DVDRettegett Iván I–II.Czirják Pál
Ivan Groznij – szovjet, 1944–45.
Rendezte: Szergej M. Eisenstein. Szereplők: Nyikolaj Cserkaszov, Ligyija
Celinkovszkaja, Szerafima Birman, Pavel Kadocsnyikov. 95 + 82 perc. Forgalmazó:
Etalon Film.
Kitüntetett időket élünk
a filmtörténet klasszikusai szempontjából. Most fog eldőlni ugyanis, hogy ezek
a „nagy művek” képesek lesznek-e túlélni a mindennapjainkra jellemző
mozgóképáradatban. A dvd-kiadás és az internet korában már nem kell megvárnunk,
hogy egy tévécsatorna vagy mozi műsorára tűzze a Metropolist vagy A
diktátort. Úgyszólván bármikor, bárkihez eljuthatnak ezek az alkotások.
Másfelől viszont olyan mezőnyben kell megmérettetniük, amelyben értékeik –
főleg megfelelő történeti tudás hiányában – viszonylagossá válnak. Pedig a nagy
művekhez mindig érdemes visszatérni.
Érvényes ez Eisenstein Rettegett
Ivánjára is. Bár első pillantásra kifejezésmódja távol áll a mai
mozgóképétől, valójában többet köszönhetünk Eisenstein meglátásainak, mint
gondolnánk. És noha talán nem a Rettegett Iván a rendezői életmű
legújítóbb darabja, olyan formanyelvi és történeti tapasztalatok összegződnek
benne, amelyek mindenképp elmélyültebb befogadásra érdemesítik. E torzó
voltában is monumentális elbeszélésből egy sor kultúrtörténeti és
történelemfilozófiai problémára láthatunk rá – sajátos módon előre- és
visszamenőleg egyaránt. A látványvilág – a geometrikusság, a terek kialakítása,
a fények és árnyékok használata – az avantgárd nyomait hordozza; a színészi
gesztuskészlet a rendező számára meghatározó tradicionális japán színjátszás, a
kabuki adaptációja; és ugyanakkor a maszkszerűség, az ornamentika, a
szimbólumok koncentrált jelenléte egyúttal mintha évtizedekkel későbbi rendezők,
mindenekelőtt
Tarkovszkij, Paradzsanov, Abuladze stílusát előlegezné.
A mű történelemképe
szintén gazdag rétegzettségű. Rettegett Iván, az Oroszországot erős kézzel
egyesítő, reformokban gondolkodó, tetteivel mégis tengernyi áldozatot követelő
uralkodó alakja kínál párhuzamokat Sztálinnal, így a film akár a sztálinizmus egyfajta
felmentéseként is értelmezhető. Ezzel egyidejűleg szinte enciklopédikus
teljességgel sorolódnak elő az orosz történelmi tudat legjelentősebb toposzai:
széttagoltság vagy nemzeti egység, birodalmi koncepció vagy perifériára
sodródás, Oroszország és a Nyugat vagy épp a politika és az egyház viszonya. De
ami Eisenstein munkáját igazi történelemfilozófiai tanulmánnyá avatja, az a
szövetség és árulás, hatalom és kiszolgáltatottság, megdicsőülés és összeomlás
szakadatlan körforgására épülő cselekményvezetés, amely Iván személyes
történetét a görög sorstragédiák vagy a shakespeare-i királydrámák léptékére
tágítja.
Extrák: Semmi.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 23 átlag: 6 |
 |
|
