|
|
|
MoziKisvárosi gyilkosokVarró Attila
Dræberne fra Nibe – dán, 2017. Rendezte és írta: Ole Bornedal. Kép: Dan Laustsen és Linda Wassberg. Zene: Joachim Holbek. Szereplők: Ulrich Thomsen (Edward), Nicolas Bro (Ib), Mia Lyhne (Gritt), Lene Maria Christensen (Ingrid), Marcin Dorocinski (Igor), Gwen Taylor (Nippleworth). Gyártó: Miso Film. Forgalmazó: Vertigo Média. Feliratos. 90 perc.
Miután a dán Ole Bornedal koppenhágai
hullaházaktól (Éjjeli őrség) norvég
tundrákon át (Dina vagyok) a New York-i
árnyakig (Démoni doboz) bebarangolta
a thriller/horror/melodráma sötét határvidékét, az utóbbi években hazatért
észak-jütlandi szülőföldjére, amely filmes körökben leginkább a helyi redneck-lakosságról szóló filmszatírák
kopár félszigetének számít. A 2009-es Szabadíts
meg a gonosztól bizarr műfajkísérlete után, amelyben Bornedal még hatékonyan
ötvözte a sötét paraszt-komédiák zsánerkliséit egy szerzői ostromthriller
feszültségével és brutalitásával, az idei Kisvárosi
gyilkosok már csupán címében tartalmaz némi bűnügyi elemet. A harsány
vígjátéki történet „dumb és dumber”-párosa, két himmerlandi kőműves interneten orosz
bérgyilkost fogad, hogy megszabaduljanak élősködő asszonykáiktól, a kikapós
nejek azonban tudomást szereznek a tervről és egy koros brit „fekete angyal”
segítségével próbálnak visszavágni: ám hiába szaporodnak a gödrök a
szántóföldeken, az író-rendező inkább elcsépelt rassz- és gender-gegekre
felhúzott helyzetgyakorlatok végtelen monotóniájával (amelyben a legnagyobb
meglepetést az jelenti, hogy a családi kiskedvenc nem végzi csúf halállal) pótolja a thrillertől elvárt suspense-t és
fordulatokat.
Míg a Szabadíts meg a gonosztól a Peckinpah-féle Szalmakutyák coeni groteszkkel tálalt moralitásjátéka volt,
középpontban az idegengyűlöletet saját bűneik eltusolására felhasználó euro-barbárokkal,
a Fargo és Baz Luhrmann keskeny
peremvidékén botladozó Kisvárosi gyilkosok
hiába próbál némi társadalomkritikát kicsiholni tévedéses vígjátékából –
amelyben a dán kisember valahol félúton keresgéli saját kulturális tudatát az iszákos,
vérbő és rögbrutál kelet-európai ösztönén és a bigott, kispolgári provincializmus
épp oly kegyetlen nyugat-európai szuperegója között. Miként maga a film, kevés
sikerrel: a film két legszínesebb karikatúra-karakterének elhulltával nem marad
más, mint a reménytelen és szürke tahóság diadalának csillámporos happy endje.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 2 átlag: 7.5 |
 |
|
|
|
