KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
             
             
             
             
   2017/július
MAGYAR MŰHELY
• Hirsch Tibor: És az óra ketyeg Történelmi filmek, átmeneti idők – 2. rész
• Morsányi Bernadett: Szenvedély a celluloidon Beszélgetés Magyar Dezsővel – 2. rész
• Várkonyi Benedek: A látható történet A nevezetes névtelen
• Várkonyi Benedek: Az élet bölcsésze Beszélgetés Katona Zsuzsával
• Csákvári Géza: „Megmutatjuk a félelmeinket” Beszélgetés Mundruczó Kornéllal
• Kránicz Bence: Magyarország szuperhőse Jupiter holdja
CANNES
• Gyenge Zsolt: Kabardok a Croisette-en Cannes
A FANATIZMUS KORA
• Győri Zsolt: Határtalan korlátoltság Fanatizmus a filmvásznon
• Rigely Ádám: Határtalan korlátoltság Fanatizmus a filmvásznon
• Szíjártó Imre: Sevdah Szélső értékek a délszláv filmben
A KÉP MESTEREI
• Alföldi Nóra: Perzsia hercege Darius Khondji
ÚJ RAJ
• Roboz Gábor: Megbízható mesélők Zal Batmanglij és Brit Marling
SZÍNÉSZLEGENDA
• Gervai András: „Ártatlan, mint egy ragadozó” Marlene Dietrich
• Huber Zoltán: Hidegvér és irónia Roger Moore (1927 – 2017)
KÍSÉRLETI MOZI
• Szalay Dorottya: Politika és erotika Testképek
KÖNYV
• Sárközy Réka: A valóság feltérképezői A befogadó kamera
• Szekfü András: Másképp kellett volna Lehet másképp – Szécsényi Ferenc operatőr
FILM / REGÉNY
• Sepsi László: A kecske árnyéka Michael Hastings: Az operátorok
• Baski Sándor: Szereptévesztés War Machine
KRITIKA
• Buglya Zsófia: A hullámvasút utasai Mérgezett egér
• Stőhr Lóránt: Meglátta Out
• Varró Attila: Szupermodell Wonder Woman
MOZI
• Baski Sándor: Az óra
• Benke Attila: Elválaszthatatlanok
• Vajda Judit: A sóher
• Sepsi László: K.O.
• Alföldi Nóra: Oltári baki
• Kovács Kata: Romazuri
• Varró Attila: Kisvárosi gyilkosok
• Huber Zoltán: Volt egyszer egy Venice
• Tüske Zsuzsanna: Baywatch
• Margitházi Beja: Swingerklub
• Kovács Gellért: Élesítve
• Andorka György: A múmia
DVD
• Pápai Zsolt: Álmatlanság
• Géczi Zoltán: Gyalog galopp / Brian élete
• Pápai Zsolt: A kék lagúna
• Varga Zoltán: Hudson Hawk

             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Film / Regény

Michael Hastings: Az operátorok

A kecske árnyéka

Sepsi László

A „kecskék” a West Point rossz tanulói és fenegyerekei.

A kecske bizarr totemállatként kíséri végig a modern amerikai hadviselést. Amellett, hogy a közel-keleti lakosságra használt egyik legelterjedtebb pejoratív kifejezés („goatfuckers”) is ezen szelíd párosujjú patásokhoz kötődik, az állatfaj harctörténeti jelentőségét kétségkívül Jon Ronson fergeteges dokumentumregénye, a Kecskebűvölők tárta fel teljes mélységében, miszerint a hetvenes-nyolcvanas években a paranormális hadviselési technikákkal kísérletező bázisokon fontos szerep jutott a hangszálaiktól megfosztott kérődzők „halálra bámulásának” – annak reményében, hogy sikerül kifejleszteni a nézésével gyilkolni tudó szuperkatonát. Michael Hastings Az operátorok című kötetében pedig a kecskék újra felbukkannak, igaz, nem hús-vér valójukban: mint egy fejezetből kiderül, a katonai akadémiákon azokat a kadétokat nevezik „kecskének”, akik utolsóként, a legtöbb büntetőponttal végeznek az évfolyamból. A kecskék a West Point rossz tanulói és fenegyerekei, leghíresebb-hírhedtebb képviselőjük talán George Armstrong Custer tábornok, akinek karrierje és élete a Little Bighorn-i csatában ért dicstelen véget. De évfolyamának „kecskéjeként” tartották számon Stanley A. McChrystal vezérezredest is, habár valójában nem ő volt évfolyamának sereghajtója – csak egy renitens enfant terrible, akinek évtizedekkel diplomázása után, karrierje utolsó állomásain kulcsszerep jutott az iraki invázióban, az afganisztáni hadműveletekben és nem utolsósorban a csak szavakban pacifista Obama-adminisztráció politikai manővereiben.

