KritikaZsivány Egyes – Egy Star Wars történetLázadók a Lázadók közöttVarró Attila
Gareth Edwards ezúttal a
Csillagok háborúját támadja meg új
stratégiával.
Ha a 2015-ös Ébredő erő az Y-generáció beavató filmje
volt, amelyben a három ifjú hőst nem csupán demográfiailag kalibrálták a fő
célközönséghez (fehér férfiak, nők, feketék), de egyben hozzáigazították a Star Wars-univerzumhoz kötődő nemzedéki
hozzáállásokhoz is (Poe dörzsölt bennfentese, Rey nyitott kívülállója és Finn
szkeptikus átállója), valamint alkotóinak elsődleges célkitűzése az 1977-es
klasszikus hozzájuk igazított újramesélése, akkor a 2016-os alkotással induló Star Wars Anthology első spin-off-ja mindkét téren inkább a
kisebbséget szólítja meg. Gareth Edwards személye eddigi radikális sci-fi
átirataival (amelyek egyszerre érvényesültek a Monsters független produkciójában és a Godzilla nagystúdiós megapicjében)
előre jelezte, hogy a Zsivány Egyes címéhez
híven az univerzum renegátja lesz – Abrams pusztán hatásfokozott és
motívumerősített másolásával szemben inkább a mutációt részesítve előnyben. Filmje
egyfelől az eddig parlagon hagyott minoritások felé fordul (latinók, ázsiaiak,
arabok) megadva nekik a saját hősök és társadalmi reflexiók jogos jussát
(Guantanamotól és honvédő városi terrorizmustól az ambivalens Kína-Hong Kong
kapcsolatig), másfelől a Jyn-Cassian hőspárossal egyértelműen az Ébredő erőben csalódott hívek népes
táborát igyekszik meghódítani. A vidéki fehér lány és az ifjú latin veterán
duója túllép az Abrams-film marketing-központú young adult-modelljén, Edwards valódi drámai konfliktussal
jutalmazza központi karaktereit (ebből a tavalyi műben csak Kylo Ren
antagonistájának jutott), amely alapvetően a csoporttudatot vezérlő
ideológiában megrendült meggyőződésről szól: a fiatalok egyfajta lázadónak
számítanak a Lázadók között, akik saját igényeiktől vezérelve létrehoznak egy
önálló narratívát, elszakadva az önismétlések hibájába eső, széthúzó
vezérkartól.
Miként az első trilógia
idején képernyőkre került Endor-filmek is szokatlan hősökkel (kisgyerek,
vénember, ewokok) és eltérő zsánerrel (mesefilm) kísérletezhettek a spin-off kínálta szabadsággal élve,
Edwards is nagyobb mozgástérben indíthatta útnak bátor karavánját, hogy egy
háborús film zsánerkeretében megvívják harcukat a függetlenségért. Míg az Ébredő erőnél ez a sötét elnyomás főként
a 90-esek évekbeli trilógia túldigitalizált, agyonbonyolított nagyapájához
kötődött (a Legfőbb Vezér pixelalakjában egyfajta Lucas-alteregót felmutatva,
aki újabb Darth Vadert faragna Leia fiából és újabb halálcsillagot tukmálna az
univerzumra), a Zsivány Egyes önálló
történetével már maga a Star Wars-hagyomány ellen fordul. Bár Edwards ezúttal
alig próbálkozik a korábbi filmjeire jellemző formabontással (miként kedvelt
óriásszörny-nászai is csupán pár ködgomolyos lépegetőben és összecsókolózó
rombolóban öltenek testet), rögrealista helyszínei és megdöbbentő fináléja
szöges ellentétben állnak Abrams adott alapszínre (sárga-zöld-fehér-kék) redukált
képregény-bolygóival és kínos dramaturgiai kompromisszumával, ami
összeegyeztette a kötelező happy endet a szériához szükséges nyitott
befejezéssel. Ebben a sztoriban pusztán jelzésértékkel bukkannak fel az (el)várt
összekötő elemek (Vader nagyúrtól Leia hercegnőig, kocsmajelenettől
apakonfliktusig) vagy éppen új identitást nyernek (mint a Sith-trilógia átprogramozott
harci robotja): az Erő mindössze hitként való ábrázolása (minden irracionális
megnyilvánulás nélkül) vagy az elmaradhatatlan fénykard-párbaj röpke
hátbalövésre cserélt leszámolása hasonló forradalom pirkadatát ígérik egy elszántan
kudarckerülésre összpontosító fantasztikus franchise-ban,
mint Nolan Batman-filmjei vagy a tavalyelőtti Godzilla. Ám szembefordulni egy olyan mesebirodalommal, ami több
évtizedes tradícióival épp azt a biztonsági hálót kínálja minden új opuszának,
amely nélkül igen kétséges lenne életképességük (képzeljük el egy pillanatra
ugyanennek a filmnek a népszerűsítését és piaci sorsát, megfosztva a Star Wars-azonosítóktól), több mint
heroikus tett – már-már öngyilkos vállalkozás.
Rendhagyó hősök és útkereső
alkotók tragikus lázadása a Zsivány Egyes
(végkimenetele nem véletlenül áll jóval közelebb a Piszkos tizenkettő, mint az ugyancsak megidézett A Jedi visszatér zárásához): túl az első
hetek reklám- és hype-vezérelt
bevételein majd 2017 dönti el, hogy Edwards rebellisei csupán a
Lucasfilm-széria töretlenségéért hullatták vérüket, vagy áldozatuk új Erőt ad
ennek a csodás világegyetemnek.
Zsivány Egyes – Egy Star Wars-történet (Rogue One: A Star Wars Story) – amerikai, 2016. Rendezte: Gareth
Edwards. Írta: Tony Gilroy és Chris Weitz. Kép: Greig Fraser. Zene: Michael
Giacchio. Szereplők: Felicity Jones (Jyn Erso), Diego Luna (Cassian), Ben
Mendelsohn (Krennic), Donnie Yen (Chirrut), Riz Ahmed (Bodhi), Mads Mikkelsen
(Galen Erso), Forest Whitaker (Gerrera). Gyártó: Lucasfilm. Forgalmazó: Fórum
Hungary. Szinkronizált. 133 perc.
Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 2 átlag: 4.5 |
 |
|