|
|
|
Streamline moziSzabad szavakBaski Sándor
Let
Them All Talk – amerikai, 2020. Rendezte: Steven Soderbergh. Írta: Deborah
Eisenberg. Kép: Peter Andrews. Zene: Thomas Newman. Szereplők: Meryl Streep
(Alice), Candice Bergen (Roberta), Dianne West (Susan), Lucas Hedges (Tyler),
Gemma Chan (Karen). Gyártó: Extension 765. Forgalmazó: HBO. Szinkronizált.
113 perc.
Steven
Soderbergh eddigi életművéből nem következett, hogy egy hetvenes éveiben járó
írónő alkotói és magánéleti válságáról forgasson útifilmet Woody Allen modorában,
kísérletező kedvét ismerve mégsem lepődhetünk meg ezen a vállaláson. A pályáját
experimentális filmekkel indító rendező tudatosan keresi az új technikai és
dramaturgiai kihívásokat, úgyhogy joggal feltételezhetjük, a Szabad szavak forgatási metódusa előbb született
meg benne, mint a film témája. A nagy ötlet: felvenni és megvágni egy komplett
nagyjátékfilmet egy kéthetes hajóút alatt (valójában csak nyolc napig forgott a
kamera), a szereplők improvizációira építve és a civil utasokat statisztaként
használva.
Soderbergh
túl nagyot azért nem kockáztatott, egy ismeretlen amatőr helyett ugyanis Meryl
Streepet kérte fel a főszerepre, a történet vázlatát pedig a hasonló korú
Deborah Eisenberg írónőre bízta, aki maga is részt vett a forgatáson, hogy a
színészi rögtönzéseket a megfelelő mederben tartsa. Woody Allen városfilmjeihez
hasonlón a Szabad szavaknak sem a
dramaturgia az erőssége, hanem a jazzfutamokkal kibélelt, vonzó kulisszák közt
zajló banális beszélgetések sajátos flow-ja. A történet nincs is túlbonyolítva:
a Streep által alakított írónő a transzatlanti utazásra meginvitálja két,
évtizedek óta nem látott egykori barátnőjét és unokaöccsét, miközben inkognitóban
a könyvkiadó ügynöke is hajóra száll. Nem igazán világos, utóbbinak mi a célja
a titkos küldetéssel, ahogy az sem, mit keresnek a régi barátnők a fedélzeten,
de a fajsúlyos témákat eleinte kínosan kerülő beszélgetéseik nyomán mégis
kirajzolódik az a közös múlt, amelyet érdemes megbolygatni. A Szabad szavakat illetően a legnagyobb
dicséret talán az, hogy néhány alulvilágított jelenetet leszámítva a
költséghatékony forgatási körülmények egyáltalán nem látszódnak meg rajta,
teljes értékű mozgóképnek minősül, még ha az életműből nem is tűnik ki.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 0 átlag: - |
 |
|
|
|
