KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
   2017/július
MAGYAR MŰHELY
• Hirsch Tibor: És az óra ketyeg Történelmi filmek, átmeneti idők – 2. rész
• Morsányi Bernadett: Szenvedély a celluloidon Beszélgetés Magyar Dezsővel – 2. rész
• Várkonyi Benedek: A látható történet A nevezetes névtelen
• Várkonyi Benedek: Az élet bölcsésze Beszélgetés Katona Zsuzsával
• Csákvári Géza: „Megmutatjuk a félelmeinket” Beszélgetés Mundruczó Kornéllal
• Kránicz Bence: Magyarország szuperhőse Jupiter holdja
CANNES
• Gyenge Zsolt: Kabardok a Croisette-en Cannes
A FANATIZMUS KORA
• Győri Zsolt: Határtalan korlátoltság Fanatizmus a filmvásznon
• Rigely Ádám: Határtalan korlátoltság Fanatizmus a filmvásznon
• Szíjártó Imre: Sevdah Szélső értékek a délszláv filmben
A KÉP MESTEREI
• Alföldi Nóra: Perzsia hercege Darius Khondji
ÚJ RAJ
• Roboz Gábor: Megbízható mesélők Zal Batmanglij és Brit Marling
SZÍNÉSZLEGENDA
• Gervai András: „Ártatlan, mint egy ragadozó” Marlene Dietrich
• Huber Zoltán: Hidegvér és irónia Roger Moore (1927 – 2017)
KÍSÉRLETI MOZI
• Szalay Dorottya: Politika és erotika Testképek
KÖNYV
• Sárközy Réka: A valóság feltérképezői A befogadó kamera
• Szekfü András: Másképp kellett volna Lehet másképp – Szécsényi Ferenc operatőr
FILM / REGÉNY
• Sepsi László: A kecske árnyéka Michael Hastings: Az operátorok
• Baski Sándor: Szereptévesztés War Machine
KRITIKA
• Buglya Zsófia: A hullámvasút utasai Mérgezett egér
• Stőhr Lóránt: Meglátta Out
• Varró Attila: Szupermodell Wonder Woman
MOZI
• Baski Sándor: Az óra
• Benke Attila: Elválaszthatatlanok
• Vajda Judit: A sóher
• Sepsi László: K.O.
• Alföldi Nóra: Oltári baki
• Kovács Kata: Romazuri
• Varró Attila: Kisvárosi gyilkosok
• Huber Zoltán: Volt egyszer egy Venice
• Tüske Zsuzsanna: Baywatch
• Margitházi Beja: Swingerklub
• Kovács Gellért: Élesítve
• Andorka György: A múmia
DVD
• Pápai Zsolt: Álmatlanság
• Géczi Zoltán: Gyalog galopp / Brian élete
• Pápai Zsolt: A kék lagúna
• Varga Zoltán: Hudson Hawk

             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Out

Meglátta

Stőhr Lóránt

Groteszk pillanatképek Vadkelet-Európából.

A tengert akartam látni – mondja Csalog Zsolt író hetvenes évekbeli szociográfiájának munkáshőse, akit az államszocializmus zárt szűk határok közé. Kristóf György filmrendező mai mérnökhőse a kelet-európai rendszerváltásnak, a tömeges munkanélküliség és a megnyíló határok együttes átkának-áldásának hála beteljesítheti a tengerről szőtt álmait. A szlovákiai magyar férfit az ipari komplexumot utolérő sokkszerű leépítéshullám sodorja ki megszokott életéből, hogy pár hét, pár hónap tehetetlen várakozás után egy lettországi hajógyárban kössön ki. Csalog élőbeszédszerű monológja szociológiai alapossággal tárja fel az államszocializmus beltenyészetét, Kristóf levegősre hagyott epizódokban rajzol fanyar vázlatot a határok nélküli vadkapitalista Kelet-Európa egzisztenciális sivárságából.

