KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
   2023/február
AVATAR/KLÓN/ANDROID
• Beregi Tamás: Éden, karnyújtásnyira Avatar elveszett paradicsoma
• Csomán Sándor: Kiszervezett kötődés Android/Gyerek
• Buzsik Krisztina: Közös többszörös A klónozás és a kortárs sci-fi
KÉPREGÉNY-VILÁGOK
• Nemes Z. Márió: Poszthumán nemzetpolitika Jonathan Hickman – Pepe Larraz: X-Men: Xavier világa / X hatványai
• Földváry Kinga: Kulturális kaleidoszkóp Sandman-sorozat
FÉRFIDRÁMÁK
• Varró Attila: Hústól a hájig Test és melodráma 2.: Darren Aronofsky: A bálna
• Baski Sándor: A döntés, hogy maradjunk Martin McDonagh: A sziget szellemei
• Roboz Gábor: Az együttérzés helye Ausztrál férfidrámák
ÚJ RAJ
• Rudas Dóra: Magamon innen és túl Új raj: Rebecca Zlotowski
KÖZÉP-EURÓPAI HÉTKÖZNAPOK
• Gerencsér Péter: Morális nyugtalanság 2.0 Lengyel társadalomkritikai filmek
• Gyöngyösi Lilla: Sorsközösségben Grosan Cristina: Hétköznapi kudarcok
• Margitházi Beja: Teljes kiőrlés Cristian Mungiu: R.M.N.
MAGYAR MŰHELY
• Molnár Judit Anna : „Közösen elmesélni valamit” Beszélgetés Halász Judittal
• Hirsch Tibor: A mű vére Varga Zoltán: Macska-egér játékok
FILM / ZENE
• Pernecker Dávid: A szív helyéből szól Mica Levi
ARCHÍVUMOK TITKAI
• Barkóczi Janka: Szilánkok és kódok Digitalizáció a filmarchívumokban
FESZTIVÁL
• Vincze Teréz: Filmek nőktől nőkről Sepsiszentgyörgy – EVA Filmmakers Fest
• Pintér Judit Nóra: Kamera által homályosan Jihlava
• Horváth Laura: Megosztott jelenlét A VR és a dokumentumfilm
KRITIKA
• Huber Zoltán: Ének a savas esőben Damien Chazelle: Babylon
• Roboz Gábor: Kicsúszott talaj Todd Field: Tár
• Déri Zsolt: Aranylemezek a babaházban John Hillcoat: George & Tammy
MOZI
• Pazár Sarolta: Zsémbes: Egy Escort nyomában
• Varró Attila: Éjszakai átutazók
• Huber Zoltán: Till – Igazságot a fiamnak
• Kovács Kata: I Wanna Dance with Somebody
• Baski Sándor: Az ember, akit Ottónak hívtak
• Kolozsi László: Ufóvadászok
• Benke Attila: Fortune hadművelet
• Gyöngyösi Lilla: Jack Mimoun és a rejtélyek szigete
• Fekete Tamás: Jóreménység sziget
• Bárány Bence: Angyalok gyilkosa
STREAMLINE MOZI
• Margitházi Beja: A szerelem tüze
• Árva Márton: La caida
• Pethő Réka: Fehér zaj
• Orosdy Dániel: Nyugaton a helyzet változatlan
• Vajda Judit: Röfi
• Kránicz Bence: Halványkék szemek
STREAMLINE MOZI
• Gelencsér Gábor: Zsebtolvaj
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Mágia vagy monolit? PAPÍRMOZI

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Streamline Mozi

Zsebtolvaj

Gelencsér Gábor

Pickpocket – francia, 1959. Rendezte és írta: Robert Bresson. Kép: Léonce-Henri Burel. Zene: Jean-Baptiste Lully. Szereplők: Martin LaSalle (Michel), Marika Green (Jeanne), Jean Pélégri (Felügyelő). Gyártó: Campagnie Cinématographique de France. Forgalmazó: HBO Max. Feliratos. 76 perc.

Robert Bressonnál aligha találhatunk nagyobb szerzőt a modern film történetében, noha filmjeinek többsége irodalmi mű nyomán készült: kétszer adaptált Bernanos-regényt (Egy falusi plébános naplója, Mouchette), kétszer forgatott Dosztojevszkij (Egy szelíd asszony, Egy álmodozó négy éjszakája), egyszer Tolsztoj nyomán (A pénz). A Zsebtolvaj az első eredeti forgatókönyv alapján megvalósított munkája (a továbbiak a Vétlen Baltazár és a Talán az ördög), ám ebben is felfedezhető irodalmi hatás, mégpedig a Bűn és bűnhődésé. Dosztojevszkij tehát a „legfoglalkoztatottabb” írója a rendezőnek, s nem véletlenül. Bresson alapkérdése ugyanis a megváltás körül forog, amely magában foglalja a bűnt: mintegy a bűnös életen át vergődve juthatunk el az üdvözüléshez. A Zsebtolvaj utolsó mondata nyíltan kimondja ezt a tételt: „Milyen szörnyű utat kellett megjárnom, hogy eljussak hozzád” – súgja a zsebtolvajként börtönbe került Michel a beszélőn szerelmének, Jeanne-nak, miközben a rácson keresztül megcsókolják egymás arcát, kezét. Felragyog a kép, s megszólal Lully fenséges zenéje. Ám mindez néhány rövid másodperc műve, Bresson itt sem enged szikár stílusából, ahogy az egész film egy óramű pontosságával és monotóniájával mondja el a főhős érzelmi-egzisztenciális drámáját.

Külön ki kell emelni azt a formabravúrt, ahogy a rendező a filmnyelv alapvető kifejezési eszközeire bízza történetét, a címadó motívum pedig mintha e kifejezőeszközök kitüntetettjének, a montázsnak az esszenciáját valósítaná meg. Hiszen a zsebtolvajlás „művészete” is gyors snittekből, ha többen dolgoznak együtt, akkor villanásnyi váltásokból áll, ahogy vándorol a bankó vagy a pénztárca kézről-kézre, zsebből-zsebbe. Amiképpen a főhős számára a zsebtolvajlás bűne önmegvalósító „sorsesemény”, úgy Bresson számára az akciók képi-hangi feldolgozása hasonlóképpen válik kinematografikus filmeseménnyé.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2023/02 63-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15847