KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

      
   2021/február
MAGYAR MŰHELY
• Beck András: Eltávozott ünnepnapok Kovács Kati a filmvásznon
• Darida Veronika: „Széthull darabokra” Beszélgetés Mundruczó Kornéllal
• Kovács Kata: Lobogó gyász Pieces of a Woman
• Erdélyi Z. Ágnes: „Gyógyíthatatlan filmes vagyok” András Ferenc portrékötet
• Szekfü András: „Egyetlen snittben!” Beszélgetés Somló Tamással – 1. rész
KORTÁRS AUSZTRIA
• Schreiber András: A boldogság hervadó virágai Új raj: Jessica Hausner
• Nemes Z. Márió: Alpesi hullahegyek Elfriede Jelinek: Die Kinder der Toten
OROSZ TITKOK
• Baski Sándor: A diktatúra modellje DAU. Natasa
• Szíjártó Imre: Szívzűrök Orosz kórházfilmek
• Schubert Gusztáv: A megszegett eskü Kosztya Proletárszkij
KÉPREGÉNY LEGENDÁK
• Greff András: Szerelem első olvadásig Craig Thompson: Blankets – Takarók
A FILMKRITIKA KLASSZIKUSAI
• Darida Veronika: Agamben mozija Pasolini, Godard, Debord
FILM + ZENE
• Pernecker Dávid: Nincsenek határok Nicholas Britell
FESZTIVÁL
• Pauló-Varga Ákos: Hétköznapi szorongásaink Anilogue 2020
KÖNYV
• Kelecsényi László: Baltával vágva Gál Mihály: Cezúrák és cenzúrák
FILM / REGÉNY
• Varró Attila: Introvertált melodráma Lily Brooks-Dalton: Az éjféli égbolt
• Fekete Tamás: A Föld hangja Az éjféli égbolt
TELEVÍZÓ
• Nevelős Zoltán: Öntudat, krónika, nosztalgia Steve McQueen: Kis fejsze
KRITIKA
• Forgács Iván: Termékenyítő esőre várva Milcso Mancsevszki: Fűzfa
MOZI
• Lovas Anna: Méz-Királynő
• Varró Attila: Kutyabaj
• Varga Zoltán: Lelki ismeretek
• Huber Zoltán: Wonder Woman 1984
STREAMLINE MOZI
• Baski Sándor: Szabad szavak
• Fekete Tamás: Vadember
• Kovács Patrik: A Breitner kommandó
• Benke Attila: Lélekvihar
• Tüske Zsuzsanna: Mezítláb a parkban
• Alföldi Nóra: Moszad
• Roboz Gábor: Bocs, hogy zavarom
• Varró Attila: Kis szemtanú
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi Napos oldalak

             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Streamline mozi

Bocs, hogy zavarom

Roboz Gábor

Sorry to Bother you – amerikai, 2018. Rendezte és írta: Boots Riley. Kép: Doug Emmett. Zene: The Coop, Boots Riley. Szereplők: LaKeith Stanfield (Cash), Tessa Thompson (Detroit), Armie Hammer (Steve Lift), Danny Glover (Langston). Gyártó: Cinereach. Forgalmazó: Netflix. Feliratos. 112 perc.

 

A filmes promócióban már rég kiüresített „vizionárius” jelzőt többek között olyan alkotók jellemzésére kellene fenntartani, akik a kizsákmányoló cég elleni munkáslázadás témájában dögunalmas szociofilm helyett egy elszállt szatíra lehetőségét látják meg. Külön gyönyörű adalék, hogy a 2018-as Bocs, hogy zavaromat a két évtizeden át elsősorban rapperként és aktivistaként dolgozó Boots Riley jegyzi, aki elsőfilmes létére köröket ver számtalan bemutatkozó rendezőre, akik valamilyen magas presztízsű intézményben tanulták ki a szakmát.

Az idén negyvenéves amerikai alkotó főhőse a Cash(!) becenévre hallgató, egzisztenciális kérdések által gyötört fiatalember, aki huszonéves létére a nagybácsija garázsában él, és több hónapos csúszásban van a lakbérrel. Miután azonban állást szerez egy telemarketinges cégnél, a fekete srác az úgynevezett fehér hangját bevetve akkora sikert arat a kuncsaftoknál, hogy rögtön beindul a szekere, de arra még ezután sem számít, milyen további meglepetések várják. Riley-nak nemcsak az alapötlete abszurd, a játékidő végére olyan messzire merészkedik, amennyire játékfilmben ritkán szoktak (egyes húzásairól a South Park juthat eszünkbe), a kettő között pedig csupa vastag ceruzával megrajzolt figurát és pofátlanul jól megírt párbeszédet vonultat fel (rövid rapjelenete a maga egyszerűségében felejthetetlen), ráadásul ordítóan balos sztorijából egy pillanatra sem lesz tézisfilm. Az író-rendező könnyű kézzel nyúl nehéz témákhoz, így végig sikeresen elkerüli a didaxist, borotvaéles humorát és zenész létére ízig-vérig filmes gondolkodásmódját pedig csak csodálni lehet.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2021/02 62-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14806