Francia színek

Új Raj: Dominik Moll

Sorsok keresztútján

Csomán Sándor

Moll a természetfeletti és az álom misztériumától fokozatosan mozdul el hálózatszerű világunk realizmusa felé, miközben őrzi és tovább építi a hitchcocki hagyományt.

„A filmnek sok köze van az álmokhoz és a rémálmokhoz és amit szeretek a filmkészítésben, az az, hogy lehetővé teszi, hogy egyszerre megmutasd a felszínt és azt is, ami alatta rejlik. Ez a kétrétegű elképzelés vonz”. Dominik Moll a nagyhatású Matthew Lewis által jegyzett gótikus regény, A szerzetes adaptációjának kapcsán foglalta össze rendezői ars poétikájának egyik alappillérét: identitáskrízisben szenvedő – többnyire férfi – protagonistái a valóság és a misztikum világa között rekedve keresik a kiutat abból a válságból, melynek rendre meghatározó tárgya és katalizátora a nő. A német származású francia rendező hat nagyjátékfilm és egy minisorozat után ezúttal egy konvencionális krimivel tért vissza 2022-ben Cannes-ban, mely a direktori evolúció újabb mérföldköveként egyszerre villantja fel a megszokott tematikákat, mégis a 2019-es Bestiádával elkezdett úton haladva egyre inkább a realitás keretein belül tartja a narratívát: az Akkor éjjel már egy valós eseményeken alapuló fikciós filmként egy fiatal lány brutális gyilkosságát és az azt követő – mint a film eleji inverzből kiderül sikertelen – nyomozást dolgozza fel.

A Hitchcock-hatás

Moll rengeteg interjúban hangoztatja – bár a bevallott inspiráció nélkül is hamar világossá válik –, hogy szerzői kézjegyét alapjaiban határozza meg a suspense mestere, Alfred Hitchcock. Ugyan forgatta a Cahiers du Cinémát, de állítása szerint nem értette, túl absztraktnak találta, az áttörést végül Truffaut 1984-es interjúkötete, a The Definitive Study of Alfred Hitchcock hozta el, melyből földhözragadt, gyakorlati kérdéseken keresztül bomlanak ki a rendezés legapróbb részleteire kiterjedő fortélyok. Első, gyakorlatilag elérhetetlen filmje (Intimité) után a szintén Cannes-ban bemutatkozó Harry csak jót akar már az angol mester örökségéből merít: Michel feleségével és három lányával éppen a szülei felé tart, amikor egy benzinkúton összefut Harry-vel, aki egyből megismeri rég nem látott diáktársát. A szokatlan találkozás után Harry meghívatja magát és barátnőjét Michelék nyaralójába, ahol vacsora közben bizarrul pontos emlékeket idéz fel: betűhíven felmondja a házigazda rég elfeledett versét (Tőr az éjszaka bőrében), de még Michel befejezetlen science fiction regényének (A repülő majom) történetét is felhozza. Harry elvakultan rajong Michelért és „csak” jót akar neki bármi áron, így, ha valaki inkább tehernek, felesleges zsákutcának tűnik, akkor azt ki kell iktatni a férfi életéből – a szó szoros értelmében. Sergi López César-díjat érő karaktere jószándéka ellenére ördögi pszichopata: úgy hajtja végre küldetését – miszerint Michelnek újra kamatoztatnia kell írói „tehetségét” –, hogy közben nem érdekli a morál; hétköznapi, furcsán nyomuló, de ártalmatlan férfinek tűnik, aki pont attól válik hátborzongatóvá, mert hiányzik belőle az, ami az embert emberré teszi: a lelkiismeret. Moll suspense-e a hitchcocki módszertannak köszönhetően lassan kúszik a bőr alá: a néző kezdetben Harry meglehetősen tenyérbemászó stílusától szorong (melynek ekkor még nincs iránya), majd a hátborzongató titkok tudatában Michelért és családjáért aggódik, akiknek jóval később válik gyanússá a már kiindulópontjában is abszurd, később egyre nyugtalanítóbbá váló játszma.

