Kelet-Ázsia mozija

John Woo és a hősies vérontás

Közelről, hidegvérrel

Szabó Ádám

Látszólag stílus diadalmaskodik a tartalom felett, de a hongkongi mester valójában a hatalomgyakorlás természetére kérdez rá.

John Woo pályaképét egyaránt alakították személyes és társadalmi okok. Kantonban látta meg a napvilágot, de ötéves korában a Kowloon-félszigetre menekült szüleivel Mao kulturális forradalma elől. Protestáns neveltetésű, de akciódrámáit keresztény szellemben rendezi – az iskoláztatását egyházon keresztül finanszírozó amerikai házaspár révén gyakorolt rá nagy hatást a katolikus ikonográfia galamb/szentlélek motívuma. Feltűnő, hogy szerzőiségét a dualizmus határozza meg. Pacifista, aki erőszakfilmeket jegyez. Emberségre vágyik, triádfilmjei zömét mégis a sztárokat (Chow Yun-Fat, Andy Lau) behálózó, maffiaérdekeltségű Chang Chi-ming producer dominálta hongkongi piacon gyártja. Otthoni csúcsfilmjei, jelesül a ritkán emlegetett Az utolsó lovag (1979), a Szebb holnap 1-2. (1986-87), A bérgyilkos (1989), a Golyó a fejbe (1990) és a Fegyverek istene (1992) hatalmi arrogancia elleni fellépések.

Polgárháborús állapotok uralkodtak Woo gyerek-, illetve felnőttkorában is, gengszterdrámái csaknem apokaliptikus kiáltványok saját hazájáról. Heroinisták lébecoltak a lakóhelyeként funkcionáló szegénynegyedben, a helyiek 10 centért verték össze egymást – ugyanennek állít mementót a Golyó a fejbe. Részben ugyancsak szerzői kommentárként interpretálható a Szebb holnap, lévén a Golden Harvestnél és a Cinema Citynél töltött, harcművészeti darabokban és vígjátékokban kimerülő bérmunkásévei, majd kétéves tajvani száműzetése után (melyre a film nyitánya is reflektál) döbbenten vette tudomásul a szűk pátriájában uralkodó korrupciót és morális válságot. Akciórendezőként örökké Hongkong, mint speciális közigazgatási terület áldatlan állapotairól számol be, a Szebb holnaptól a Fegyverek istenéig idegenségérzet, otthontalanság hatja át cselekményeit – Woo a skizoid helyzetben rekedt, a szárazföldi Kína nyomása alatt vergődő, demokráciáját épphogy őrizni képes régióját tárja a publikum elé. Barátságot, testvériséget, becsületet igyekeznek védelmezni a direktor hősei: a Szebb holnap vagy A bérgyilkos figurái erkölcsi kódokhoz ragaszkodva ragadnak fegyvert, a rendező pedig arra keresi a választ, nekiveselkedésük hoz-e eredményt vagy bukásra ítéltetnek a törekvéseik? Pozitív szemléletet hirdető, értékmegőrzésre törekvő darab Az utolsó lovag, illetve a Szebb holnap 1-2.: karakterei vállvetve harcolnak, összetartók, áldozatkészek. Ho, az első rész zsiványa bilincsbe veri magát öccse, a rendőr Kit előtt, majd a folytatásban halálosan sebesített testvéréért áll bosszút – Woo heroic blooshedjeinek (hősi vérontások) első periódusában a héroszok testvérekként, da gekként oltalmazzák egymást (Filmvilág 2000/7), az erőfeszítéseket siker koronázza, úgy tűnik, helyreállítható Hongkongban a rendező által remélt értékrend. Nihilizmus, értékválság határozza meg A bérgyilkos/Golyó a fejbe-párost: bár törekvés mutatkozik a „hősies vérontás” akció-szubzsánere által vallott princípiumok fenntartására, immár kudarc vár Woo főszereplőire. A bérgyilkos sajátos (bűnöző, zsaru, énekesnő) háromszögtörténete nem más, mint a férfibarátság, illetve a romantikus szerelem ideáinak temetése, az egy évvel későbbi, szintén havertriót mozgató Golyó a fejbe Paulja ráadásul önzőn, puszta haszonszerzésből tör korábbi testvérei-barátai életére. Végképp kiveszett a barátság, a segítségnyújtás lovagi eszménye: Az utolsó lovag, a Szebb holnap 1-2., A bérgyilkos és a Golyó a fejbe bizalom és árulás ingatag viszonyrendszerét járják körül.

