KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
             
   2021/február
MAGYAR MŰHELY
• Beck András: Eltávozott ünnepnapok Kovács Kati a filmvásznon
• Darida Veronika: „Széthull darabokra” Beszélgetés Mundruczó Kornéllal
• Kovács Kata: Lobogó gyász Pieces of a Woman
• Erdélyi Z. Ágnes: „Gyógyíthatatlan filmes vagyok” András Ferenc portrékötet
• Szekfü András: „Egyetlen snittben!” Beszélgetés Somló Tamással – 1. rész
KORTÁRS AUSZTRIA
• Schreiber András: A boldogság hervadó virágai Új raj: Jessica Hausner
• Nemes Z. Márió: Alpesi hullahegyek Elfriede Jelinek: Die Kinder der Toten
OROSZ TITKOK
• Baski Sándor: A diktatúra modellje DAU. Natasa
• Szíjártó Imre: Szívzűrök Orosz kórházfilmek
• Schubert Gusztáv: A megszegett eskü Kosztya Proletárszkij
KÉPREGÉNY LEGENDÁK
• Greff András: Szerelem első olvadásig Craig Thompson: Blankets – Takarók
A FILMKRITIKA KLASSZIKUSAI
• Darida Veronika: Agamben mozija Pasolini, Godard, Debord
FILM + ZENE
• Pernecker Dávid: Nincsenek határok Nicholas Britell
FESZTIVÁL
• Pauló-Varga Ákos: Hétköznapi szorongásaink Anilogue 2020
KÖNYV
• Kelecsényi László: Baltával vágva Gál Mihály: Cezúrák és cenzúrák
FILM / REGÉNY
• Varró Attila: Introvertált melodráma Lily Brooks-Dalton: Az éjféli égbolt
• Fekete Tamás: A Föld hangja Az éjféli égbolt
TELEVÍZÓ
• Nevelős Zoltán: Öntudat, krónika, nosztalgia Steve McQueen: Kis fejsze
KRITIKA
• Forgács Iván: Termékenyítő esőre várva Milcso Mancsevszki: Fűzfa
MOZI
• Lovas Anna: Méz-Királynő
• Varró Attila: Kutyabaj
• Varga Zoltán: Lelki ismeretek
• Huber Zoltán: Wonder Woman 1984
STREAMLINE MOZI
• Baski Sándor: Szabad szavak
• Fekete Tamás: Vadember
• Kovács Patrik: A Breitner kommandó
• Benke Attila: Lélekvihar
• Tüske Zsuzsanna: Mezítláb a parkban
• Alföldi Nóra: Moszad
• Roboz Gábor: Bocs, hogy zavarom
• Varró Attila: Kis szemtanú
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi Napos oldalak

             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Streamline mozi

Lélekvihar

Benke Attila

Dveselu putenis – lett, 2019. Rendezte: Dzintars Dreibergs. Írta: Aleksandrs Grīns regénye alapján Boris Frumin. Kép: Valdis Celmiņš. Zene: Lolita Ritmans. Szereplők: Oto Brantevics Vanags), Mārtiņš Vilsons (Apa), Raimonds Celms (Edgars), Ieva Florence (Mirdza), Jekabs Reinis (Mikelsons), Gatis Gāga (Konrads). Gyártó: Kultfilma. Forgalmazó: HBO. Szinkronizált. 123 perc.

 

A Valahol Európában vagy a Jöjj és lásd! gyerekek és kamaszok szemszögéből mutatták be a háború poklát. Ezek párdarabja Dzintars Dreibergs első világháborús drámája, a Lélekvihar, amelyben a 16 éves Artūrs felnőtté válásának története fonódik össze az uralkodókért és eszmékért folytatott értelmetlen vérontással. A vidéki idillben élő főhőstől sorra veszi el szeretteit a háború, majd a keleti front borzalmaival szembesülve csatlakozik a bolsevikokhoz, akikből gyorsan kiábrándul a kibontakozó szovjet típusú diktatúra kegyetlenségeit megtapasztalva. A Lettország függetlenségéért vívott, elkeseredett csatákban sem a dicsőséget látja, hanem azt, hogy még nála is fiatalabbak veszítik életüket az állásokon.

A Lélekvihar Aleksandrs Grīns regénye alapján készült, és nem mentes az adaptációk tipikus hibáitól: a sűrítés jó néhány elnagyolt jelenetet és jellemrajzot eredményezett. A főhős túl későn, a cselekmény utolsó harmadában kap igazi karaktert, ami nemcsak zsenge korából, hanem a forgatókönyv hiányosságaiból és a nem túl erős színészi játékból is következik (Oto Brantevicsnek ez az első filmszerepe). Ám a rendezés összességében magas színvonalú, a csatajelenetek egyszerre látványosak, kegyetlenek és elgondolkodtatók. Egy-két hazafias beállítást leszámítva (lásd az utolsó nagytotált a lett függetlenséget ünneplő tömeggel és a nemzeti zászlóval) Dreibergs mindvégig kitartott a háborúellenes üzenet mellett. Még az említett gyerekkatonás jelenetnél is szívszorítóbb Artūrs „vérkeresztsége”: a főhős a lövészárok őrületében először néz szembe az ellenséggel egy hozzá hasonló fiú képében, akivel akár barátok is lehetnének, de a háború embertelen törvénye azt diktálja, hogy valamelyiküknek meg kell halnia. Ha a Lélekvihar nem is válhat olyan klasszikussá, mint a Jöjj és lásd!, de mindenképp a legerősebb háborúellenes filmek egyike.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2021/02 61-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14805