A feszültség forrása és a műfaji hasonlóságok mellett a francia rendező szinte minden alkotásában kiemelt szerepet játszik a nő, aki legtöbbször a konfliktust kiváltó végzet asszonyaként teljesíti be a férfi főhős végzetét. Harry „szerelme”, a borsóagyú, de jószívű Plum csak küllemében hasonlít Alfred szőkéire (kék szem, göndör haj, tűzvörös és fehér, többi karaktertől látványosan elütő ruhák), itt a végtelenül vonzó nő inkább a vágy, a tekintet tárgyává, mintsem saját akarattal rendelkező, eseményeket közvetlenül befolyásoló személyiséggé válik. Ezen az úton tesz újabb lépést a 2005-ös Lemming, melyben a vonzó megjelenés helyett a narratívában betöltött szerep válik hangsúlyossá. Alice (Charlotte Rampling alakításában) Alain főnökének felesége hamisítatlan femme fatale, aki fizikai jelenléte nélkül mozgatja a szálakat: egy veszekedésbe torkolló vacsora után munkahelyén zaklatja Alaint, majd váratlanul feltűnik a házuknál, ahol kis közjáték után öngyilkos lesz, lelke azonban a férfi barátnőjének testébe költözik. Moll antagonistája nem csak nevében – a brit Zsarolás főszereplője szintén Alice – rímel Hitchcockra: Bénédicte, a főhős neje, testében csábítja el volt férjét, Richard-t, hogy Alain féltékenységét felhasználva bosszút álljon rajta.

Ugyanígy a Vincent Cassel által játszott Ambrosio morális bukását feldolgozó A szerzetesben a nő, mint a csillapíthatatlan szexuális vágy, a kísértés, a bűnbe esés motívumaként jelenik meg. Az árván maradt, monostorban nevelkedő fiú az évek során nagyhatású prédikátorrá vált, ám Valerio érkezése próbatétel elé állítja a feddhetetlen erkölcsű férfit. Az újonnan érkező titokzatos, maszkot viselő tanítványról kiderül, hogy igazából nő, aki minél közelebb szeretne kerülni a rajongott szerzeteshez, még az életét is kockára teszi, amikor a százlábú harapásától ágynak eső Ambrosio sebéből kiszívja a mérget, majd egy lázálomszerű szekvenciában megerőszakolja öntudatlan mesterét. A valódi kísértést azonban nem Valerio, hanem az álmokban megjelenő Antonia jelenti, aki sokkal közelebb áll Cassel karakteréhez, mint azt elsőre hinnénk: Ambrosio végül általa jut kárhozatra és adja el lelkét a már a film nyitányában gyónás közben feltűnő és ezzel a film cselekményét egyszerre előrevetítő és keretes szerkezetbe rendező ördögnek.

Moll az említett inspirációkon túl leginkább a Psycho-ból ismert „vörös heringet” használta a Bestiádában azt a képzetet keltve, hogy ezúttal is egy lineáris, egy fő szállal rendelkező lélektani drámát kapunk, csakhogy Alice és Joseph szála után Marionra, majd Armandra váltunk, akiknek látszólag nincs közük sem az eltűnt nőhöz, sem az eddig bevezetett központi karakterekhez – végül a szálak elkezdenek összeérni, így a Francia-középhegységben játszódó történet gyökerei Elefántcsontpartig vezeti nézőjét.

Szubjektív drámák metszéspontján

Alice biztosítási ügynök rutinlátogatást tesz szeretőjénél, Josephnél, aki inkább szeretne egyedül lenni, ezért véget vet az afférnak. Michel ugyan tud a viszonyról, mégsem lép közbe, mert titkos online csevegést folytat Amandine-nel, miközben egy, a régióban élő nő kocsiját a rendőrség üresen találja az út szélén. Hirtelen egy fiatal pincérnő, Marion viszonyát figyeljük a jóval idősebb, házas Evelyne-nel. Majd újabb vágás, a képmező közepén megjelenik Michel chatpartnerének neve, ám a helyszín ezúttal az afrikai Abidjan. Az egyenes vonalvezetésűnek hitt, kauzális rendet felcserélő (az okot sokszor megelőzi az okozat) thriller egyszerre időfelbontásos narratívává válik, ahol az egyik karakter szemszögén keresztül a másik, párhuzamosan futó szál eseményhorizontja kitágul: a Bestiáda egy komplex mozaik, melynek darabjai a folyamatos perspektívaváltások által kerülnek a helyükre. A hálózatszerű struktúrában, melyet a tömegkommunikáció apropóján McLuhan világfaluként aposztrofál minden és mindenki elérhető közelségbe kerül, Moll pedig ezt kihasználva a lineáris elbeszélésmód helyett kihagyásos szerkezetet választ, melyben az egyébként egy időben folyó eseményeket négy részre szabdalva teszi igazán izgalmassá a cselekményt. A Bestiáda karaktereit két dolog köti össze: a dramaturgiailag gondosan kimért metszéspontok, ahol a film diegetikus terében egyszerre két-három sors fonódik egybe, illetve a négy protagonista központi motivációja, a szeretet és a törődés utáni vágy keserves hajszolása. Michel Amandine, Armand Monique, Marion Evelyne, míg Alice Joseph figyelmére pályázik, mialatt a véletlen által motivált találkozások (ahol két narratíva összeütközik) bizarr félreértésekhez vezetnek.