Az Out hallgatag elbeszélője a néző fantáziájára bízza a háttértörténetek kitalálását. A főhős epizodikus Odüsszeiája, futó találkozásai szűkre keretezett, töredékes portrékat skiccelnek fel: a távollétében kiteljesedő feleségéről; a munkaügyön buzgó állatvédőként ügyködő lányról; a zavart lelkű nyúlimádó nőről, a szélsőséges élményeket hajszoló orosz bűnözőről és guminővé plasztikázott feleségéről. Egyedül Terhes Sándor derűsen rezignált, ironikus mosolyú mérnök-munkás figurája egyensúlyozza ki az egymás után pakolt történéscserepeket. Ágoston kirúgásától az újonnan meglelt munka keserű öröméig maga mögött hagy mindent és mindenkit, családját, otthonát, újdonsült lettországi ismerőseit, útja a totális elveszettségbe vezet, odáig, míg el nem szakad minden szilárd fogódzótól, az otthon utolsó kötelékeitől és a terv nélküli létezés felelőtlenségében végre ki nem élheti évtizedes álmait. 

A minimalista elbeszélés lebegő könnyedsége sejlik fel a szlovákiai magyar rendező filmjéből, ám hiányzik belőle egy Jim Jarmusch, egy Tsai Ming-liang kompozíciót összetartó, egységes és eredeti látásmódja. Egy-egy fanyar humorú, groteszk jelenet igazi telitalálat (a lett kocsmában nudista sörözést tartanak, a vad orosz férfi bősz vodkázás közben nyárspolgárként fakad ki egy kitömött állaton), máskor viszont csak halványan fejlődik ki az epizód hangulata és – megengedem, nem racionális – értelme. Bár kiviláglik rendezői tehetsége, Kristóf György Cannes-ban debütált első nagyjátékfilmjén határozatlanság érződik, hogy a kortárs művészmozi melyik iránya felé induljon: belekóstol a társadalmi drámába, felidézi egy friss munkanélküli egyhangú mindennapjait és nyomasztó kiszolgáltatottságát az álláskeresés vámszedőinek, ellép a groteszk felé, zavart lelkű, hóbortos és szélsőséges karaktereket, váratlan találkozásokat varázsol a vászonra, nyit a szürrealitás irányába főhőse álmaival, s mindezeket szimbolikus értelmezéssel gazdagítja a hal és a tenger motívumaival. Vajon Ágoston is afféle hal volna, aki mindhiába szeretne szabadulni a munkáslét könyörtelen hálójából? Az enigmatikus elbeszélés és a széttartó kompozíció értelmezése nem magából a moziélményből, inkább a szimbolikus motívumokból eredeztethető. 

A képi világ tovább stilizálja a valóságból elkapott részleteket. Pohárnok Gergely szürkébe oltott, monokrómhoz közelítő, hideg színvilágot és eredeti nézőpontú kompozíciókat alkotott. Ám vajon kit vagy mit jellemeznek ezek az eredeti képek? Ki veszi észre a kamionponyva különös vizuális játékát, a tengerparti homok fodrozódó mintázatait, ki érzékeli Ágoston és lánya tolakodó nagyközelikben fotózott elálló fogait, a gyár súlyos épületeinek és a benne álló embereknek páratlan nagytotálba zárt kompozícióját? Vajon Ágostonnak volna ilyen kifinomult érzéke a dolgok arcának feltárulása iránt? A hallgatag karakter belső világa érinthetetlenül zárt marad. A markáns vizualitás inkább a világunkhoz fűzött szerzői (még inkább szuverén operatőri) kommentárként értelmezhető. Ha hétköznapi szemmel és megszokott távolságból nézzük, akkor hűvös és kietlen, ám friss perspektívából szemlélve különös szépség üti fel mindenütt a fejét. Az elveszettséggel és a pusztulással szembenézve némi ironikus távolságtartással akár a világ furcsa esztétikumára és benne az emberi lények abszurditására is rácsodálkozhatunk. Vajon meglátta-e ezt a film főhőse is? Vajon ezt látta-e meg a homokos tengerpartra érve?

OUT – szlovák-magyar, 2017. Rendezte: Kristóf György. Írta: Horváth Eszter, Kristóf György, Papp Gábor. Kép: Pohárnok Gergely. Vágó: Adam Brothánek, Dunai László. Szereplők: Terhes Sándor (Ágoston), Bárdos Judit (A lány), Bandor Éva (A feleség), Bocsárszky Attila (Pista),Viktor Nemets (Dimitri), Ieva-Aleksandrova-Eklone (Anastasia).Gyártó: Arizona / Endorfilm / Film Angels Studio / KMH /Mirage / Sentimentalfilm.  Forgalmazó: Vertigo Média. 88 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/07 53-53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13275