|
|
MoziUtazás apánkkalKránicz Bence
Kránicz Bence
Reise mit Vater –
román-német, 2016. Rendezte és írta: Anca Miruna Lazarescu. Kép: Christian
Stangassinger. Zene: Darvas Ferenc. Szereplők: Alexandru Margineanu (Mihail),
Razvan Enciu (Emil), Ovidiu Schumacher (William), Ulrike von Syberg (Susanne).
Gyártó: Strada Films / Filmallee / Mirage Film. Forgalmazó: A Company Hungary. Feliratos. 11 perc.
A fesztiválsikereknek
köszönhetően a kortárs román filmek közül hagyományosan leginkább a súlyos
erkölcsi kérdéseket, társadalmi visszásságokat és politikai bűnöket feszegető
drámák láthatóak a nemzetközi közönség számára, miközben kis számban ugyan, de
évről évre készülnek populáris műfaji filmek is Romániában. A
román-német-magyar koprodukcióban készült Utazás
apánkkal a két filmcsoport közé esik, vagyis azoknak a midcult szórakoztató filmeknek a sorát gyarapítja, amelyek a
legjobban hiányoznak például a magyar választékból is.
A temesvári születésű,
ám tizenegy éves korától Németországban élő rendező, Anca Miruna Lazarescu kisjáték-
és dokumentumfilmjeihez hasonlóan első egész estés munkájában is nemzetközi
kontextusban gondolkodik hazája félmúltjáról. Az erdélyi szász család az idős
apa szívműtétje miatt robog át ócska kisautón az NDK-ba, a két fiatal
fiútestvért pedig csakhamar meglegyinti a nyugat-német szabadság szele. Bár a
bontakozó szerelmi szál és a számos humoros szituáció ilyesmit ígérne, a
rendezőnek szerencsére esze ágában sincs felhőtlen és hazug nosztalgiamozit
kerekíteni road movie-jából, és a történet elejétől kezdve hangsúlyozza, miféle
baljós történelmi pillanatban vagyunk: 1968-ban, a prágai tavasz leverése után,
mikor rövid időre a cseh elvtársakkal a kelleténél kicsit több szolidaritást
mutató Ceaușescuból lesz
a szocialista blokk fekete báránya.
A sajnálatos események
miatt az utazgató román állampolgárokkal is szigorúbban bánnak a testvéri
országok hivatalnokai és közrendőrei, a disszidáláson gondolkodó főhősök közül
így gyaníthatóan nem ér célt mindenki. Lazarescu válasza viszont
várakozásainkon túlmutatóan józan és keserű: a hatvanas évek román ifjúságának
jussa nem a beatdalokban megénekelt szabadság, hanem a levert vese, többéves
munkatábori átnevelés és a küzdelmes, jelentéktelen, átokverte kelet-európai
élet.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 3 átlag: 5 |
|
|
|
|