KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
   2017/július
MAGYAR MŰHELY
• Hirsch Tibor: És az óra ketyeg Történelmi filmek, átmeneti idők – 2. rész
• Morsányi Bernadett: Szenvedély a celluloidon Beszélgetés Magyar Dezsővel – 2. rész
• Várkonyi Benedek: A látható történet A nevezetes névtelen
• Várkonyi Benedek: Az élet bölcsésze Beszélgetés Katona Zsuzsával
• Csákvári Géza: „Megmutatjuk a félelmeinket” Beszélgetés Mundruczó Kornéllal
• Kránicz Bence: Magyarország szuperhőse Jupiter holdja
CANNES
• Gyenge Zsolt: Kabardok a Croisette-en Cannes
A FANATIZMUS KORA
• Győri Zsolt: Határtalan korlátoltság Fanatizmus a filmvásznon
• Rigely Ádám: Határtalan korlátoltság Fanatizmus a filmvásznon
• Szíjártó Imre: Sevdah Szélső értékek a délszláv filmben
A KÉP MESTEREI
• Alföldi Nóra: Perzsia hercege Darius Khondji
ÚJ RAJ
• Roboz Gábor: Megbízható mesélők Zal Batmanglij és Brit Marling
SZÍNÉSZLEGENDA
• Gervai András: „Ártatlan, mint egy ragadozó” Marlene Dietrich
• Huber Zoltán: Hidegvér és irónia Roger Moore (1927 – 2017)
KÍSÉRLETI MOZI
• Szalay Dorottya: Politika és erotika Testképek
KÖNYV
• Sárközy Réka: A valóság feltérképezői A befogadó kamera
• Szekfü András: Másképp kellett volna Lehet másképp – Szécsényi Ferenc operatőr
FILM / REGÉNY
• Sepsi László: A kecske árnyéka Michael Hastings: Az operátorok
• Baski Sándor: Szereptévesztés War Machine
KRITIKA
• Buglya Zsófia: A hullámvasút utasai Mérgezett egér
• Stőhr Lóránt: Meglátta Out
• Varró Attila: Szupermodell Wonder Woman
MOZI
• Baski Sándor: Az óra
• Benke Attila: Elválaszthatatlanok
• Vajda Judit: A sóher
• Sepsi László: K.O.
• Alföldi Nóra: Oltári baki
• Kovács Kata: Romazuri
• Varró Attila: Kisvárosi gyilkosok
• Huber Zoltán: Volt egyszer egy Venice
• Tüske Zsuzsanna: Baywatch
• Margitházi Beja: Swingerklub
• Kovács Gellért: Élesítve
• Andorka György: A múmia
DVD
• Pápai Zsolt: Álmatlanság
• Géczi Zoltán: Gyalog galopp / Brian élete
• Pápai Zsolt: A kék lagúna
• Varga Zoltán: Hudson Hawk

             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Mérgezett egér

A hullámvasút utasai

Buglya Zsófia

A fanyar értelmiségi komédia osztrák-német közönségsiker.

Kevés olyan osztrák játékfilm jut el a magyar mozikba, amelyik nem értelmezhető a nemzeti branddé érett feel-bad cinema hagyományán belül. A fesztiválfilmek forgalmazási előnyöket élveznek, vígjátékból viszont ritka az olyan darab, amelyik kellően szofisztikált tud lenni egy-egy nagy fesztivál számára úgy, hogy közben megmarad a műfaj keretein belül. Josef Hader Mérgezett egerével ez történt: a politikusságára büszke Berlinale versenyprogramjában mutatkozhatott be, ahol érezhetően a film társadalomkritikai dimenzióját szerették, mondván, „lakonikus humorral mutatja be, hogyan veszíthet talajt egy polgári élet – és hogyan lelhet egyensúlyra talán mégis”. Aki ezek alapján középfajú drámára, esetleg szatírára számít, csalódni fog. Kétségtelen ugyan, hogy Hader, a német nyelvterület egyik legjelentősebb komikusa kortárs témához nyúl kritikusan, amikor egy buborékban élő értelmiségi összeomlásának és kisszerű szabadságharcának történetét meséli el. Ám a film ettől még nem válik ambivalenssé, humora nem lép be az eldönthetetlenség felkavaró tartományába. Megmarad közönségbarát midlife crisis komédiának, amelyet a központi komikus figura – a haderi búsképű balfék – és a klasszikus vígjátéki fordulatok visznek előre.

