Könyv

Lehet másképp – Szécsényi Ferenc operatőr

Másképp kellett volna

Szekfü András

Az interjúkötet erényeit szerkesztői hibák gyengítik.

Szécsényi Ferenc, a három éve elhunyt Kossuth- és Balázs Béla-díjas jeles operatőr híres nagy mesélő volt. Ez a kezünkben lévő, Dúló Károly által összeállított kötetből is kiderül. 120 oldal, sok képpel, köztük remek magánfelvételekkel és életdokumentumok fotóival. Van a Szécsényi Ferenc különböző interjúiból összeállított főszöveg, és vannak hozzá apró betűs jegyzetek. Ritkaság, hogy magyar operatőrről könyv jelenik meg, Csala Károly beszélgetett anno Illés Györggyel, Fazekas Eszter beszélgetett Koltai Lajossal, és ehhez Csala írt tanulmányt – hirtelenjében ez a kettő jut eszembe. Szeretném tehát dicsérni a Szécsényi kötetet – íme: Az interjúkból összeállított főszöveg lefedi Szécsényi teljes szakmai életét, sőt megmutatja az előzményeket is, falusi gyerekkorától addig, amíg 34 évesen megkapta első nagyfilm megbízását Fábri Zoltántól – ez lett a Hannibál tanár úr (1956). A főszöveg regényként olvastatja magát, színes epizódokkal, izgalmas kitérőkkel. Számos olyan háttér-információval gazdagítja filmtörténeti tudásunkat, amelyek révén életesebb lesz az összkép. Beavat egy ma már – a digitalizációval – végleg letűnt technológiai korszak szakmai fogásaiba, mégsem válik unalmassá vagy szakbarbárrá. Nem hallgat el kínos mozzanatokat sem, az italozást, vagy például amikor Szécsényit egy társa „belépteti” a nyilas pártba. És ha röviden is, de felsejlik a főhős mögött a filmszakma sokak (mindenki?) által csodált és szeretett Médije, a feleség, Szécsényi Ferencné Klár Mária vágó alakja. Ennyi.

A könyv első mondata így kezdődik: „Három éve voltam a Film Iroda laboratóriumában…” De hányban is vagyunk? – kérdezi az olvasó. Nem derül ki. Ahogy az sem olvasható a könyvben, hogy Szécsényi Ferenc mikor született. (1922-ben.) Akinek jó a szeme, a facsimilében közölt elemi iskolai bizonyítványból kibogarászhatja. Vagy szövegbeli utalásból kiszámíthatja. Viszont a könyv alapján a kitűnő operatőr ma is él. Nem közlik sehol, hogy három éve, 92 évesen elhunyt. Egy rövid és tárgyszerű életrajz a függelékben segítené az olvasót az eligazodásban, de nincs ilyen. Van lista Szécsényi díjairól, de nincs filmográfia az általa fényképezett (vagy rendezett) filmekről. A könyvnek nincs névmutatója, és nincs mutató az előforduló filmcímekről. Aki valamit konkrétan keres, az egész szöveget kell végiglapoznia. A könyv elején feltűntetik annak a hat filmgyári fényképésznek a neveit, aki a szövegközi képeket fotózta. A könyv végén viszont húsz fotóból álló – egyébként kiváló, érdekes – melléklet található, az információk viszont hiányoznak: ki készítette a fotót, ki van rajta, mikor készült, esetleg melyik filmnél.

Dúló Károly, aki interjúkból „szemelgette és összeállította” a szöveget, nem tisztelte sem az interjú műfaját, sem az interjúk készítőit. Dúló, Féjja Sándor, Kelecsényi László és Kozma Károly készítették a nyersanyagként használt beszélgetéseket. A könyvből nem derül ki, hogy ezek megjelentek-e már, mikor készültek. Kelecsényi Lászlóé épp a Filmvilágban jelent meg, a 2013. májusi számban, és – mint ott írja – 2010-ben készült. A szerkesztő nem jelöli, hogy melyik szövegrészt melyik interjúból vette, és teljesen elhagyja a kérdezők kérdéseit! Pedig a jó interjú mindig a kérdezett és a kérdező közös alkotása, olyan labdajáték, ahol nem mindegy, milyen labdát kap a kérdezett és hogyan üti vissza. Érteni vélem, hogy a szemelgető összeállító ezt azért teszi, hogy talán folyamatosabb legyen a szöveg. De ezáltal a könyv egy lényegi ponton akaratlanul is hazugsággá válik: Szécsényi Ferenc ezt, így, egyfolytában és kérdezés nélkül sohasem mondta! A hamisítás nemcsak erkölcsi kérdés, nemcsak méltatlan a kérdezőkkel szemben, hanem rontja is a szöveg érdekességét, kivonja belőle a minden párbeszédben benne rejlő drámaiságot. Tovább rongálja olvasói benyomásunkat a hipertrófiás lapalji jegyzetanyag. A nettó 89 szövegoldalból 19 olyan oldal van, ahol a lapalji apró betűs jegyzet az oldal több mint a felét betölti, a csúcs az 52. oldal, ahol 3 (!) sor a szöveg, és alatta van 26 sornyi apró betűs lábjegyzet. Honnan gondolja valaki, hogy Jancsó Miklóst 13 és Radványi Gézát 11 sorban „be kell mutatni” az internet korában? Vannak hasznos lábjegyzetek, főleg a technikaiak, de a többségük fölösleges az imdb.com és a port.hu használóinak. Másképp kellett volna ezt a könyvet összeállítani és szerkeszteni.

Gondolat Kiadó, 2017.

A cikk közvetlen elérhetőségei:
	offline: Filmvilág folyóirat 2017/07 49-49. old.
	online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13277

Cikk értékelése:

szavazat: 1 átlag: 6