Szintén több, egymással gyakran kölcsönhatásba lépő történetet mozgat az Éden című minisorozat, mely a menekültkérdést járja körül, betekintést engedve a hierarchia legkülönbözőbb szintjeibe, legyen szó az egy görög táborban tengődő nigériai testvérpárról, a rájuk vigyázó biztonsági őrökről, a Libanonból Franciaországba érkező orvos családjáról, a német Jürgenről és Silke-ről akik fiuk mellé befogadnak egy szíriai bevándorlót és a Brüsszelben a menekülttáborért lobbizó karrierista Hélène-ről. Az ugyanazon évben készült hatrészes széria a Bestiádával ellentétben egyenes vonalon halad, a rendező világfolyamatokra reflektáló időben állandó, térben különböző események tálalásához ezúttal párhuzamos montázs mellett teszi le a voksát – ahogy tette ezt nyolc évvel korábbi A szerzetesnél is, ahol Ambrosio történetével parallel fut Agnès bűnhődése és Antonia házassági kálváriája. Moll narratív repertoárja fokozatosan mozdul el a lineáris, egy szálon futó sztoritól (Harry csak jót akar, Lemming) az először két-három (A szerzetes), majd négy-öt (Éden) történetet magába foglaló, majd az időt felbontó komplex narratíva (Bestiáda) felé, mely folyamatban kivételt képez a szerzői életműből némileg kilógó, könnyed hangvételű Mondd ki, hogy uborka! és az idén debütáló, szigorúan műfaji sémákból építkező Akkor éjjel.

Álmok és állatok misztériuma

A Harry csak jót akar egyik szekvenciájában Michel apja fogorvosi rendelőjében áll, amikor gyerekkori regényének főszereplője, a majom propellerrel a fején repül be az ajtón. Philippe számára a Mondd ki, hogy uborkában időről-időre elevenednek meg az elhunyt szülők, akik fiuk és unokáik jólétéről érdeklődnek. A Lemmingben Alain elalszik vezetés közben, ám az elméjében hazaért, ahol alvó feleségét és egy lemmingekkel teli konyhát talál. Ambrosiót (A szerzetes) egy szobor felé fordult, piros ruhás lány képe aggasztja, aki hiába van pár lépésre tőle, nem tudja megközelíteni, Joseph képzetében a rejtélyesen a birtokára került holttest kel életre a Bestiáda második fejezetében, míg Yohan (Akkor éjjel) elméjének vetítővásznán a nyomozásból ismert égő nő haláltusája elevenedik meg.

