Kritika

Zsivány Egyes – Egy Star Wars történet

Lázadók a Lázadók között

Varró Attila

Gareth Edwards ezúttal a Csillagok háborúját támadja meg új stratégiával.

Ha a 2015-ös Ébredő erő az Y-generáció beavató filmje volt, amelyben a három ifjú hőst nem csupán demográfiailag kalibrálták a fő célközönséghez (fehér férfiak, nők, feketék), de egyben hozzáigazították a Star Wars-univerzumhoz kötődő nemzedéki hozzáállásokhoz is (Poe dörzsölt bennfentese, Rey nyitott kívülállója és Finn szkeptikus átállója), valamint alkotóinak elsődleges célkitűzése az 1977-es klasszikus hozzájuk igazított újramesélése, akkor a 2016-os alkotással induló Star Wars Anthology első spin-off-ja mindkét téren inkább a kisebbséget szólítja meg. Gareth Edwards személye eddigi radikális sci-fi átirataival (amelyek egyszerre érvényesültek a Monsters független produkciójában és a Godzilla nagystúdiós megapicjében) előre jelezte, hogy a Zsivány Egyes címéhez híven az univerzum renegátja lesz – Abrams pusztán hatásfokozott és motívumerősített másolásával szemben inkább a mutációt részesítve előnyben. Filmje egyfelől az eddig parlagon hagyott minoritások felé fordul (latinók, ázsiaiak, arabok) megadva nekik a saját hősök és társadalmi reflexiók jogos jussát (Guantanamotól és honvédő városi terrorizmustól az ambivalens Kína-Hong Kong kapcsolatig), másfelől a Jyn-Cassian hőspárossal egyértelműen az Ébredő erőben csalódott hívek népes táborát igyekszik meghódítani. A vidéki fehér lány és az ifjú latin veterán duója túllép az Abrams-film marketing-központú young adult-modelljén, Edwards valódi drámai konfliktussal jutalmazza központi karaktereit (ebből a tavalyi műben csak Kylo Ren antagonistájának jutott), amely alapvetően a csoporttudatot vezérlő ideológiában megrendült meggyőződésről szól: a fiatalok egyfajta lázadónak számítanak a Lázadók között, akik saját igényeiktől vezérelve létrehoznak egy önálló narratívát, elszakadva az önismétlések hibájába eső, széthúzó vezérkartól.

Miként az első trilógia idején képernyőkre került Endor-filmek is szokatlan hősökkel (kisgyerek, vénember, ewokok) és eltérő zsánerrel (mesefilm) kísérletezhettek a spin-off kínálta szabadsággal élve, Edwards is nagyobb mozgástérben indíthatta útnak bátor karavánját, hogy egy háborús film zsánerkeretében megvívják harcukat a függetlenségért. Míg az Ébredő erőnél ez a sötét elnyomás főként a 90-esek évekbeli trilógia túldigitalizált, agyonbonyolított nagyapájához kötődött (a Legfőbb Vezér pixelalakjában egyfajta Lucas-alteregót felmutatva, aki újabb Darth Vadert faragna Leia fiából és újabb halálcsillagot tukmálna az univerzumra), a Zsivány Egyes önálló történetével már maga a Star Wars-hagyomány ellen fordul. Bár Edwards ezúttal alig próbálkozik a korábbi filmjeire jellemző formabontással (miként kedvelt óriásszörny-nászai is csupán pár ködgomolyos lépegetőben és összecsókolózó rombolóban öltenek testet), rögrealista helyszínei és megdöbbentő fináléja szöges ellentétben állnak Abrams adott alapszínre (sárga-zöld-fehér-kék) redukált képregény-bolygóival és kínos dramaturgiai kompromisszumával, ami összeegyeztette a kötelező happy endet a szériához szükséges nyitott befejezéssel. Ebben a sztoriban pusztán jelzésértékkel bukkannak fel az (el)várt összekötő elemek (Vader nagyúrtól Leia hercegnőig, kocsmajelenettől apakonfliktusig) vagy éppen új identitást nyernek (mint a Sith-trilógia átprogramozott harci robotja): az Erő mindössze hitként való ábrázolása (minden irracionális megnyilvánulás nélkül) vagy az elmaradhatatlan fénykard-párbaj röpke hátbalövésre cserélt leszámolása hasonló forradalom pirkadatát ígérik egy elszántan kudarckerülésre összpontosító fantasztikus franchise-ban, mint Nolan Batman-filmjei vagy a tavalyelőtti Godzilla. Ám szembefordulni egy olyan mesebirodalommal, ami több évtizedes tradícióival épp azt a biztonsági hálót kínálja minden új opuszának, amely nélkül igen kétséges lenne életképességük (képzeljük el egy pillanatra ugyanennek a filmnek a népszerűsítését és piaci sorsát, megfosztva a Star Wars-azonosítóktól), több mint heroikus tett – már-már öngyilkos vállalkozás.

Rendhagyó hősök és útkereső alkotók tragikus lázadása a Zsivány Egyes (végkimenetele nem véletlenül áll jóval közelebb a Piszkos tizenkettő, mint az ugyancsak megidézett A Jedi visszatér zárásához): túl az első hetek reklám- és hype-vezérelt bevételein majd 2017 dönti el, hogy Edwards rebellisei csupán a Lucasfilm-széria töretlenségéért hullatták vérüket, vagy áldozatuk új Erőt ad ennek a csodás világegyetemnek.

Zsivány Egyes – Egy Star Wars-történet (Rogue One: A Star Wars Story) – amerikai, 2016. Rendezte: Gareth Edwards. Írta: Tony Gilroy és Chris Weitz. Kép: Greig Fraser. Zene: Michael Giacchio. Szereplők: Felicity Jones (Jyn Erso), Diego Luna (Cassian), Ben Mendelsohn (Krennic), Donnie Yen (Chirrut), Riz Ahmed (Bodhi), Mads Mikkelsen (Galen Erso), Forest Whitaker (Gerrera). Gyártó: Lucasfilm. Forgalmazó: Fórum Hungary. Szinkronizált. 133 perc.

A cikk közvetlen elérhetőségei:
	offline: Filmvilág folyóirat 2017/01 53-54. old.
	online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13025

Cikk értékelése:

szavazat: 2 átlag: 4.5