KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

   
             
   2021/február
MAGYAR MŰHELY
• Beck András: Eltávozott ünnepnapok Kovács Kati a filmvásznon
• Darida Veronika: „Széthull darabokra” Beszélgetés Mundruczó Kornéllal
• Kovács Kata: Lobogó gyász Pieces of a Woman
• Erdélyi Z. Ágnes: „Gyógyíthatatlan filmes vagyok” András Ferenc portrékötet
• Szekfü András: „Egyetlen snittben!” Beszélgetés Somló Tamással – 1. rész
KORTÁRS AUSZTRIA
• Schreiber András: A boldogság hervadó virágai Új raj: Jessica Hausner
• Nemes Z. Márió: Alpesi hullahegyek Elfriede Jelinek: Die Kinder der Toten
OROSZ TITKOK
• Baski Sándor: A diktatúra modellje DAU. Natasa
• Szíjártó Imre: Szívzűrök Orosz kórházfilmek
• Schubert Gusztáv: A megszegett eskü Kosztya Proletárszkij
KÉPREGÉNY LEGENDÁK
• Greff András: Szerelem első olvadásig Craig Thompson: Blankets – Takarók
A FILMKRITIKA KLASSZIKUSAI
• Darida Veronika: Agamben mozija Pasolini, Godard, Debord
FILM + ZENE
• Pernecker Dávid: Nincsenek határok Nicholas Britell
FESZTIVÁL
• Pauló-Varga Ákos: Hétköznapi szorongásaink Anilogue 2020
KÖNYV
• Kelecsényi László: Baltával vágva Gál Mihály: Cezúrák és cenzúrák
FILM / REGÉNY
• Varró Attila: Introvertált melodráma Lily Brooks-Dalton: Az éjféli égbolt
• Fekete Tamás: A Föld hangja Az éjféli égbolt
TELEVÍZÓ
• Nevelős Zoltán: Öntudat, krónika, nosztalgia Steve McQueen: Kis fejsze
KRITIKA
• Forgács Iván: Termékenyítő esőre várva Milcso Mancsevszki: Fűzfa
MOZI
• Lovas Anna: Méz-Királynő
• Varró Attila: Kutyabaj
• Varga Zoltán: Lelki ismeretek
• Huber Zoltán: Wonder Woman 1984
STREAMLINE MOZI
• Baski Sándor: Szabad szavak
• Fekete Tamás: Vadember
• Kovács Patrik: A Breitner kommandó
• Benke Attila: Lélekvihar
• Tüske Zsuzsanna: Mezítláb a parkban
• Alföldi Nóra: Moszad
• Roboz Gábor: Bocs, hogy zavarom
• Varró Attila: Kis szemtanú
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi Napos oldalak

             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Streamline mozi

Vadember

Fekete Tamás

Savage – új-zélandi, 2019. Rendezte és írta: Sam Kelly. Kép: James L. Brown. Zene: Arli Liberman. Szereplők: Jake Ryan (Damage), John Tui (Moses), Seth Flynn (Liam), Alex Raivaru (Tug), Poroaki Merritt-McDonald (Red). Gyártó: POP Film / Avalon Studios. Forgalmazó: HBO. Feliratos. 95 perc.

 

Hiába a mesebeli tájak, az új-zélandi filmesek előszeretettel választanak rendezői bemutatkozásuk kulisszájának kortárs, nagyvárosi környezetet, részben vagy teljesen a bűnügyi műfaj felé fordulva, és alaposan megmerítkezve az erőszakban. Így indult 1994-ben az ifjúnak ekkor már nem mondható, 40 felett járó Lee Tamahori pályája is: az Egykoron harcosok voltak egy aucklandi maori család történetén keresztül mesélt toxikus családi légkörről, szegénységről, kitörési próbálkozásokról és a hagyományok szerepéről. Sam Kelly első játékfilmje már címében utal rá, hogy hőse közeli vérrokonságban áll Tamahori harcosaival. Nélkülözés, bántalmazó apa, piti tolvajlás, intézet, végül egy utcai banda: Danny háttere kísértetiesen emlékeztet a Heke család tagjainak sorsára. Ám míg elődje egy sokgyermekes családról készült pillanatfelvétel volt, addig a Vadember az időt tágítja ki, ahogy egy fél emberöltőn át – a Holdfényhez hasonlóan – három sorsdöntő évet (1965, 1972 és 1989) kiválasztva követi a főszereplőt.
A Vademberek brigádja egyfajta ellen-alakulat: dühüknek és megvetésüknek valójában nincs célpontja, nem a társadalommal vagy annak rendjével szállnak szembe, hanem kitaszítottságuk miatt létrehoznak egy újat, ám ez a közösség is csak önzést, versengést, brutalitást és árulást kínál. A film egyik jelenetében az intézet belső rendjével még épp csak ismerkedő Danny és újdonsült barátja, Moses az éjszaka közepén zenét hall. Kinyitják szobájuk ajtaját, és kifekszenek a küszöbre, hogy hallják az otthonról szóló patetikus dalt – lábuk még bent, ám felsőtestük már a folyosón, összes többi társukhoz hasonlóan. Egyszerre vannak két helyen és nincsenek sehol sem, ahogy a főszereplő élete is ebben a kettősségben zajlik majd: miközben derékig merül a bűn és az erőszak mocsarába, valójában arra a családra vágyik, melyből kiszakították, és ahhoz az idilli világhoz tartozna, melyet tetteiben tagad ugyan, de legszívesebben mégis abban találná meg boldogulását.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2021/02 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14804