Streamline mozi

Cosa Nostra – A Valachi-ügy

Varró Attila

The Valachi Papers – olasz-amerikai, 1972. Rendezte: Terence Young. Írta: Peter Maas könyvéből Stephen Geller. Kép: Aldo Tonti. Zene: Riz Ortolani. Szereplők: Charles Bronson (Valachi), Lino Ventura (Genovese), Walter Chiari (Gap), Jill Ireland (Maria). Gyártó: Dino De Laurentis Company. Forgalmazó: Netflix. Szinkronizált. 120 perc.

A műfajtörténetben nem csak remekművek hoznak szemléletváltást, megesik, hogy holmi klasszikusok árnyékába szorult gyengébb alkotás mutat utat egy új sikerstratégia felé: ez történt a Keresztapa után fél évvel bemutatott és feledésbe merült A Valachi-ügy esetében is, amelynek művészi érdemei elférnének Don Corleone mellényzsebében. Ez a középszerű iparos által rendezett, sztárpárosát pusztán húzónévként (ki)használó Dino De Laurentis-produkció alapanyagának köszönhetően korábban ismeretlen arcát mutatta meg a gengszterfilmnek: az utolsó szóig valós sztorikból írt Peter Maas-könyv hőse, Joe Valachi nem jó útra tért bűnöző, bukásra ítélt maffiózó, vidéki Robin Hood-gengszter, mindössze egy bumfordi közkatona, aki 30 éven át próbál a partszélen meghúzódva felszínen maradni a nagymenők hatalmi viharaiban – míg végül halálos kelepcébe szorulva vallomást tesz a hatóságoknak, a Cosa Nostra történetében elsőként nyilvánosságra hozva a szervezet működését. Valachi a 70-es évek nagy műfaji dekonstrukcióinak névtelen hőse, a „jelentéktelen gengszter” úttörő példánya, aki szinte az egész filmet passzív epizódfiguraként statisztálja végig, egyetlen fordulatban sem játszik tevékeny szerepet – sorsdöntő árulása a capók és kopók intrikáinak műve, két gyilkossága szánalmas, kényszerű baklövés és még a tragikus bukásfinálétól is megfosztja a korábban jött vacsora.

Ha rejtőzik elismerésre méltó szerző a film műfaji mérföldköve mögött (amelynek „kismenő”-sémáját olyan revíziók követik, mint az Eddie Coyle barátai, a Wise Guys vagy a Nagymenők), az minden bizonnyal Peter Maas, akinek rangos írói életműve a Valachi-ügytől kezdve a saját rendszerük hatalmi korrupciója ellen forduló kisemberekről szól, az utcai járőr Serpico-tól a roma bűnözőcsaládját megtagadó King of the Gypsies-en át az állami kenőpénz-maffiával szembeszálló Marie-ig. Noha Maas joggal érezte könyve rút megbecstelenítésének a filmverziót (amely több ponton fittyet hány a történeti tényeknek, sőt pár fiktív sztorit is bedob exploitation végett leszbikus in flagrantitól éttermi kasztrálásig), Terence Young műve még torzításaival is csak felerősíti a maga korában rendhagyó üzenetet a szervezett bűnözésről, feltárva kiterjedt árnyékszervezete valós természetét, kicsinyes ostobaságaival és ócska, hétköznapi árulásaival.

A cikk közvetlen elérhetőségei:
	offline: Filmvilág folyóirat 2023/06 63-63. old.
	online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15777

Cikk értékelése:

szavazat: 0 átlag: -