KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
             
             
             
             
   2017/július
MAGYAR MŰHELY
• Hirsch Tibor: És az óra ketyeg Történelmi filmek, átmeneti idők – 2. rész
• Morsányi Bernadett: Szenvedély a celluloidon Beszélgetés Magyar Dezsővel – 2. rész
• Várkonyi Benedek: A látható történet A nevezetes névtelen
• Várkonyi Benedek: Az élet bölcsésze Beszélgetés Katona Zsuzsával
• Csákvári Géza: „Megmutatjuk a félelmeinket” Beszélgetés Mundruczó Kornéllal
• Kránicz Bence: Magyarország szuperhőse Jupiter holdja
CANNES
• Gyenge Zsolt: Kabardok a Croisette-en Cannes
A FANATIZMUS KORA
• Győri Zsolt: Határtalan korlátoltság Fanatizmus a filmvásznon
• Rigely Ádám: Határtalan korlátoltság Fanatizmus a filmvásznon
• Szíjártó Imre: Sevdah Szélső értékek a délszláv filmben
A KÉP MESTEREI
• Alföldi Nóra: Perzsia hercege Darius Khondji
ÚJ RAJ
• Roboz Gábor: Megbízható mesélők Zal Batmanglij és Brit Marling
SZÍNÉSZLEGENDA
• Gervai András: „Ártatlan, mint egy ragadozó” Marlene Dietrich
• Huber Zoltán: Hidegvér és irónia Roger Moore (1927 – 2017)
KÍSÉRLETI MOZI
• Szalay Dorottya: Politika és erotika Testképek
KÖNYV
• Sárközy Réka: A valóság feltérképezői A befogadó kamera
• Szekfü András: Másképp kellett volna Lehet másképp – Szécsényi Ferenc operatőr
FILM / REGÉNY
• Sepsi László: A kecske árnyéka Michael Hastings: Az operátorok
• Baski Sándor: Szereptévesztés War Machine
KRITIKA
• Buglya Zsófia: A hullámvasút utasai Mérgezett egér
• Stőhr Lóránt: Meglátta Out
• Varró Attila: Szupermodell Wonder Woman
MOZI
• Baski Sándor: Az óra
• Benke Attila: Elválaszthatatlanok
• Vajda Judit: A sóher
• Sepsi László: K.O.
• Alföldi Nóra: Oltári baki
• Kovács Kata: Romazuri
• Varró Attila: Kisvárosi gyilkosok
• Huber Zoltán: Volt egyszer egy Venice
• Tüske Zsuzsanna: Baywatch
• Margitházi Beja: Swingerklub
• Kovács Gellért: Élesítve
• Andorka György: A múmia
DVD
• Pápai Zsolt: Álmatlanság
• Géczi Zoltán: Gyalog galopp / Brian élete
• Pápai Zsolt: A kék lagúna
• Varga Zoltán: Hudson Hawk

             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Álmatlanság

Pápai Zsolt

Sleepless – amerikai, 2017. Rendezte: Baran bo Odar. Szereplők: Jamie Foxx, Michelle Monaghan, Dermot Mulroney. Forgalmazó: GHE. 91 perc.

A francia és a hollywoodi alkotók között a bűnfilmek frontján lassan nyolcvan éve folyik az adok-kapok: hol egy amerikai rendező újráz francia remekművet (így született meg, még a harmincas években, Az alvilág királyából az Algír), hol egy francia inspirálódik valamely amerikai filmből (lásd a Toback-féle Ujjak alapján készült Halálos szívdobbanást), nem beszélve az olyan rejtett keresztkapcsolatokról, amilyenek Chabrol csodás művészthrillerei és Hitchcock rémmeséi, vagy éppen Melville egyik legjobb munkája, Az áruló és a Coen-féle A halál keresztútján között húzódnak.

A két bűnfilmkultúra tehát jó ideje fél szemmel a másikat lesi, aminek friss példája az 2011-es Fehér éjszaka alapján forgatott Universal-thriller, az Álmatlanság. Sajnos, ezúttal nem értő és érző átdolgozásról, hanem olcsó újradobozolásról lehet csak beszélni: az amerikai remake színvonala meg sem közelíti a francia eredetiét. Igaz, jelenetről jelenetre követi azt, viszont – mint Tarantinótól tudjuk – a lényeg az apró különbségekben van.

A Fehér éjszaka rendező-forgatókönyvírója, Frédéric Jardin a hitchcocki inspiráció (Mentőcsónak, Kötél) és De Palma példája (Az utolsó dobás) nyomán az idő és a tér szűkítésére, sűrítésére alapozott. Thrillerében egyetlen nap eseményeit mutatta be, olyanformán, hogy a cselekmény jelentős részét egy helyszínre koncentrálta: a korpa – és némi kokain – közé keveredett, a túszként tartott fiáért viszont bármilyen áldozatra kész zsarut csaknem felfalták a disznó maffiózók a gigantikus szórakozóhely diszkókatakombájában. Az okos tér- és időkezelés – valamint a cseles fordulatok – mellett a film bukéját a főhős és a gyereke kapcsolatát dinamizáló megoldások jelentették: Frédéric Jardin direktor hatásosan és érzelmileg igencsak átélhető módon mutatta be azt a küzdelmet, amit a fiától önhibáján kívül elidegenedett nyomozó indított a számára legfontosabb személy szeretetének visszaszerzéséért.

Az amerikai változatban – amit az európai filmjeivel (Who Am I, Néma csönd) komoly rangot szerzett Baran bo Odar jegyez rendezőként – a cselekmény azonos helyszínre és egyetlen napra koncentrálása megmaradt ugyan, a fordulatok hatásán azonban tompítottak az alkotók és a cselekmény érzelmi dimenziójából is visszanyestek. A helyszín ezúttal egy Las Vegas-i kaszinó, ide keveredik be a fiát elrabló gonosztevők invitálására a bűnözőkkel amúgy is gyakran kokettáló zsaru, Vincent (Jamie Foxx), hogy felvegye a harcot nem csak a kaszinó fura urával (Dermot Mulroney), de a feletteseként mutatkozó gengszterrel, Novakkal is (Scoot McNairy).

Az amerikai verzió alkotói mindenekelőtt kiegyenesítették a látványvilágot (például elhagyták a francia filmet annyira jellemző rendhagyó kameraszögeket), egyes dramaturgiai változtatásokkal pedig megbolygatták a cselekmény fősodrát (míg a francia változatban már a nyitányban, addig itt csak a zárlatban derül fény a maffiózókat szolgáló főrendőr személyére), továbbá újratervezték az akciók szcenikáját is (a francia verzió leggyengébb pontjai éppen az akciók voltak, amik itt lényegesen olajozottabbak). Az új változatban az apa-fiú-kapcsolat annyira halovány lett, hogy szinte alig látszik (a fiú életkorának megnövelése rossz döntésnek tűnik), míg a fiú anyját, aki a francia filmben rezonőri szerepet vitt, a cselekmény egyik legfontosabb fordulatának főszereplőjeként léptették fel. A finálé mélygarázsbeli csihipuhija hiába professzinálisan dirigált, mégis röhejes, annyira, hogy azt a zárópoén – a hollywoodi verzió egyetlen igazi écája – sem képes feledtetni.

Extrák: Kimaradt jelenetek és werkfilm.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/07 61-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13293