Georgot, az önelégült zenekritikust váratlanul leépítik, amit képtelen elfogadni és természetesen otthon sem mer bevallani. Élettársa, Johanna terapeutaként dolgozik – közös otthonukban fogadja pácienseit –, mégsem ideális hallgatóság, mert mostanában csak a gyerekvállalás érdekli. Georg tehát kivár, alibizik, míg egy nap a vidámparkban bele nem botlik volt iskolatársába, aki hullámvasút-kezelőként dolgozik. Erich a maga meglehetősen csekély értelmével új „távlatokat” nyit Georg előtt. A vurstli felbukkanása és központivá válása a történetben érdekes és fontos momentum, hiszen a Prater Bécs és az osztrák film szimbolikus helye, az az ellenvilág, ahová a harmincas évek hősnői álmodozni, az új osztrák film hősei pedig leginkább tombolni jártak. Ez a mára auráját vesztett hely és benne a „Mérgezett egér” nevű kopott, kicsi hullámvasút Erich számára a remélt érvényesülés eszköze, Georg számára pedig a béke (zajos) szigete lesz. Kisszerű játéktér kisszerű hősöknek, akiket nagyszerű színészek alakítanak. A rendezőként most bemutatkozó Josef Hader az osztrák film legnépszerűbb sztárja, a vászonra vitt Wolf Haas krimik Brenner nyomozója, akit idehaza legutóbb Maria Schrader Stefan Zweig – Búcsú Európától című filmjében láthattunk egy komikusi vénájától távoli szerepben: az idős, kételyek közt őrlődő írót alakította zseniálisan. Georg Friedrich (Erich) a tompa indulatok mesteri megformálójaként írta be magát az osztrák film történetébe, úgy is, mint a Michael Haneke- és az Ulrich Seidl-univerzum visszatérő, nyugtalanító figurája.

A Mérgezett egér, amely a Berlinale-jelölés nélkül valószínűleg annak ellenére sem jutott volna át a Lajtán, hogy Ausztriában és Németországban hetek alatt kimagasló nézőszámokat ért el, arra mindenképp jó alkalom, hogy lássuk, az osztrák film jóval több az utóbb említett két kultikus szerző egyébként lenyűgöző életművénél. A kulturális örökséget kiaknázó, kosztümös művészéletrajzok (Klimt, Schiele, Mahler…) és a látványos, nemzetközi témákat feldolgozó dokumentumfilmek mellett a vígjátékok is erős pillérét képezik az osztrák gyártásnak. Ezek, legyen szó akár bűnügyi vígjátékokról vagy horrorkomédiákról, mindig a lokálkoloritból, a nemzeti kulturális toposzok kiforgatásából és kivált a dialektusból (a bécsi, a stájer, a felső-ausztriai stb. tájnyelvből) merítik erejüket – igaz, többnyire ez is zárja el őket a szélesebb közönségtől. Hader filmjének is a bécsiesség a kulcsa, neurotikus eszmefuttatásait – néhány Woody Allenhez méltó sziporkán túl – a Berlinben is egzotikusan csengő szófordulatok teszik emlékezetessé. De köszönhetően a történet egyszerű sablonjainak és a komikus aurájának, a Mérgezett egér mégsem szorul be az országhatárok közé. Hogy itthon sikere lesz-e, az nagyban függ a remélhetőleg frappáns fordítástól is. A cím – az eredetiben „vad egér”, ami egy speciális hullámvasúttípust jelöl – már telitalálat.

 

MÉRGEZETT EGÉR (Wilde Maus) – osztrák-német, 2017. Rendezte és írta: Josef Hader. Kép: Han Xiao-su, Andrea Thalhammer. Szereplők: Josef Hader (Georg), Georg Friedrich (Erich), Jörg Hartmann (Waller), Pia Hierzegger (Frau Johanna), Denis Moschitto (Sebastian). Gyártó: Wega Film. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 103 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/07 52-52. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13279