KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

    
             
             
             
             
   2017/január
VILÁGFELFORDULÁS
• Gyenge Zsolt: A halál oka: kapitalizmus Én, Daniel Blake
• Schubert Gusztáv: Mennyei felfordulás Az ifjú pápa
• Géczi Zoltán: Fehéren izzó gyűlölet Amerikai szélsőségesek
• Baski Sándor: Buborékok és barikádok Közélet a világhálón
• Varró Attila: Árvák a sztrádán Két amerikai road movie
MAGYAR KRIMI
• Sepsi László: Dögkeselyűk Új magyar bűnfilmek
• Kránicz Bence: Ezer jagelló Cop Mortem
• Schreiber András: A testület nyomoz Kádár-kori magyar krimik
• Csiger Ádám: Itt élni totál szívás Aranyélet 2. évad
• Vajda Judit: A mozdony füstje Halj már meg!
MAGYAR MŰHELY
• Morsányi Bernadett: Fekete sors Beszélgetés Vranik Rolanddal
A KÉP MESTEREI
• Ádám Péter: Kamera vállon, fény semmi” Raoul Coutard 1924-2016
ÚJ RAJ
• Forgács Iván: Esőfelhő New Yorktól Szkopjéig Milcso Mancsevszki játékfilmjei
• Pethő Réka: A naplóírás művészete Új raj: Xavier Dolan
• Jankovics Márton: Keresztkérdések az iskolapadban Mártírok
ANIMÁCIÓ
• Varga Zoltán: Törött teknőcpáncél alatt A vörös teknős
• Orosz Anna Ida: A komfortzóna határán Anilogue 2016
FESZTIVÁL
• Pörös Géza: Az idő tükröződései Gdynia
• Horeczky Krisztina: A reményről Verzió
• Vincze Teréz: A törölt busani vonat Busan
KÖNYV
• Barkóczi Janka: Kettős látás Gelencsér Gábor: Váratlan perspektívák
• Kolozsi László: Filmrendszer-gazda Varga Balázs: Filmrendszerváltások
KRITIKA
• Szalkai Réka: Vivaldi után szabadon Kaliforniai álom
• Varró Attila: Lázadók a Lázadók között Zsivány Egyes – Egy Star Wars történet
MOZI
• Baski Sándor: Sárkány közeleg
• Vajda Judit: Őrült boldogság
• Simor Eszter: Egyesült Szerelmes Államok
• Kránicz Bence: Utazás apánkkal
• Kránicz Bence: Utazás apánkkal
• Tüske Zsuzsanna: Szövetségesek
• Soós Tamás Dénes: A fegyvertelen katona
• Hegedüs Márk Sebestyén: Underworld: Vérözön
• Sepsi László: A démon arca
• Parádi Orsolya: #sohavégetnemérős
• Forgács Nóra Kinga: Hóesés Barcelonában
• Huber Zoltán: Hivatali karácsony
• Zsubori Anna: Vaiana
• Alföldi Nóra: A pótolhatatlan Werner doktor
• Varró Attila: Derült égből apu
DVD
• Pápai Zsolt: Rideg világ
• Benke Attila: A homár
• Soós Tamás Dénes: Popsztár: Soha ne állj le (a soha le nem állással)!
• Kránicz Bence: Batman: A köpenyes lovagok visszatérnek
• Kovács Patrik: Beépülve – Az Escobar-ügy
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Popsztár: Soha ne állj le (a soha le nem állással)!

Soós Tamás Dénes

Popstar: Never Stop Never Stopping – amerikai, 2016. Rendezte: Akiva Schaffer és Jorma Taccone. Szereplők: Andy Samberg, Jorma Taccone, Akiva Schaffer. Forgalmazó: GHE-Bontonfilm. 87 perc.

 

Bár a kritikák rendre a Justin Bieber-generáció Spinal Tapjeként emlegetik, ami a nyolcvanas évek glam rockja helyett a 2010-es évek nem kevésbé nevetséges popzenéjét figurázza ki, a Popsztár sokkal inkább a Braindead című, a testrablós sci-fit a politikai szatírával elegyítő sorozattal rokon. Persze nem a téma vagy a stílus állítja őket párhuzamba, hanem az alkotók dilemmája: hogyan parodizáljuk a valóságot, amikor a valóság már önmaga karikatúrájává vált? A Braindead az amerikai választási kampány mögött nem az emberi hülyeség és cinizmus, hanem agyevő űrbogarak munkáját sejti meg, de a megzabált agyú és ezért radikalizálódó politikusoknak sincsenek felháborítóbb húzásai, mint a valódiaknak. Donald Trumpnál pedig csak Justin Bieberre nehezebb rátromfolni, aki az Anne Frank Múzeum vendégkönyvébe azt írta, „Anne nagyszerű lány volt. Remélhetőleg belieber lett volna belőle.” [Így hívja az énekes a rajongóit.] Lehet olyan poént írni, ami ennél többet árulna el a tiniidol iskolázottságáról és kulturális érzékenységéről? Egyáltalán: mit ér a szarós vicc, amivel a Popsztárban erre reagálnak, ilyen töménységű tragikomédia árnyékában?

Nyilván semmit, de ettől még jó film a Popsztár, mert az alkotók hamar rájönnek, hogy nincs értelme Justin Biebert parodizálni (ezt a feladatot elvégzi a narcisztikus autotune-sztár maga), és inkább a celebházasságokkal, a műmacsó rapzenével, vagy éppen a legutóbbi albumát iPhone-okra kérdezés nélkül rátöltő U2-val viccelődnek. A film minden rétegének élvezetéhez sajnos elengedhetetlen a kortárs popzene ismerete, de a Popsztár akkor igazán humoros, amikor nem hírességeket, hanem jelenségeket parodizál. A szoftpornóként előadott, a szexről mégis virágnyelven beszélő szerelmes popdalokat (amik nem várt politikai gellert kapnak a nettó zseniális Fuck Bin Ladenben), a reality tévé-kultúrát, vagy épp azt, ahogy a fehér előadók évtizedek óta újrahasznosítják az afro-amerikai zenéket (erre reflektál, hogy csak híres fekete előadók, Mos, 50 Cent, Usher nyilatkoznak arról, hogyan változtatta meg életüket a filmbeli fehér rapzenekar, a Style Boyz). A történet ugyan az emelkedés-bukás-emelkedés bejáratott narratíváját követi, de a kiszámítható fordulatokért kárpótolnak a tökéletes popslágerek, amiket összehozott a filmet rendező, író és a főszerepeket eljátszó Lonely Island humoristatrió. Andy Samberg, Jorma Taccone és Akiva Schaffer a Saturday Night Live-ban fejlesztették tökélyre a zenés karikatúrarajzolást, és egész estés filmjük csúcspontjait is ezek a pimasz (és pimaszul ragadós) dalok adják, amikben nemcsak azt sikerül megmutatniuk, milyen röhejes, de azt is, milyen szórakoztató tud lenni a popzene.

Extrák: előzetes.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/01 62-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13039