|
|
|
MoziMéz-Királynő Lovas Anna
Honeyland
– makedón, 2019. Rendezte és írta: Tamara Kotevska és Ljubomir Stefanov. Kép:
Fejmi Daut, Samir Ljuma. Zene: Foltin. Szereplők: Hatidze Muratova, Nazife
Muratova, Hussein Sam, Ljutvie Sam. Gyártó: Apolo Media / Trice Films. Forgalmazó:
Budapest Film. Feliratos. 89 perc
Maga
a rendezőpáros sem sejtette, mibe nyúl bele, mikor egy félórás dokumentumfilm
tervével a fejükben nekivágtak Észak-Macedóniának, hogy az ijesztően kopár
vidéken hagyományos méhészkedésről forgassanak. Az útközben talált különös
méhkaptárak egy még különösebb nőhöz, az ötvenes éveiben járó Hatidzéhez
vezették őket, aki, ha máshova születik, világsztár lett volna, így viszont
egyedül gondozza nyolcvanéves beteg édesanyját a macedón hegyek között áram és
víz nélküli kalyibájában, és ősi módszerekkel gyűjti a megélhetését biztosító
mézet. Hatidze minden külső körülménynek ellentmondó életszeretete és a méhek
iránti tisztelete csendes örömöt sugároz, míg a szomszédjába nem érkezik
összetákolt karavánjával, szedett-vedett tehéncsordájával és féltucatnyi
gyermekével Hussein, és fel nem borítja a nehezen fenntartható de békés
ökoszisztémát. Hussein és családja nagy lendülettel vágnak bele a helyi
erőforrások kimerítésébe, ám a fenntartható gazdálkodás tételmondatát – „csak a
felét vedd el, a másik felét hagyd meg” – nem tanulják el Hatidzétől, és
kapzsiságuk minden tiltakozásuk ellenére pusztulást hoz.
A
Honeyland nemcsak a szívében gyönyörű
Hatidze inspiráló meséje, egyben elegánsan felrajzolt parabola a jelenlegi klímaválság
idején rémisztően aktuális témáról, a természet kizsákmányolásáról a profitért:
egy történet, mely a világon mindenhol egyformán érthető és átélhető. Ez
köszönhető annak is, hogy a filmet készítő kis stáb a török nyelv tudásának
hiányában kénytelen volt a vizuális történetmesélésre hagyatkozni, és már csak
a vágott anyag véglegesítésekor döbbentek rá, hogy miről is szólnak a
párbeszédek. A látványvilág pedig a rendkívüli kihívások ellenére – áramellátás
hiányában kizárólag természetes fényeket használtak, és egyszerre legfeljebb
három napot tölthettek Hatidze falujában – lélegzetelállító. Egyszerre
szívszorító és felemelő film, amely utat mutathat sokunknak, milyen értékek
szerint érdemes élni.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 0 átlag: - |
 |
|
|
|
