DVDRideg világPápai Zsolt
Equals
– amerikai, 2016. Rendezte: Drake Doremus. Szereplők: Kristen Stewart, Nicholas
Hoult, Guy Pearce. Forgalmazó: Pro Video. 102 perc.
Aligha
van olyan pszichiáter, aki ne álmodott volna a modern élet egyik legmakacsabb
lelki nyavalyája, a szorongás elleni gyógymód feltalálásáról. Pedig a szorongás
megszüntetése – legalábbis papíron – nem túlságosan nehéz, csupán az érzelmeket
kell hozzá maradéktalanul kiradírozni az emberek életéből. Ez a Rideg világ alapszituációja: a perfekt
társadalomban megvalósul az érzelmek kiiktatása és az emberi interakciók teljes
racionalizálása, az elidegenedés pedig olyan fokú, amilyenről még a XX. század
legelborultabb egzisztencialistái sem (rém)álmodtak. A Rideg világ falanszteruniverzuma éppen úgy működik, mint az összes
eszement utópia (maradjon bár meg ideológusok vagy művészek képzeletében, netán
váljék véresen komoly valósággá): a hatalmasok úgy egyenlősítik a társadalom
tagjait, hogy közben eltárgyiasítják őket.
A „klasszikus”
modern filmben még az beteg, aki nem érez (Antonioni vagy Az édes élet Fellinije volt a téma nagy poétája), a kortárs szcéna
disztópiájában viszont az beteg, aki érez. Drake Doremus rendező a nagy
modernista direktorokkal szemben nem az érzelem betegségéről beszél, hanem
arról, amikor az érzelem maga: betegség, akár a rák vagy a nátha, és ebben a
világban játszat le egy klasszicizáló és lassan bontakozó, még a valóban váratlan
fordulatai nyomán is csak alig felgyorsuló szerelmi históriát.
A Rideg világban ugyanis a szerelem „betegsége”
jelenti a lázadás egyetlen formáját. Csakhogy a szerelem – mivel lebukás
veszélye fenyegeti – rögtön félelmeket is generál. Doremus a szorongásmentes
szenvedélynélküliség és a szorongásos érzelmek világa közé veti két hősét,
ekképpen hatalmas téttel indítja művét, akkorával, amekkorát sokat próbált
midcult-mesterek is nehezen bírnának el. Sajnos neki is beleroppan a dereka,
így a játékidő középső harmadában filmje veszít az erejéből. Bármekkora rutinja
is van a rendezőnek a melodrámaműfajban (Őrülten
hiányzol, Kísértés), a nagy
érzelmi intenzitású pillanatokkal nehezebben boldogul, és az összeboronálódott
szerelmesek jelenetei kevéssé érdekesek, mint azok, melyekben csak vágyakoznak egymásra.
Ezzel
együtt a Rideg világ a kortárs
sci-fi-melodrámák reprezentánsa, olyan filmek kistestvére, mint az Ex Machina, A homár vagy az Érkezés.
És nem csak a témája, a kivitelezése is csigázó: fapados sci-fi, de alig
látszik rajta. A tárgyi világa ugyan kevés érdekességgel szolgál, a látványépítése
viszont végig impresszív. Természeti képek kizárólag kurta pillanatokra tűnnek fel,
a film hangulatát alapvetően meghatározó – zölddel diszkréten színezett vagy mészfehérre
fakított – high-tech miliő izgalmasan üres és steril. A külsőkben Az édes élet és a Napfogyatkozás kihalt mesterséges tereinek emléke kísért, a
színészek minimálgesztusokra csupaszított játéka pedig már-már Bresson
modelljeit idézi.
Extrák:
Nincsenek.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1 átlag: 8 |
 |
|
