KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
   2017/január
VILÁGFELFORDULÁS
• Gyenge Zsolt: A halál oka: kapitalizmus Én, Daniel Blake
• Schubert Gusztáv: Mennyei felfordulás Az ifjú pápa
• Géczi Zoltán: Fehéren izzó gyűlölet Amerikai szélsőségesek
• Baski Sándor: Buborékok és barikádok Közélet a világhálón
• Varró Attila: Árvák a sztrádán Két amerikai road movie
MAGYAR KRIMI
• Sepsi László: Dögkeselyűk Új magyar bűnfilmek
• Kránicz Bence: Ezer jagelló Cop Mortem
• Schreiber András: A testület nyomoz Kádár-kori magyar krimik
• Csiger Ádám: Itt élni totál szívás Aranyélet 2. évad
• Vajda Judit: A mozdony füstje Halj már meg!
MAGYAR MŰHELY
• Morsányi Bernadett: Fekete sors Beszélgetés Vranik Rolanddal
A KÉP MESTEREI
• Ádám Péter: Kamera vállon, fény semmi” Raoul Coutard 1924-2016
ÚJ RAJ
• Forgács Iván: Esőfelhő New Yorktól Szkopjéig Milcso Mancsevszki játékfilmjei
• Pethő Réka: A naplóírás művészete Új raj: Xavier Dolan
• Jankovics Márton: Keresztkérdések az iskolapadban Mártírok
ANIMÁCIÓ
• Varga Zoltán: Törött teknőcpáncél alatt A vörös teknős
• Orosz Anna Ida: A komfortzóna határán Anilogue 2016
FESZTIVÁL
• Pörös Géza: Az idő tükröződései Gdynia
• Horeczky Krisztina: A reményről Verzió
• Vincze Teréz: A törölt busani vonat Busan
KÖNYV
• Barkóczi Janka: Kettős látás Gelencsér Gábor: Váratlan perspektívák
• Kolozsi László: Filmrendszer-gazda Varga Balázs: Filmrendszerváltások
KRITIKA
• Szalkai Réka: Vivaldi után szabadon Kaliforniai álom
• Varró Attila: Lázadók a Lázadók között Zsivány Egyes – Egy Star Wars történet
MOZI
• Baski Sándor: Sárkány közeleg
• Vajda Judit: Őrült boldogság
• Simor Eszter: Egyesült Szerelmes Államok
• Kránicz Bence: Utazás apánkkal
• Kránicz Bence: Utazás apánkkal
• Tüske Zsuzsanna: Szövetségesek
• Soós Tamás Dénes: A fegyvertelen katona
• Hegedüs Márk Sebestyén: Underworld: Vérözön
• Sepsi László: A démon arca
• Parádi Orsolya: #sohavégetnemérős
• Forgács Nóra Kinga: Hóesés Barcelonában
• Huber Zoltán: Hivatali karácsony
• Zsubori Anna: Vaiana
• Alföldi Nóra: A pótolhatatlan Werner doktor
• Varró Attila: Derült égből apu
DVD
• Pápai Zsolt: Rideg világ
• Benke Attila: A homár
• Soós Tamás Dénes: Popsztár: Soha ne állj le (a soha le nem állással)!
• Kránicz Bence: Batman: A köpenyes lovagok visszatérnek
• Kovács Patrik: Beépülve – Az Escobar-ügy
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Sárkány közeleg

Baski Sándor

Ejdeha vared mishavad! – iráni, 2016. Rendezte és írta: Mani Haghighi. Kép: Hooman Behnanesh. Zene: Cristof Rezaei. Szereplők: Homayoun Ghanizadeh (Behnam), Amir Jadidi (Babak), Ehsan Goodarzi (Keyvan). Gyártó: Dark Precursor Company. Forgalmazó: Cirko Film Kft. Feliratos. 105 perc.

 

Hétköznapi történetek realista hangvételben és színészi játékkal – az iráni filmnek ezt az arcát ismerheti a nyugati közönség, és mintha Mani Haghighi rendező pontosan ezeket az elvárásokat akarta volna lerombolni. A Sárkány közeleg a műfaji besorolásnak is ellenáll, sőt szándékosan a néző összezavarása, elbizonytalanítása a célja.

A nyitány még a film noir sajátos iráni mutációjával kecsegtet. 1965-ben járunk, a titkosrendőrség egyik nyomozóját Qeshm szigetére rendelik, hogy egy politikai fogoly öngyilkossága ügyében vizsgálódjon. Amikor a férfit eltemetik, földrengés rázza meg a földet, mintha lapulna valami odalent a mélyben. A rejtély felderítéséhez a nyomozó egy geológust és egy hangmérnököt hív segítségül Teheránból, de mielőtt még a horrorszál kiteljesedne, beszélő fejek jelennek meg. Az áldokumentarista inzertekben maga a rendező számol be arról, mi motiválta a film elkészítésére (állítása szerint nagyapjának, Eberahim Golestannak dolgozott a szóban forgó hangmérnök, amikor nyomtalanul eltűnt), de a történetmesélés nehézségeibe is beavatja a nézőt. Szót kap az egyik színész is, aki elárulja, hogy saját magát alakítja a filmben, majd ismét a rendező következik, hogy megindokolja ezt a választást.

A folytatásban a nyomozás még szürreálisabb fordulatot vesz – néhány jelenet egyértelműen Jodorowsky hatását mutatja –, újabb és újabb rétegekkel, illetve idősíkkal bővül a film, és a finálé felé közeledve úgy tűnik, nem csak a központi rejtélyek, de a műfaji motívumok is kizárólag MacGuffinként szolgálnak. A nyugati néző dolga még nehezebb: a hatvanas-hetvenes évek iráni popkultúráját és politikai viszonyait érintő utaláshálót sem tudja jó eséllyel dekódolni. Kárpótlást legfeljebb a vizuális élmény nyújthat, Haghighi kiválóan ért azt atmoszférateremtéshez, a sziget világa az amerikai mélydélhez és a sivatagi westernekhez hasonlóan hiteles és sűrű, és az iráni folkot elektronikával ötvöző soundtrack is telitalálat.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/01 54-54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13042