DVDÁlmatlanságPápai Zsolt
Sleepless – amerikai, 2017. Rendezte: Baran bo Odar. Szereplők: Jamie Foxx, Michelle Monaghan, Dermot Mulroney. Forgalmazó: GHE. 91 perc.
A francia és a hollywoodi alkotók között a
bűnfilmek frontján lassan nyolcvan éve folyik az adok-kapok: hol egy amerikai
rendező újráz francia remekművet (így született meg, még a harmincas években, Az alvilág királyából az Algír), hol egy francia inspirálódik
valamely amerikai filmből (lásd a Toback-féle Ujjak alapján készült Halálos
szívdobbanást), nem beszélve az olyan rejtett keresztkapcsolatokról,
amilyenek Chabrol csodás művészthrillerei és Hitchcock rémmeséi, vagy éppen
Melville egyik legjobb munkája, Az áruló
és a Coen-féle A halál keresztútján
között húzódnak.
A két bűnfilmkultúra tehát
jó ideje fél szemmel a másikat lesi, aminek friss példája az 2011-es Fehér éjszaka alapján forgatott
Universal-thriller, az Álmatlanság.
Sajnos, ezúttal nem értő és érző átdolgozásról, hanem olcsó újradobozolásról
lehet csak beszélni: az amerikai remake színvonala meg sem közelíti a francia
eredetiét. Igaz, jelenetről jelenetre követi azt, viszont – mint Tarantinótól
tudjuk – a lényeg az apró különbségekben van.
A Fehér éjszaka rendező-forgatókönyvírója, Frédéric Jardin a
hitchcocki inspiráció (Mentőcsónak, Kötél) és De Palma példája (Az utolsó dobás) nyomán az idő és a tér
szűkítésére, sűrítésére alapozott. Thrillerében egyetlen nap eseményeit mutatta
be, olyanformán, hogy a cselekmény jelentős részét egy helyszínre koncentrálta:
a korpa – és némi kokain – közé keveredett, a túszként tartott fiáért viszont
bármilyen áldozatra kész zsarut csaknem felfalták a disznó maffiózók a
gigantikus szórakozóhely diszkókatakombájában. Az okos tér- és időkezelés –
valamint a cseles fordulatok – mellett a film bukéját a főhős és a gyereke
kapcsolatát dinamizáló megoldások jelentették: Frédéric Jardin direktor
hatásosan és érzelmileg igencsak átélhető módon mutatta be azt a küzdelmet,
amit a fiától önhibáján kívül elidegenedett nyomozó indított a számára
legfontosabb személy szeretetének visszaszerzéséért.
Az amerikai változatban –
amit az európai filmjeivel (Who Am I,
Néma csönd) komoly rangot szerzett Baran
bo Odar jegyez rendezőként – a cselekmény azonos helyszínre és egyetlen napra
koncentrálása megmaradt ugyan, a fordulatok hatásán azonban tompítottak az
alkotók és a cselekmény érzelmi dimenziójából is visszanyestek. A helyszín
ezúttal egy Las Vegas-i kaszinó, ide keveredik be a fiát elrabló gonosztevők
invitálására a bűnözőkkel amúgy is gyakran kokettáló zsaru, Vincent (Jamie
Foxx), hogy felvegye a harcot nem csak a kaszinó fura urával (Dermot Mulroney),
de a feletteseként mutatkozó gengszterrel, Novakkal is (Scoot McNairy).
Az amerikai verzió alkotói
mindenekelőtt kiegyenesítették a látványvilágot (például elhagyták a francia
filmet annyira jellemző rendhagyó kameraszögeket), egyes dramaturgiai
változtatásokkal pedig megbolygatták a cselekmény fősodrát (míg a francia
változatban már a nyitányban, addig itt csak a zárlatban derül fény a maffiózókat
szolgáló főrendőr személyére), továbbá újratervezték az akciók szcenikáját is
(a francia verzió leggyengébb pontjai éppen az akciók voltak, amik itt
lényegesen olajozottabbak). Az új változatban az apa-fiú-kapcsolat annyira
halovány lett, hogy szinte alig látszik (a fiú életkorának megnövelése rossz
döntésnek tűnik), míg a fiú anyját, aki a francia filmben rezonőri szerepet
vitt, a cselekmény egyik legfontosabb fordulatának főszereplőjeként léptették
fel. A finálé mélygarázsbeli csihipuhija hiába professzinálisan dirigált, mégis
röhejes, annyira, hogy azt a zárópoén – a hollywoodi verzió egyetlen igazi
écája – sem képes feledtetni.
Extrák: Kimaradt jelenetek és
werkfilm.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 2 átlag: 7.5 |
 |
|
