KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

      
   2021/február
MAGYAR MŰHELY
• Beck András: Eltávozott ünnepnapok Kovács Kati a filmvásznon
• Darida Veronika: „Széthull darabokra” Beszélgetés Mundruczó Kornéllal
• Kovács Kata: Lobogó gyász Pieces of a Woman
• Erdélyi Z. Ágnes: „Gyógyíthatatlan filmes vagyok” András Ferenc portrékötet
• Szekfü András: „Egyetlen snittben!” Beszélgetés Somló Tamással – 1. rész
KORTÁRS AUSZTRIA
• Schreiber András: A boldogság hervadó virágai Új raj: Jessica Hausner
• Nemes Z. Márió: Alpesi hullahegyek Elfriede Jelinek: Die Kinder der Toten
OROSZ TITKOK
• Baski Sándor: A diktatúra modellje DAU. Natasa
• Szíjártó Imre: Szívzűrök Orosz kórházfilmek
• Schubert Gusztáv: A megszegett eskü Kosztya Proletárszkij
KÉPREGÉNY LEGENDÁK
• Greff András: Szerelem első olvadásig Craig Thompson: Blankets – Takarók
A FILMKRITIKA KLASSZIKUSAI
• Darida Veronika: Agamben mozija Pasolini, Godard, Debord
FILM + ZENE
• Pernecker Dávid: Nincsenek határok Nicholas Britell
FESZTIVÁL
• Pauló-Varga Ákos: Hétköznapi szorongásaink Anilogue 2020
KÖNYV
• Kelecsényi László: Baltával vágva Gál Mihály: Cezúrák és cenzúrák
FILM / REGÉNY
• Varró Attila: Introvertált melodráma Lily Brooks-Dalton: Az éjféli égbolt
• Fekete Tamás: A Föld hangja Az éjféli égbolt
TELEVÍZÓ
• Nevelős Zoltán: Öntudat, krónika, nosztalgia Steve McQueen: Kis fejsze
KRITIKA
• Forgács Iván: Termékenyítő esőre várva Milcso Mancsevszki: Fűzfa
MOZI
• Lovas Anna: Méz-Királynő
• Varró Attila: Kutyabaj
• Varga Zoltán: Lelki ismeretek
• Huber Zoltán: Wonder Woman 1984
STREAMLINE MOZI
• Baski Sándor: Szabad szavak
• Fekete Tamás: Vadember
• Kovács Patrik: A Breitner kommandó
• Benke Attila: Lélekvihar
• Tüske Zsuzsanna: Mezítláb a parkban
• Alföldi Nóra: Moszad
• Roboz Gábor: Bocs, hogy zavarom
• Varró Attila: Kis szemtanú
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi Napos oldalak

             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Papírmozi

Napos oldalak

Papírmozi

Kránicz Bence


A bármely korosztálynak ajánlható képregények egyik sarkalatos kérdése a boldog befejezés. Az ódivatúan „ifjúságinak” nevezett művekkel szemben elvárás, hogy végkicsengésük ne nyomassza az olvasótábort, kínáljon valamiféle megnyugtató lezárást a történet, a hős pedig járjon sikerrel az útján. Mihez kezdjenek ezzel a kötelező feladattal azok az alkotók, akik nem csak gyerekekhez szólnak, de róluk sem akarnak lemondani? Hogyan lehet őszinte, hiteles, emberi történeteket mesélni, amelyekben a csalódások, traumák fájdalmasak maradnak, emlékük nem múlik el nyomtalanul? Az utóbbi évek egyik nagy amerikai sikere és a legaktívabb magyar képregényes alkotócsapat friss antológiája más módon, de egyaránt ezekre a kérdésekre próbál választ találni.

