KritikaOutMeglátta Stőhr Lóránt
Groteszk pillanatképek Vadkelet-Európából.
A tengert akartam látni – mondja Csalog Zsolt író hetvenes
évekbeli szociográfiájának munkáshőse, akit az államszocializmus zárt szűk
határok közé. Kristóf György filmrendező mai mérnökhőse a kelet-európai
rendszerváltásnak, a tömeges munkanélküliség és a megnyíló határok együttes
átkának-áldásának hála beteljesítheti a tengerről szőtt álmait. A szlovákiai
magyar férfit az ipari komplexumot utolérő sokkszerű leépítéshullám sodorja ki
megszokott életéből, hogy pár hét, pár hónap tehetetlen várakozás után egy lettországi
hajógyárban kössön ki. Csalog élőbeszédszerű monológja szociológiai
alapossággal tárja fel az államszocializmus beltenyészetét, Kristóf levegősre hagyott
epizódokban rajzol fanyar vázlatot a határok nélküli vadkapitalista Kelet-Európa
egzisztenciális sivárságából.
Az Out hallgatag elbeszélője
a néző fantáziájára bízza a háttértörténetek kitalálását. A főhős epizodikus
Odüsszeiája, futó találkozásai szűkre keretezett, töredékes portrékat skiccelnek
fel: a távollétében kiteljesedő feleségéről; a munkaügyön buzgó állatvédőként
ügyködő lányról; a zavart lelkű nyúlimádó nőről, a szélsőséges élményeket
hajszoló orosz bűnözőről és guminővé plasztikázott feleségéről. Egyedül Terhes
Sándor derűsen rezignált, ironikus mosolyú mérnök-munkás figurája egyensúlyozza
ki az egymás után pakolt történéscserepeket. Ágoston kirúgásától az újonnan
meglelt munka keserű öröméig maga mögött hagy mindent és mindenkit, családját,
otthonát, újdonsült lettországi ismerőseit, útja a totális elveszettségbe vezet,
odáig, míg el nem szakad minden szilárd fogódzótól, az otthon utolsó
kötelékeitől és a terv nélküli létezés felelőtlenségében végre ki nem élheti évtizedes
álmait.
A minimalista elbeszélés lebegő könnyedsége sejlik fel a
szlovákiai magyar rendező filmjéből, ám hiányzik belőle egy Jim Jarmusch, egy Tsai
Ming-liang kompozíciót összetartó, egységes és eredeti látásmódja. Egy-egy
fanyar humorú, groteszk jelenet igazi telitalálat (a lett kocsmában nudista sörözést
tartanak, a vad orosz férfi bősz vodkázás közben nyárspolgárként fakad ki egy
kitömött állaton), máskor viszont csak halványan fejlődik ki az epizód hangulata
és – megengedem, nem racionális – értelme. Bár kiviláglik rendezői tehetsége, Kristóf
György Cannes-ban debütált első nagyjátékfilmjén határozatlanság érződik, hogy
a kortárs művészmozi melyik iránya felé induljon: belekóstol a társadalmi
drámába, felidézi egy friss munkanélküli egyhangú mindennapjait és nyomasztó
kiszolgáltatottságát az álláskeresés vámszedőinek, ellép a groteszk felé, zavart
lelkű, hóbortos és szélsőséges karaktereket, váratlan találkozásokat varázsol a
vászonra, nyit a szürrealitás irányába főhőse álmaival, s mindezeket
szimbolikus értelmezéssel gazdagítja a hal és a tenger motívumaival. Vajon
Ágoston is afféle hal volna, aki mindhiába szeretne szabadulni a munkáslét
könyörtelen hálójából? Az enigmatikus elbeszélés és a széttartó kompozíció értelmezése
nem magából a moziélményből, inkább a szimbolikus motívumokból
eredeztethető.
A képi világ tovább stilizálja a valóságból elkapott
részleteket. Pohárnok Gergely szürkébe oltott, monokrómhoz közelítő, hideg
színvilágot és eredeti nézőpontú kompozíciókat alkotott. Ám vajon kit vagy mit
jellemeznek ezek az eredeti képek? Ki veszi észre a kamionponyva különös
vizuális játékát, a tengerparti homok fodrozódó mintázatait, ki érzékeli
Ágoston és lánya tolakodó nagyközelikben fotózott elálló fogait, a gyár súlyos
épületeinek és a benne álló embereknek páratlan nagytotálba zárt kompozícióját?
Vajon Ágostonnak volna ilyen kifinomult érzéke a dolgok arcának feltárulása
iránt? A hallgatag karakter belső világa érinthetetlenül zárt marad. A markáns
vizualitás inkább a világunkhoz fűzött szerzői (még inkább szuverén operatőri) kommentárként
értelmezhető. Ha hétköznapi szemmel és megszokott távolságból nézzük, akkor
hűvös és kietlen, ám friss perspektívából szemlélve különös szépség üti fel mindenütt
a fejét. Az elveszettséggel és a pusztulással szembenézve némi ironikus
távolságtartással akár a világ furcsa esztétikumára és benne az emberi lények abszurditására
is rácsodálkozhatunk. Vajon meglátta-e ezt a film főhőse is? Vajon ezt látta-e
meg a homokos tengerpartra érve?
OUT – szlovák-magyar,
2017. Rendezte: Kristóf György. Írta: Horváth Eszter, Kristóf György, Papp
Gábor. Kép: Pohárnok Gergely. Vágó: Adam Brothánek, Dunai László. Szereplők:
Terhes Sándor (Ágoston), Bárdos Judit (A lány), Bandor Éva (A feleség),
Bocsárszky Attila (Pista),Viktor Nemets (Dimitri), Ieva-Aleksandrova-Eklone
(Anastasia).Gyártó: Arizona / Endorfilm / Film Angels Studio / KMH /Mirage /
Sentimentalfilm. Forgalmazó: Vertigo
Média. 88 perc.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 3 átlag: 4.67 |
 |
|