Woo maffiathrillerjeiben ráadásul folyton átrendeződnek a szövetségek, így legjobb munkái a csoportdinamika kiszámíthatatlanságán tűnődő szerzői tanulmányok. Ellenségekből lesznek társak A bérgyilkos és a Fegyverek istene, barátokból válnak gyűlölt riválisokká Az utolsó lovag, a Szebb holnap és a Golyó a fejbe karakterei. Chang és Zöld, Az utolsó lovag két wuxia-hőse sokáig az oktalanul támadott hadúr, Kao megbízásából vadásznak a cselszövő Pai-ra, hogy a zárlatban kiderüljön, a hadvezér orruknál fogva vezette őket – e korai harcművészeti darab máris a hatalom igája alatt nyögő, alá-fölérendeltségi relációkban vergődő harcosokról szól. Jeff és Lee, A bérgyilkos rabló-pandúr duója ellenfélként indul, de végül összezár a triádfőnök, Johnny Weng elleni csatában, míg a Golyó a fejbe Ben-Frank-Paul-triója kezdetben együtt menekül a hongkongi bandaháborúk elől, közösen próbálja átvészelni a vietnámi háborút, hogy aztán Paul árulása folytán a csapat végül önmagát számolja fel. Háborús tragédiája mintha az újravágott, Woo által megtagadott kommandósmozi, A hősök nem sírnak (eredeti címén: The Sunset Warrior) konfliktushálóját szőné tovább, a váratlanul átalakuló bajtársi viszonyok szinte a társrendezésben gyártott, 2010-es Reign of Assassins narratíváját előlegezik. A Golyó a fejbe sztorija Woo hongkongi ifjúságának precíz metaforája: a barátait farkasok elé vető Paul ugyanis a Kowloon-félszigeten egymás torkának ugró, bevándorlósorba taszított, de honfitársakként mégis egymás vérét ontó, félszigetre száműzött kínai nép egy személyben összpontosuló reprezentánsa. Lee kívülállónak minősül a rendőrségen, Jeffet is sajátjai, vagyis a triád árulja el: A bérgyilkos főalakjainak is a hazájuk fordít hátat. („Ha belegondolok, mivé lett a munkám, felfordul a gyomrom.” – mondja Jeff; „Nincs holnap.” – hangzik a Golyó a fejbe állítása.) Míg a Szebb holnap folytatásában a karizmatikus Mark szinte feltámad ikertestvére, a laza Ken bőrében, vagyis már-már tündérmesei ábrázolásmód figyelhető meg, addig A bérgyilkos és a Golyó a fejbe lövései, testi sérülései következményekkel bírók és halálosak. (Woo tölténybalettjei táncmozdulatok és a kantopop-irányzat posztmodern musical-elegyeiként írhatók le, a Szebb holnap 2. tradicionális kínai dalát az Once In a Lifetime Sally Yeh-balladája követi A bérgyilkosban és Michael Gibbs jazz-tétele a Fegyverek istenében.)  Jeff elvérzik a fináléban, ráadásul a barátnője szaruhártyaműtétjéhez nélkülözhetetlen szemét is kilövi a főgonosz (A bérgyilkos), Franket először aggodalmaskodó édesanyja ütlegeli fapapuccsal, majd egy rivális hongkongi bandatag zúz szét a fején egy üveget. Miután Paul fejbe lövi Franket, vegetáló, drogfüggő pária lesz belőle (Frank és Paul karaktereit bevallottan egy heroinistává és egy pénzemberré lett ismerősről mintázta Woo), akinek levágott koponyáját végül Ben sem tudja megvédeni egy újabb pisztolylövéstől (Golyó a fejbe).