Moll férfi főhőseit különös álmok gyötrik, melyek sokszor egymásra vetített képek formájában a válság mélyebb, transzcendens dimenziójára világítanak rá. A lidérces fantazmagóriák egyszerre megjelenítik és kiterjesztik a valóság síkján zajló eseményeket: Ambrosio később tényleg találkozik a piros ruhás nővel, Joseph illúziója előrevetíti későbbi öngyilkosságát (ezen a világon nem tudja megismerni a meggyilkolt nőt, ezért követi a túlvilágra), míg Alain lemmingjei egyszerre idézik meg az északi rágcsáló életvitelét (gyorsan szaporodnak, majd tömegesen vándorolnak) és a férfi elméjének felbomlását (nem érti, miért kezdeményez viszonyt felesége a főnökével). Moll az álmok világához szinte mindig hozzárendel egy-egy, a cselekményt tovább mélyítő állati szimbólumot: a Lemmingben a lefolyóba szorult rágcsáló, a Mondd ki, hogy uborkában és a Bestiádában a kutya, A szerzetesben a varjú, míg az Akkor éjjelben a gyilkosság helyszínén kószáló fekete macska és a hörcsög jelenik meg, mint a valóságot és a transzcendens világot összekötő jelképek, melyek a főszereplő problémáit manifesztálják (a varjú a gonosz megtestesítője, aki már csecsemőkorban piszkálja Ambrosiót, a lemming csak addig él, amíg Alice be nem teljesíti földi küldetését, Yohan addig köröz hörcsögként a velodromban, amíg el nem engedi az évek óta megoldatlan gyilkossági ügyet). Míg a rendező korai munkáiban a természetfeletti még a narratíva velejét adja (a Lemmingben a fiatal nőt megszálló femme fatale, a földöntúli adottságokkal rendelkező Valerio A szerzetesben), addig később a realitást kiegészítő, azt csak részben meghatározó aspektussá válik. A Bestiáda Joseph illúzióján és Armand szakrális szálán túl nem hozza játékba a misztikát, az Akkor éjjel pedig csak egy rövid éberálom erejéig rugaszkodik el a faktum síkjától.

Műfaj és tudatosulás

A Mondd ki, hogy uborkán kívül (ami inkább vígjáték) Moll – ahogy Hitchcocktól tanulta – szinte minden filmjében ragaszkodik a thriller és a krimi konvencióihoz, ám az utolsó három rendezése tendenciózusan a 21. századot érintő problémaköröket érint: a Bestiáda a modern világból fakadó modularitás elvét kihasználva a szeretetéhes emberek közötti kapcsolatok esetlen természetéről szól, az Éden a menekültkrízissel foglalkozik, míg az Akkor éjjel a tradicionális, Q-ügyosztályra hajazó nyomozás (mely attól válik különlegessé, hogy már a film nyitánya elárulja a történet végkifejletét) mellett társadalomban betöltött tradicionális férfi-nő szerepek kérdését taglalja. Már a Mondd ki, hogy uborka! kezdetben konzervatív főszereplője is konfrontálódik az átalakult viszonyokkal (nem érti a vegetáriánus életmódot, a posztmodern művészetet, nehezen találja meg a közös hangot a progresszív ideológiákat valló fiával), az Akkor éjjel Yohan karakterén keresztül a rendőrség elmaradott patriarchátusára hívja fel a figyelmet – férfiak nyomoznak férfi erőszaktevők után –, majd Nadia (Mouna Soualem) érkezésével árnyalja a képet, aki a „férfiak világában” válik a helyi bűnügyi osztály meghatározó alakjává. Egy éjszakai megfigyelés közben Nadia fogalmazza meg a film tézisét: „A férfiak ölnek és ők a rendőrség. Furcsa nem?” – a francia rendező kissé didaktikusan, de érvényesen hívja ki a fennálló hatalmi viszonyokat, mellyel mélyen (és hierarchiai értelemben az elitben) gyökerező berögződésekre kérdez rá.

Moll a hitchcocki hagyományt őrizve legutóbbi munkáiban fogékonyságot mutat az átfogó, társadalmi igényű tematikák iránt, mellyel ugyan az érzékek feletti világ reprezentációja némileg háttérbe szorul, azok jelölőkként, az álom szintjén továbbra is a realitás részét képezik – sőt, nagyon is valós jelenségek tudatalatti felfakadásaként jelzik számunkra mélyen elfojtott problémák forrását.

AKKOR ÉJJEL (La nuit du 12) – francia, 2022. Rendezte: Dominik Moll. Írta: Gilles Marchand és Dominik Moll. Kép: Patrick Ghiringhelli. Zene: Olivier Marguerit. Szereplők: Bastien Bouillon (Yohan), Bouli Lanners (Marceau), Pauline Serieys (Stéphanie), Mouna Soualem (Nadia), Anouk Grinberg (Bírónő). Gyártó: Haut et Court / Versus Production. Forgalmazó: Mozinet Kft. Feliratos. 114 perc.

A cikk közvetlen elérhetőségei:
	offline: Filmvilág folyóirat 2023/06 26-29. old.
	online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15745

Cikk értékelése:

szavazat: 0 átlag: -