MoziAz óraBaski Sándor
Slava – bolgár, 2016. Rendezte: Kristina Grozeva és Petar Valchanov. Írta: Decho Taralezhkov. Kép: Krum Rodriguez. Zene: Hristo Namilev. Szereplők: Margita Gosheva (Julia), Stefan Denolyubov (Tzanko), Ana Bratoleva (Ani), Stanislav Ganchev (Misho). Gyártó: Abraxas Film. Forgalmazó: Vertigo Média. Feliratos. 101 perc.
Ha Kelet-Európa sajátos társadalmi-közéleti
viszonyairól kell mozgóképes lenyomatot készíteni, már nem csak a román
filmesekre lehet számítani. A hasonló alkotói hitvallást képviselő bolgár
Kristina Grozeva és Petar Valchanov első közös rendezése, A lecke (2014) egy fiatal tanárnő pokoljárásán keresztül adott
helyzetjelentést a bolgár oktatási rendszerről, komoly morális dilemma elé
állítva az elveit megtagadni kényszerülő főszereplőt. Az óra, amelyet szintúgy egy megtörtént eset inspirált, ismét egy
kisember erkölcsi szakítószilárdságát – és nem mellesleg a hatalom
arroganciáját – vizsgálja. Pályamunkás főszereplője szó szerint a társadalom
peremén él, mégsem hezitál, amikor egy nap jelentős pénzösszeget talál a sínek
mentén: egyből értesíti a hatóságokat. A közlekedésügyi minisztérium
sajtófelelőse, Julia Staykova azonnal felismeri a helyzetben a PR-ziccert,
előbb kamerák elé rángatja a hétköznapi hősként kezelt Tzankót, majd felutaztatja
a fővárosba, ahol a miniszter ünnepélyes keretek közt kitünteti. A politikának
természetesen csak addig van szüksége a férfire, amíg a vakuk villognak. A
miniszter lehurrogja, amikor megemlíti neki az otthoni korrupciós ügyeket,
később pedig hasztalan próbálja visszaszerezni az apjától kapott karóráját,
amelyet a sajtóeseményen Staykova vett el tőle. A nő nem ismeri be, hogy
elhagyta a családi ereklyét, sőt szóba sem hajlandó állni Tzankóval, aki egyre
kétségbeesettebben bolyong a kafkai útvesztőben.
Az író-rendező páros
nemcsak a bolgár Kohlhaas Mihály kisrealista portréját festi meg, de a
gátlástalanság és a szervilizmus által működtetett politikai marketing
világáról is dermesztően hiteles képet ad. Aki nem ura a szavaknak, az bukásra
ítéltetett, az együgyű és erősen dadogó Tzanko itt fegyvertelennek számít,
esélye sincs Staykovával, a vérprofi propagandistával szemben. A társadalom
legkiszolgáltatottabb rétegéhez tartozó férfi és a hatalmi, illetve
kommunikációs elitet képviselő nő közti szakadék áthatolhatatlan; utóbbi az
embert már nem, csak a potenciális PR-eszközt látja. Az óra keserű tanulsága, hogy egy erkölcsileg lezüllött, korrupt rendszerben
a tisztességes magatartásért nemhogy jutalom, hanem egyenesen büntetés jár.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 3 átlag: 6 |
 |
|