Fegyverfetisizmus vérzi át a Szebb holnap 1-2-őt, a második rész pusztításfináléjában Ho szamurájkarddal aprítja az ellent, a finálé tónusa egyszerre ironikus és hősies, tulajdonképpen a wuxiák levegőbe ugró, fizikai törvényekkel dacoló vagy a harcművészeti darabok, esetleg kardvívó chambarák ikonjainak modern örököseit látjuk (innen a Woo-hoz csatolt gun-fu-megjelölés, nem ritkán a direktor által preferált Beretta 92FS bálványozásával). Az ellenféllel leszámoló, sérüléseikbe lassan belehaló baráti társaság – mintha a kard filozófiáját követő Hagakure vagy Yukio Mishima nacionalista testépítő-emberképét (Nap és vas, Bevezetés a Hagakure szellemiségébe) foglalnák össze – fotelekbe huppanva, léha egysorossal nyugtázza barátság és család jegyében folytatott missziójuk sikerét. Revizionista spagettiwesternként, illetve melodrámaként definiálhatjuk A bérgyilkos és a Golyó a fejbe duóját: a zokogó, romantikus szentenciákra vetemedő hősök a szenvedélyfilmek legszebb hagyományait idézik, a bukásfinálé noirokra rímel. A Szebb holnap 1-2. fennen hirdeti a maszkulinitás sziklaszilárdságát, míg az előbbi két dráma görög tragédiák stíljében formál véleményt a férfiasság kríziséről, plusz A bérgyilkos és a Golyó a fejbe (előképei a Dangerous Encounters of the First Kind, a School on Fire, valamint az 1964-es Gengszter Ken Takakurával) nyíltan erőszakellenes, fegyvertartást karóba húzó traumamozik. Előbbiben szívroham terít le egy védtelen nőt Lee nyomozó villamosos üldözése során, majd egy tengerparton játszó kislány is célkeresztbe kerül, utóbbiban a vietkong amerikai hadifoglyok lelövésére kényszeríti a pszichológiai nyomásgyakorlásnak kitett barátokat. Gyakori az identitásválság Woo karaktereinél: A bérgyilkos és a Golyó a fejbe antihősei, szemben Az utolsó lovag vagy a Szebb holnap 1-2. bajnokaival, képtelenek uralni a tetteiket, fizikai, morális és pszichológiai értelemben is hasadt tudatúakká lesznek. Mexikói felállásokban (mexican standoff) vesznek részt – a direktor olvasatában ugyancsak a kiszámíthatatlan, fokozatosan a társak elárulásává, pusztításává fajuló emberi kapcsolatok metaforája a rengeteg tűzpárbaj, olyannyira, hogy a Woo hongkongi búcsújának tekinthető Fegyverek istenében Tequila és Alan már a rendező különböző felfogásokat valló alteregókarakterei. Előbbi Hongkongban marad, utóbbi az Antarktiszra hajózik. Fajsúlyos jelkép, plusz A bérgyilkos-Golyó a fejbe-duó is reflexió az 1984 decemberében Deng Xiaoping és Margaret Thatcher aláírta közös kínai-brit szerződésre („egy ország, két rendszer”), mely 1997. július 1-től brit gyarmatból kínai tartománnyá változtatta Hongkongot: a megállapodás szerint a közigazgatási terület 2047-től elveszíti autonómiáját és felerősödik a népköztársasági-pártállami beavatkozás. Vagyis míg a Szebb holnap 1-2.-ben Woo reménykedik a konszolidáción nyugvó átmenetben és hisz a zsarnoki elnyomógépezet elleni forradalomban, addig A bérgyilkosban gátat vet optimizmusának (a templomi mészárlás húsbavágó Tienanmen-párhuzam, csakúgy, mint a Golyó a fejbe zavargásai). Nem is csoda, hogy a Fegyverek istenében egyfelől a Tony Leung játszotta meghasonlott, beépített rendőr eredetileg bébiételt mérgező pszichopataként tűnt volna fel, másfelől e film hangütése könnyedebb. A Miami Vice buddy cop movie-esztétikáján kívül a ’92-es heroic bloodshed-elégia több helyen (például a lángra gyulladó Tequilára vizelő kisbaba pillanatképén) kölcsönöz a verbális és fizikai humort is latba vető, ún. mo lei tauval – művelője: Stephen Chow – sáfárkodó Tolvaj voltam mostanáig című, totálisan irracionális, vígjátékira hangszerelt, nyelvi különbségekkel spékelt, vázadobáló, tolószékes, vegytisztítós, babahajigáló slapstick-caperjéből.

