MoziHivatali karácsonyHuber Zoltán
Office Christmas Party –
amerikai, 2016. Rendezte: Will Speck és Josh Gordon. Írta: Jon Lucas, Justin
Malen, Laura Solon, Dan Mazer és Scott Moore. Kép: Jeff Cutter. Zene: Theodore
Shapiro. Szereplők: T. J. Miller (Clay), Jason Bateman (Josh), Jennifer Aniston
(Carol), Courtney B. Vance (Walter), Olivia Munn (Tracey). Gyártó: Bluegrass
Films / Reliance Entertainment. Forgalmazó: Freeman Film. Szinkronizált. 106 perc.
Nem véletlenül potyognak a futószalagról, az egy dollárra vetített
megtérülési ráták a vígjátékok esetében igen impozánsak. Az egységnyi
játékidőre vetített drága látványosságok aránya kicsi, a komikusokat kell csak
megfizetni, a szövegelős jelenetek költsége nem vészes. Igen ám, de mit küldjön
a ringbe az egyszeri producer, ha épp a mindent taroló Csillagok háborúja újabb reinkarnációja terpeszkedik a karácsonyi
szezonon? Nos, két csúcson futó trendet kell csak összegyúrni és meghinteni
némi fenyőtűvel, nagy baj nem lehet. A céges karácsonyi parti motívumára
rátalálni valódi heuréka-pillanat lehetett, nincs az a konkurencia, ami mellett
a Másnaposok buliapokalipszise némi
bürókomédival keresztezve ne érdekelné a nézőket.
Az ötlet már csak azért sem elvetélt, mert a moziban kikapcsolódó dolgozó
ébren töltött élete durván felét egy kvázi filmes stábban, azaz mesterséges
hierarchiában, fura szerepeket játszva, random sorstársaival tölti. A napi
mókuskerékben e bizarr helyzet szinte természetesnek tűnik, de az illúzó szövete
az évi hajtás ünneplésekor bizony felhasad. A kollektív italozás az irodai
világot a maga abszurd valóságában tárja fel, Los Angelestől Kuala Lumpurig:
erre megy rá most a filmkészítő gépezet és váltja aprópénzre a kegyelmi
pillanatot. A végeredmény abszolút profi darab, a mellékszereplők és fordulatok
olyan menetrendszerűen érkeznek, mint a jópofizó főnökök tiszteletkörei a
vállalati bulikon. Jason Bateman vagy Jennifer Aniston félálomban is eljátssza
ezeket a figurákat, a szuperlassított parti tetszetős és mivel a film
tizenhatos karikára kalibrálták, felvillan pár cici, eldurran egy-két puki.
Hogy mégsem távozunk teljesen üres kézzel, az a filmes utalások mellett az
ösztönösen vicces T. J. Miller érdeme: ő az egyetlen az ingyenpiától fejre állt
tömegben, akire nem kollégaként, hanem emberként gondolunk.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 2 átlag: 3.5 |
|
|