a hatvanas években – 1. rész
• Varró Attila: Egy kalap alatt Queer noir
• Huber Zoltán: A paletta sötétebb színei Soderbergh és a neo-noir
ÚJ RAJ
• Kovács Kata: A melankólia mestere Andrew Haigh
• Szabó Ádám: Medvebőr Ian McGuire: Északi vizeken
KÉPREGÉNY-LEGENDÁK
• Barkóczi Janka: Mérlegforgás Tillie Walden: Spinning
A CSEND MESTEREI
• Andorka György: A síró harmadik Franz Osten: Shiraz (1928)
FESZTIVÁL
• Gyenge Zsolt: Adaptációktól a robbanó fejig Cannes
• Buglya Zsófia: Tektonikus mozgások Diagonale 2021
KRITIKA
• Szíjártó Imre: Egy maréknyi euróért Krasznahorkai Balázs: Hasadék
• Baski Sándor: Eljött hozzátok Valdimar Johannsson: Bárány
• Baski Sándor: Ego kaland Herendi Gábor: Toxikoma
• Pozsonyi Janka: Tinédzser l’amour François Ozon: ‘85 nyara
• Kovács Kata: A sérvműtéttől a kasztrálásig Takács Mária: Kapd el a ritmust!
MOZI
• Vajda Judit: Idő
• Pazár Sarolta: Örökkön örökké
• Bartal Dóra: Rózsák királynője
• Kránicz Bence: Free Guy
• Baski Sándor: A Jönsson banda
• Huber Zoltán: A metál csendje
• Fekete Tamás: Démoni
• Kovács Patrik: Öngyilkos osztag
• Benke Attila: Kígyószem
• Alföldi Nóra: Lőpor turmix
STREAMLINE MOZI
• Déri Zsolt: Popsztár
• Jordi Leila: A szuvenír
• Benke Attila: Félelemterápia
• Lichter Péter: A holtak nem halnak meg
• Varró Attila: Sáskaraj
• Bonyhecz Vera: Vérvörös égbolt
• Greff András: A nagy szívás
• Pethő Réka: Egy ház Londonban
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: PAPÍRMOZI

             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Démoni

Fekete Tamás

Demonic – kanadai, 2021. Rendezte és írta: Neill Blomkamp. Kép: Byron Kopman. Zene: Ola Strandh. Szereplők: Carly Pope (Angela), Chris William Martin (Martin), Nathalie Boltt (Anya). Gyártó: AGC Studios / Stabiliti Studios. Forgalmazó: ADS Service. Szinkronizált. 98 perc.

Angela hosszú évek óta nem tartja a kapcsolatot börtönben lévő édesanyjával, aki egy megbocsáthatatlannak tűnő, és azóta sem tisztázott motivációjú rémtettet követett el – álmaiban viszont újra és újra viszontlátja, hogy végre választ kaphasson kérdéseire. Volt barátjától megtudja, hogy anyja egy új, titokzatos szervezet kísérletének egyik alanya, amelynek segítségével össze tudják kötni a résztvevők tudatát, majd rövid győzködés után vállalkozik a részvételre a programban, abban bízva, hogy a valóságtól való két lépésnyi távolság talán könnyebbé teszi a kapcsolatfelvételt.

Neill Blomkamp eddigi sci-fijeiben rendre a test és a tudat összekapcsolásának és egymásba zárásának, illetve ezek elszakításának és újfajta összefűzésének lehetőségeivel játszott, aktuális társadalomrajzi allegóriákként használva a műfajt. Ám míg a sci-fi műfajkorpuszán jelentős beavatkozásokat hajtott végre, addig új kísérletében a horror testét érintetlenül hagyja, és csak a szellemmel játszik el. A végeredmény többek között ezért is lesz ötlettelen, vérszegény, és a semmiben lebegő. A zsáner százszor látott kliséit használja fel újból, ráadásul szereplői annyira távol állnak az életszerűségtól, mint a tudat bugyraiban elmerülő avatárjaik a valóságtól.

Hollywood az utóbbi pár évtizedben előszeretettel édesgeti magához azokat a külföldi rendezőket, akik a zsánerfilmeket friss szemlélettel közelítik meg, majd amikor kiderül, hogy az újfajta környezetben már képtelenek kibontakozni, gyorsan visszatérnek gyökereikhez. A 4 Oscar-díjra jelölt District 9 bemutatásakor úgy tűnt, hogy Blomkamp a sci-fi egyik jövőbeli reménysége lehet, de az Elysium, majd a Chappie láttán egyre feltűnőbbé váltak történetmesélő hiányosságai. A pandémia alatt, Kanadában, szinte teljes titokban és filléres büdzsével készült alkotás viszont azt jelzi, a rendező nem csupán mások tudatában, a sajátjában is elveszetten bukdácsol.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2021/09 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15075