A szerzői attitűd újabb jele John Woo és az überproducer Tsui Hark nézeteltérése: a Szebb holnap 2. vágása során örökre megszakadt barátság mintha a Golyó a fejbe centrális motívumaként jelenne meg, de a producerekkel, stúdiókkal gyakran hadakozó Woo művészküzdelmeinek allegóriája is lehet a Szebb holnap vagy A bérgyilkos témaválasztása. Néha maga a rendező is cameókat vállalva utal osztott személyiségű hősire – színészként általában erkölcsi tartást sugalló, épp a bűnözősorba került főszereplőkre vadászó nyomozókat alakít (Szebb holnap, Golyó a fejbe, Fegyverek istene), míg a Ti Lung, Chow Yun-Fat és Tony Leung képében felvillanó gengszter-hasonmások a Woo-t frusztráló kérdések megtestesítői. Lovagiasságot, rátermettséget propagáló hősies vérontásai (Szebb holnap 1-2.) főleg Chang Cheh (A repülő tőr, A legyőzhetetlen shaolin, ám a Bosszú véroperája már A bérgyilkos kilátástalanságát előlegezi) jegyében fogantak, önmarcangoló, fatalista triáddrámái Sam Peckinpah árulástematikáját (Vad banda), Jean-Pierre Melville borongós série noir-hangoltságát (A szamuráj) és Akira Kurosawa deprimáló A hét szamuráját idézik. Bőséggel használt lassításai hol a küzdelmek intenzitását húzzák alá Az utolsó lovagtól a Szebb holnap 2. irtóhadjáratáig vagy a Fegyverek istene túlpörgetett akciószcénáiig, hol szívfájdalmat, visszavonhatatlan halált emelnek ki cizellált melodrámaisággal (A bérgyilkos, Golyó a fejbe). Flashbackjei lehetnek traumatikusak és tudathasadást jelzően villanásszerűek (lásd A bérgyilkosban Jeff és Jennie egymásra vágott szemsérülését, a Frank halántékához nyomott pisztolyt a Golyó a fejbe montázsfináléjában), ugyanakkor a Fegyverek istenében Tequila egy hirtelen bevillanó emlékképnek köszönhetően győzi le az ellenlábas Wongot. 