A „kecske” jelzi azt a pontot, amikor a hadsereg látszólag szigorúan szabályozott világába betör az irracionalitás, azok a szabályszegések, amelyek nyomán az eseményekről csak – jobb esetben – non-fiction könyvekből és dokumentumfilmekből értesülő befogadó arcáról leolvad a kínvigyor. Fekete komédia, szatíra és a rögvalóság mosódik egybe a kecske vándormotívumában, és McChrystal története kapcsán mindez tovább gazdagodik a bűnbak toposzával. Az operátorok szerzője 2010 nyarán publikált egy portrét a Rolling Stone magazinban az akkor már egy éve hivatalban lévő vezérezredesről, amelyből többek között az is kiderült, hogy McChrystal és stábja magánbeszélgetéseik során – ahol az újságíró Hastings is jelen volt – degradálóan nyilatkoztak a Fehér Ház civiljeiről, többek közt elsütve a Biden-bidé szójátékot az USA 47. alelnökének nevével. A cikk után kipattant botrányban McChrystal lett a vezéráldozat, lemondásával katonai karrierje is véget ért, Hastings pedig tovább árnyalva a helyzetet megírta Az operátorokat, amely a McChrystal beiktatásától lemondásáig terjedő időszakot dolgozza fel az egyértelmű morális állásfoglalást szinte lehetetlenné tevő aprólékossággal. Az Hastings könyvéből is nyilvánvalóan kiderül, hogy az Egyesült Államok afganisztáni szerepvállalása telje kudarc, nem hogy pacifikálni nem sikerült a térséget, de a nyugati haderő jelenléte csak tovább mélyítette a válságot, eközben kétes ügyleteket bonyolító hadurakat és oligarchákat segítve hatalomba. Ahogy Hastings a kötet utolsó lapjain fogalmaz, „a rossz háborút vívtuk, a rossz módszerrel, a rossz országban”. Ennek fényében különösen bizarr – és talán ez Az operátorok legsokkolóbb tanulsága –, hogy hiába az Obama-érában is több ezer fős katonai veszteség (a Bush-kormányzat számainak kétszerese), végül az események egyik kulcsfigurája nem az elhibázott stratégia, hanem egy tiszteletlen kocsmai beszélgetés miatt mondott le.

„A Pentagon alagsorában lassan kialakult a nagyjából harmincfős csapat: válogatott gyilkosok, kémek, vadászpilóták, hazafiak, politikai ügynökök, felkelésellenes hadviselési szakértők és vegytiszta mániákusok, akikhez foghatót az amerikai hadsereg még sosem látott. Hamarosan ők lesznek az afganisztáni amerikai politika legfőbb formálói.” – adja meg Hastings a Doktor Strangelove-ba illő alaphangot Az operátorok elején, és a kötet azzal zárul, hogy a szerző magára vonta az egész díszes társaság haragját. Ez eddig a sajtó diadala is lehetne, a szívós újságíró megmutatja a „kecskét” az ország ügyei iránt érdeklődő közvéleménynek, ám Hastings folytatta az amerikai külpolitikával és a terror elleni háborúval kapcsolatos tényfeltáró munkáját, mígnem 2013 nyarán – Az operátorok megjelenése után másfél évvel – egy gyanús autóbalesetben elhunyt. Ebben az időszakban Hastings a CIA-igazgató John O. Brennan portréján dolgozott.

 

Gabo Kiadó, 2017.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/07 50-50. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13269