KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
   2017/július
MAGYAR MŰHELY
• Hirsch Tibor: És az óra ketyeg Történelmi filmek, átmeneti idők – 2. rész
• Morsányi Bernadett: Szenvedély a celluloidon Beszélgetés Magyar Dezsővel – 2. rész
• Várkonyi Benedek: A látható történet A nevezetes névtelen
• Várkonyi Benedek: Az élet bölcsésze Beszélgetés Katona Zsuzsával
• Csákvári Géza: „Megmutatjuk a félelmeinket” Beszélgetés Mundruczó Kornéllal
• Kránicz Bence: Magyarország szuperhőse Jupiter holdja
CANNES
• Gyenge Zsolt: Kabardok a Croisette-en Cannes
A FANATIZMUS KORA
• Győri Zsolt: Határtalan korlátoltság Fanatizmus a filmvásznon
• Rigely Ádám: Határtalan korlátoltság Fanatizmus a filmvásznon
• Szíjártó Imre: Sevdah Szélső értékek a délszláv filmben
A KÉP MESTEREI
• Alföldi Nóra: Perzsia hercege Darius Khondji
ÚJ RAJ
• Roboz Gábor: Megbízható mesélők Zal Batmanglij és Brit Marling
SZÍNÉSZLEGENDA
• Gervai András: „Ártatlan, mint egy ragadozó” Marlene Dietrich
• Huber Zoltán: Hidegvér és irónia Roger Moore (1927 – 2017)
KÍSÉRLETI MOZI
• Szalay Dorottya: Politika és erotika Testképek
KÖNYV
• Sárközy Réka: A valóság feltérképezői A befogadó kamera
• Szekfü András: Másképp kellett volna Lehet másképp – Szécsényi Ferenc operatőr
FILM / REGÉNY
• Sepsi László: A kecske árnyéka Michael Hastings: Az operátorok
• Baski Sándor: Szereptévesztés War Machine
KRITIKA
• Buglya Zsófia: A hullámvasút utasai Mérgezett egér
• Stőhr Lóránt: Meglátta Out
• Varró Attila: Szupermodell Wonder Woman
MOZI
• Baski Sándor: Az óra
• Benke Attila: Elválaszthatatlanok
• Vajda Judit: A sóher
• Sepsi László: K.O.
• Alföldi Nóra: Oltári baki
• Kovács Kata: Romazuri
• Varró Attila: Kisvárosi gyilkosok
• Huber Zoltán: Volt egyszer egy Venice
• Tüske Zsuzsanna: Baywatch
• Margitházi Beja: Swingerklub
• Kovács Gellért: Élesítve
• Andorka György: A múmia
DVD
• Pápai Zsolt: Álmatlanság
• Géczi Zoltán: Gyalog galopp / Brian élete
• Pápai Zsolt: A kék lagúna
• Varga Zoltán: Hudson Hawk

             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Kisvárosi gyilkosok

Varró Attila

Dræberne fra Nibe – dán, 2017. Rendezte és írta: Ole Bornedal. Kép: Dan Laustsen és Linda Wassberg. Zene: Joachim Holbek. Szereplők: Ulrich Thomsen (Edward), Nicolas Bro (Ib), Mia Lyhne (Gritt), Lene Maria Christensen (Ingrid), Marcin Dorocinski (Igor), Gwen Taylor (Nippleworth). Gyártó: Miso Film. Forgalmazó: Vertigo Média. Feliratos. 90 perc.

Miután a dán Ole Bornedal koppenhágai hullaházaktól (Éjjeli őrség) norvég tundrákon át (Dina vagyok) a New York-i árnyakig (Démoni doboz) bebarangolta a thriller/horror/melodráma sötét határvidékét, az utóbbi években hazatért észak-jütlandi szülőföldjére, amely filmes körökben leginkább a helyi redneck-lakosságról szóló filmszatírák kopár félszigetének számít. A 2009-es Szabadíts meg a gonosztól bizarr műfajkísérlete után, amelyben Bornedal még hatékonyan ötvözte a sötét paraszt-komédiák zsánerkliséit egy szerzői ostromthriller feszültségével és brutalitásával, az idei Kisvárosi gyilkosok már csupán címében tartalmaz némi bűnügyi elemet. A harsány vígjátéki történet „dumb és dumber”-párosa, két himmerlandi kőműves interneten orosz bérgyilkost fogad, hogy megszabaduljanak élősködő asszonykáiktól, a kikapós nejek azonban tudomást szereznek a tervről és egy koros brit „fekete angyal” segítségével próbálnak visszavágni: ám hiába szaporodnak a gödrök a szántóföldeken, az író-rendező inkább elcsépelt rassz- és gender-gegekre felhúzott helyzetgyakorlatok végtelen monotóniájával (amelyben a legnagyobb meglepetést az jelenti, hogy a családi kiskedvenc nem végzi csúf halállal) pótolja a thrillertől elvárt suspense-t és fordulatokat.

Míg a Szabadíts meg a gonosztól a Peckinpah-féle Szalmakutyák coeni groteszkkel tálalt moralitásjátéka volt, középpontban az idegengyűlöletet saját bűneik eltusolására felhasználó euro-barbárokkal, a Fargo és Baz Luhrmann keskeny peremvidékén botladozó Kisvárosi gyilkosok hiába próbál némi társadalomkritikát kicsiholni tévedéses vígjátékából – amelyben a dán kisember valahol félúton keresgéli saját kulturális tudatát az iszákos, vérbő és rögbrutál kelet-európai ösztönén és a bigott, kispolgári provincializmus épp oly kegyetlen nyugat-európai szuperegója között. Miként maga a film, kevés sikerrel: a film két legszínesebb karikatúra-karakterének elhulltával nem marad más, mint a reménytelen és szürke tahóság diadalának csillámporos happy endje.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/07 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13287