A Szebb holnap 2. harcosai hagyományos fekete öltönyben, tehát a hűség, testvériség, barátság dönthetetlen, macsó-konzervatív hőseiként indulnak béketeremtő férfiháborúba, de A bérgyilkos angyali fehérbe bújt Jeff és Lee kettősénél már a küszöbön álló bukást jelzi a patyolattiszta ingen, öltönyön esett megannyi vérfolt. Piperkőc, önmaga hatalmába feledkezett szupergonoszként jelenik meg a bársonykabátos Shing és a barátai elárulásából üzletemberré gazdagodott Paul (Waise Lee árulófigurákat testesít meg a Szebb holnapban és a Golyó a fejbe cselekményében) vagy a Fegyverek istene rikító színű öltönyökben páváskodó fegyverkereskedője. Ugyanitt Alan triádvégrehajtó-beépített zsaru dilemmája a ruhaviseletében is megnyilvánul – olyannyira, hogy a kórházzárlatban rendőruniformist viselve, gyenge pillanatában le is lövi az egyik kollégáját. Woo emellett a szecsuáni opera arcváltó technikáit is beemeli filmjeibe. A színpadi smink (arckenés-és fújás) a Tequila lisztes arcára fröccsenő vérben köszön vissza (Fegyverek istene), a szakálltrükk a merényletre készülő Jeff álcája (A bérgyilkos), a maszkhúzás pedig hollywoodi blockbusterei, az Ál/Arc és a Mission: Impossible 2. tartozéka. Tükröződő felületet látni A bérgyilkos napszemüvegen keresztül visszaverődő orgyilkos-jelenetében, Jeff és Lee jin-jang-formációban, barát-ellenség-összefonódást mímelve szegezik egymásra a fegyvert, a ’89-es remeklésben nyomozó és gengszter tükörképekként, osztott hőspárokként ismernek rá az őket hajtó erkölcsi kódokra – Woo találóan montírozza össze a lövöldöző Jeff és a címszereplő helyébe lépő zsaru mozdulatait. Himnikus mondatai („Vedd kézbe a sorsod és Istenné válsz.”) a Luo Guanzhongnak tulajdonított XIV. századi történelmi regény, a Han-dinasztia fejedelmeinek intrikáit, szövetségeit részletező Három királyság eposzi emelkedettségére hajaznak.

*

John Woo óriási hatást gyakorolt a nyugati ízlésvilágra. Tony Scott (A tűzben edzett férfi), Besson (Nikita), Mann (Szemtől szemben), Johnnie To (A misszió), Chad Stahelski (John Wick-tetralógia) és főleg Tarantino (Kill Bill) elképzelhetetlenek volnának a hongkongi Mester formanyelve nélkül. De a Schwarzenegger-Stallone-páros hátrányára bekövetkező, érzékenyebb Gibson (Halálos fegyver), Willis (Die Hard), Reeves (Holtpont), Cage (A Szikla)-nemzedék őrségváltása is sokat köszönhet a szappanoperaszínészből akcióistenné lényegült Chow Yun-Fat ballonkabátos-duplapisztolyos attrakcióinak. Éthoszát, nevezetesen a kettős tudatú antihősök morális viaskodását a Szigorúan piszkos ügyek alapszituációja képezi le igazán pontosan. Becsődölt projektjei között szerepel a Jean-Claude Van Damme-mal, Jackie Channel és Jet Livel tervezett Shadow of Death egy maffiát Japántól az USA-ig üldöző főhőssel, cenzoraival Hongkongban és az Egyesült Államokban is meggyűlt a baja: a Szebb holnap 2. eredetije 160 percre rúgott, a Golyó a fejbe-é három óra, a nemezist előtérbe helyező Tökéletes célpont 120 perc, a Mission: Impossible 2. csonkítatlan játékideje közel négy óra. John Woo egész pályafutása során mindig figyelő tekintetek előtt volt kénytelen dolgozni (szuperprodukciója, a Vörös Szikla már a kínai digitális diktatúra mandarinuralmában szökkent szárba). Újabb amerikai munkája, a párbeszédet mellőző Silent Night az immár szuperhős-brandeket favorizáló Hollywood helyett független piacra érkezik. E produkciós tény is remekül szemlélteti, hogy a rendező akciótragédiáit mind Ázsiában és a tengerentúlon a fogságélmény határozza meg.

A cikk közvetlen elérhetőségei:
	offline: Filmvilág folyóirat 2023/06 34-37. old.
	online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15748

Cikk értékelése:

szavazat: 0 átlag: -