KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

          
   2021/szeptember
MAGYAR KLASSZIKUSOK
• Varga Zoltán: Útvesztők álmodója Orosz István animációi
• Vajda Judit: Nem apácazárda Melegfilmek a Kádár-korban
• Kelecsényi László: Vegyész a filmszakmában Szekfü András 80
• Zalán Márk: Hazai pályán Nagylátószög – 120 éves a magyar film
MAGYAR MŰHELY
• Várkonyi Benedek: Lelkek harca Beszélgetés Enyedi Ildikóval
• Benke Attila: A lélek mélyén Beszélgetés Krasznahorkai Balázzsal
• Stőhr Lóránt: Szürkület Nagy Dénes: Természetes fény
NEO-NOIR
• Kovács Patrik: Búcsú a tegnaptól A film noir a hatvanas években – 1. rész
• Varró Attila: Egy kalap alatt Queer noir
• Huber Zoltán: A paletta sötétebb színei Soderbergh és a neo-noir
ÚJ RAJ
• Kovács Kata: A melankólia mestere Andrew Haigh
• Szabó Ádám: Medvebőr Ian McGuire: Északi vizeken
KÉPREGÉNY-LEGENDÁK
• Barkóczi Janka: Mérlegforgás Tillie Walden: Spinning
A CSEND MESTEREI
• Andorka György: A síró harmadik Franz Osten: Shiraz (1928)
FESZTIVÁL
• Gyenge Zsolt: Adaptációktól a robbanó fejig Cannes
• Buglya Zsófia: Tektonikus mozgások Diagonale 2021
KRITIKA
• Szíjártó Imre: Egy maréknyi euróért Krasznahorkai Balázs: Hasadék
• Baski Sándor: Eljött hozzátok Valdimar Johannsson: Bárány
• Baski Sándor: Ego kaland Herendi Gábor: Toxikoma
• Pozsonyi Janka: Tinédzser l’amour François Ozon: ‘85 nyara
• Kovács Kata: A sérvműtéttől a kasztrálásig Takács Mária: Kapd el a ritmust!
MOZI
• Vajda Judit: Idő
• Pazár Sarolta: Örökkön örökké
• Bartal Dóra: Rózsák királynője
• Kránicz Bence: Free Guy
• Baski Sándor: A Jönsson banda
• Huber Zoltán: A metál csendje
• Fekete Tamás: Démoni
• Kovács Patrik: Öngyilkos osztag
• Benke Attila: Kígyószem
• Alföldi Nóra: Lőpor turmix
STREAMLINE MOZI
• Déri Zsolt: Popsztár
• Jordi Leila: A szuvenír
• Benke Attila: Félelemterápia
• Lichter Péter: A holtak nem halnak meg
• Varró Attila: Sáskaraj
• Bonyhecz Vera: Vérvörös égbolt
• Greff András: A nagy szívás
• Pethő Réka: Egy ház Londonban
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: PAPÍRMOZI

             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Streamline Mozi

Félelemterápia

Benke Attila

Terapia do Medo – brazil, 2021. Rendezte: Roberto Moreira. Írta: Roberto Moreira és Luciano Patrick. Kép: Felipe Reinheimer. Zene: Alexandre Guerra. Szereplők: Cléo Pires (Clara / Fernanda), Sergio Guizé (Bruno), Kiko Bertholini (Afonso), Valentina Safatle (Lucia). Gyártó: Coração da Selva / Globo Filmes. Forgalmazó: Netflix. Feliratos. 82 perc.

A pszichológiailag motivált horrorokban a borzalom forrása (elsősorban) a beteg emberi lélek, nem a természetfeletti, és gyakran kerül centrumba a testvérek különleges kapcsolata. A brazil alkotó, Roberto Moreira Félelemterápiája közeli rokona az 1972-es A másik, Brian De Palma Nővérekje, a kultikus slasher, a Szörnyűségek tábora és a dél-koreai Két nővér – de amilyen ígéretes pszichodrámának indul, olyannyira csalódáskeltő démoni horror lesz belőle a végére. Fernanda és Clara ikertestvérek, azonban nagyon mások: miután Clara egy baleset következtében katatóniába kerül furcsa látomásokkal és rohamokkal, amelyek során csak azt ismételgeti: „Itt van!”. Fernanda egy pszichoterapeuta segítségét kéri. Az orvos úgy véli, hogy tudja a megoldást Clara bajára – méghozzá egy olyan helyen, ahol korábban már zajlott kegyetlen terápia, amely tragédiával végződött.

Moreira legnagyobb hibája, hogy a kevesebb mint másfél órás cselekményt gyakorlatilag hosszúra nyúlt bevezetőként rendezte meg egy történethez, amely valószínűleg nem folytatódik. Feleslegesnek érződik a természetfeletti motívuma, mivel Moreira műve akkor a legerősebb, amikor a Cléo Pires által jól eljátszott testvérpár lelki kötődésére fókuszál. Kár, hogy ezt az alkotók nem érezték elég erősnek, és behozták A körben vagy újabban A félelem utcájában is alkalmazott bosszúálló szellem motívumát, holott a beteg lélek a cselekmény első felében sokkal ijesztőbbnek tűnik bármilyen démoni entitásnál. A Félelemterápia így erősen kísérleti jellegű filmnek tekinthető, amely demonstrálja, hogy alkotója ért a feszültség fenntartásához, képzelet és valóság határának stílusos elmosásához, ám az érdekes mitológiát nem volt képes a játékidő során kiteljesíteni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2021/09 61-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15064