KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

      
   2021/február
MAGYAR MŰHELY
• Beck András: Eltávozott ünnepnapok Kovács Kati a filmvásznon
• Darida Veronika: „Széthull darabokra” Beszélgetés Mundruczó Kornéllal
• Kovács Kata: Lobogó gyász Pieces of a Woman
• Erdélyi Z. Ágnes: „Gyógyíthatatlan filmes vagyok” András Ferenc portrékötet
• Szekfü András: „Egyetlen snittben!” Beszélgetés Somló Tamással – 1. rész
KORTÁRS AUSZTRIA
• Schreiber András: A boldogság hervadó virágai Új raj: Jessica Hausner
• Nemes Z. Márió: Alpesi hullahegyek Elfriede Jelinek: Die Kinder der Toten
OROSZ TITKOK
• Baski Sándor: A diktatúra modellje DAU. Natasa
• Szíjártó Imre: Szívzűrök Orosz kórházfilmek
• Schubert Gusztáv: A megszegett eskü Kosztya Proletárszkij
KÉPREGÉNY LEGENDÁK
• Greff András: Szerelem első olvadásig Craig Thompson: Blankets – Takarók
A FILMKRITIKA KLASSZIKUSAI
• Darida Veronika: Agamben mozija Pasolini, Godard, Debord
FILM + ZENE
• Pernecker Dávid: Nincsenek határok Nicholas Britell
FESZTIVÁL
• Pauló-Varga Ákos: Hétköznapi szorongásaink Anilogue 2020
KÖNYV
• Kelecsényi László: Baltával vágva Gál Mihály: Cezúrák és cenzúrák
FILM / REGÉNY
• Varró Attila: Introvertált melodráma Lily Brooks-Dalton: Az éjféli égbolt
• Fekete Tamás: A Föld hangja Az éjféli égbolt
TELEVÍZÓ
• Nevelős Zoltán: Öntudat, krónika, nosztalgia Steve McQueen: Kis fejsze
KRITIKA
• Forgács Iván: Termékenyítő esőre várva Milcso Mancsevszki: Fűzfa
MOZI
• Lovas Anna: Méz-Királynő
• Varró Attila: Kutyabaj
• Varga Zoltán: Lelki ismeretek
• Huber Zoltán: Wonder Woman 1984
STREAMLINE MOZI
• Baski Sándor: Szabad szavak
• Fekete Tamás: Vadember
• Kovács Patrik: A Breitner kommandó
• Benke Attila: Lélekvihar
• Tüske Zsuzsanna: Mezítláb a parkban
• Alföldi Nóra: Moszad
• Roboz Gábor: Bocs, hogy zavarom
• Varró Attila: Kis szemtanú
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi Napos oldalak

             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Wonder Woman 1984

Huber Zoltán

Wonder Woman 1984 – amerikai, 2020. Rendezte: Patty Jenkins. Írta: Geoff Johns, Dave Callaham és Patty Jenkins. Kép: Matthew Jensen. Zene: Hans Zimmer. Szereplők: Gal Gadot (Diana), Chris Pine (Steve), Kristen Wiig (Minerva), Pedro Pascal (Maxwell), Robin Wright (Antiope). Gyártó: Warner Brothers / Atlas Entertainment / DC Entertainment. Forgalmazó: Szinkronizált. 151 perc.

 

Az elmúlt években a fősodor szuperhősfilmjei ugyanazt az ízfokozott eledelt csomagolják újra, minimálisan kalibrálva csak a szintetikus hozzávalókat. Ebből a színes-szagos gyorséttermi menüből a Csodanő áramvonalas retróval és némi feminizmussal próbált kitűnni. A harci bikinis amazon kalandját a fókuszcsoportok érzékenységére kínosan ügyelve nőiesítették, ami Gal Gadot energiájával kiegészítve bőven elég volt a sikerhez. A nyolcvanas évekbe helyezett újabb világmentésbe ennyi invenció sem szorult, ezért inkább a forgalmazás sajátosságai miatt maradhat emlékezetes. Az persze, hogy a mozizást kipusztító új üzleti modell zéró pácienseként hivatkozunk-e később a filmre, vagy aprócska lábjegyzetként a filmtörténet rövid pandémiás fejezetében, független magától a minőségtől. Az üresen kongó multiplexekkel párhuzamosan az amerikai otthonokba küldött produkció számos sebből vérzik, akárhol nézzük is.

Kimondottan kellemetlen, hogy egy istennő életét még most is álmai férfija határozza meg, miközben a másik női főszereplőt is a hímek vágyott figyelme mozgatja. Az erős női vonal néhány magassarkús poénban merül ki, ahogyan a címbe szuszakolt évszám is kizárólag a statisztéria bajusz- és ruhaviseletét befolyásolja. A sótlan karaktereket össze-vissza rángató történet lassan döcög, ráadásul a látvány is fröccsöntött, kíméletlenül megfosztva az egyetlen valódi szuperképességétől a filmet. Egyedül a kívánságokat teljesítő Pedro Pascal Trump-parafrázisa szórakoztató, ám a maró populizmuskritika helyett az alkotók a gazdagréti befejezések hangulatában végül a néző arcába csapják a nagybetűs üzenetüket. Egy fantáziátlan gyorséttermi fogástól persze nem szokás hatalmas ízélményekre számítani, de ezúttal épp az instant jóllakottság sajátos élvezete marad el. Akár a családi porcelánról, akár a pláza sötétjében lapátoljuk magunkba.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2021/02 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14812