Vera Brosgol első képregénykötete, az Eisner-díjjal kitüntetett Ánya kísértete az ifjúsági irodalom nagy témáját, a gyerekkori barátságot állítja új fénytörésbe. A fantasztikus csavar a kisrealista történetben, hogy az iskolai beilleszkedésre képtelen, magányos hősnő új barátnője egy kísértet, a kis Emily, aki évtizedek óta képtelen végérvényesen átköltözni a másvilágra – mióta meggyilkolták. A mindenki más számára láthatatlan Emily segíteni kezd Ányának az iskolában, a főszereplő pedig megpróbálja kinyomozni, ki a felelős a szellemlétre kárhoztatott kislány haláláért. A történet akkor vesz váratlan fordulatot, mikor kiderül, hogy Emily talán mégsem az ártatlan és jóindulatú kísértetek közé tartozik. Elirigyeli Ánya életét, barátságuk pedig egyre inkább bántalmazó kapcsolatnak tűnik. Brosgol végeredményben egy jól ismert műfaji sémát fordít ki azzal, hogy szövetséges helyett ellenséget farag a címbeli kísértetből. Eközben több önéletrajzi elemet is belesző a képregénybe, amelyek közül saját kisebbségi identitásának nehézségei lesznek a leghangsúlyosabbak. Brosgol első generációs amerikai bevándorlóként Oroszországban született. Feltehetően saját tapasztalatai köszönnek vissza Ánya érzéseiben, aki folyton úgy érzi, képtelen egyszerre megfelelni a családja által elvárt kulturális és vallási normáknak, valamint az iskolában tanult amerikai életstílusnak. A kettős megfeleléskényszer szül haragot és frusztrációt Ányában, a felbukkanó Emily így voltaképpen a hősnő sötét energiáinak, „rossz szellemének” kivetülése lesz. Brosgol Marjane Satrapi Persepolisát idéző, könnyed, karikatúrába hajló stílusban ábrázolja Ánya kertvárosi valóságát, emiatt lesz olyan váratlan és hatásos, mikor a fináléhoz közeledve hideglelős horrorjelenetekkel vált tónust. Emiatt a képregény inkább nagyobb gyerekeknek és a náluk idősebbeknek ajánlható, felső korhatár nélkül.

*

A fiatal magyar képregényesekből álló 5Panels csoport más utat választ: Hullámtörés című antológiájukban nyíltan a továbblépésről, a válsághelyzetekből való kiutakról szóló történeteket gyűjtöttek össze. A kötet előszava és a tartalomjegyzékhez fűzött szerkesztői kommentárok a kelleténél kissé közelebb kerülnek az önsegítő könyvek negédes semmitmondásához, maguk a képregények viszont teljesen más (és egymástól is eltérő) hangnemet használnak. Kiemelkedik közülük Molnár Gábor önvallomása arról, milyen képregényt készítene egy ugyancsak Molnár Gábor nevű, elfeledett íróról és kalandorról, ha lenne rá ideje. A hétköznapi és a vágyott élet különbsége a reálisan megvalósítható és az eszményi műalkotás között támadó feszültséggel gerjed össze, az alkotótól megszokott, szelíden bölcs szövegekkel és pompásan kidolgozott, a legszebb felnőtt mangákat idéző rajzokkal. Molnár megközelítése nem egyedülálló a Hullámtörésben: Fintor Gréta is a minden hazai képregénykészítő számára jól ismert dilemmákról rajzolt – a főhős egérmaszkjával a Mausra kacsintgató – képnovellát, amelyben a fiatal elbeszélőnek azzal kell megbékélnie, nem biztos, hogy minden célját meg tudja valósítani, amit eltervezett.

A kötet több darabja is a derűs belenyugvás, a nehezen megszerzett tudás önértékéről állít valamit, és a legjobb művekben ez a téma összekapcsolódik az alkotói magabiztossággal. Nagy Marci például rendkívül elegánsan, szöveg nélkül meséli el az utolsó jócselekedetét végrehajtó, nyugdíjas szuperhősnő történetét, aki, mintegy mellesleg, az egyik legjobb figurává emelkedik a csekély számú magyar szuperhős között. A Hullámtörés alapján tehát a 5Panels továbbra is rátalál a fiatal tehetségekre, ezúttal már a csapat második nemzedéke bizonyítja, hogy képes kifejezni magát képregénytörténetekben. Nemcsak lelkesek, hanem szakmailag is egyre jobbak.

 

Vera Brosgol: Ánya kísértete. Színes, puhafedeles, 224 oldal. Kiadó: Ciceró.

Koska Zoltán és mások: Hullámtörés. Fekete-fehér, puhafedeles, 120 oldal. Kiadó: 5Panels.



A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2021/02 64-64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14802