|
|
|
Streamline moziLélekviharBenke Attila
Dveselu
putenis – lett, 2019. Rendezte: Dzintars Dreibergs. Írta: Aleksandrs Grīns regénye
alapján Boris Frumin. Kép: Valdis Celmiņš. Zene: Lolita Ritmans. Szereplők: Oto
Brantevics Vanags), Mārtiņš Vilsons (Apa), Raimonds Celms (Edgars), Ieva
Florence (Mirdza), Jekabs Reinis (Mikelsons), Gatis Gāga (Konrads). Gyártó:
Kultfilma. Forgalmazó: HBO. Szinkronizált. 123 perc.
A
Valahol Európában vagy a Jöjj és lásd! gyerekek és kamaszok
szemszögéből mutatták be a háború poklát. Ezek párdarabja Dzintars Dreibergs
első világháborús drámája, a Lélekvihar, amelyben a 16 éves Artūrs
felnőtté válásának története fonódik össze az uralkodókért és eszmékért
folytatott értelmetlen vérontással. A vidéki idillben élő főhőstől sorra veszi
el szeretteit a háború, majd a keleti front borzalmaival szembesülve
csatlakozik a bolsevikokhoz, akikből gyorsan kiábrándul a kibontakozó szovjet
típusú diktatúra kegyetlenségeit megtapasztalva. A Lettország függetlenségéért
vívott, elkeseredett csatákban sem a dicsőséget látja, hanem azt, hogy még nála
is fiatalabbak veszítik életüket az állásokon.
A
Lélekvihar Aleksandrs Grīns regénye alapján készült, és nem mentes az
adaptációk tipikus hibáitól: a sűrítés jó néhány elnagyolt jelenetet és
jellemrajzot eredményezett. A főhős túl későn, a cselekmény utolsó harmadában
kap igazi karaktert, ami nemcsak zsenge korából, hanem a forgatókönyv
hiányosságaiból és a nem túl erős színészi játékból is következik (Oto
Brantevicsnek ez az első filmszerepe). Ám a rendezés összességében magas
színvonalú, a csatajelenetek egyszerre látványosak, kegyetlenek és elgondolkodtatók.
Egy-két hazafias beállítást leszámítva (lásd az utolsó nagytotált a lett
függetlenséget ünneplő tömeggel és a nemzeti zászlóval) Dreibergs mindvégig
kitartott a háborúellenes üzenet mellett. Még az említett gyerekkatonás
jelenetnél is szívszorítóbb Artūrs „vérkeresztsége”: a főhős a lövészárok
őrületében először néz szembe az ellenséggel egy hozzá hasonló fiú képében,
akivel akár barátok is lehetnének, de a háború embertelen törvénye azt
diktálja, hogy valamelyiküknek meg kell halnia. Ha a Lélekvihar nem is
válhat olyan klasszikussá, mint a Jöjj és lásd!, de mindenképp a
legerősebb háborúellenes filmek egyike.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 0 átlag: - |
 |
|
|
|
