KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
   2023/február
AVATAR/KLÓN/ANDROID
• Beregi Tamás: Éden, karnyújtásnyira Avatar elveszett paradicsoma
• Csomán Sándor: Kiszervezett kötődés Android/Gyerek
• Buzsik Krisztina: Közös többszörös A klónozás és a kortárs sci-fi
KÉPREGÉNY-VILÁGOK
• Nemes Z. Márió: Poszthumán nemzetpolitika Jonathan Hickman – Pepe Larraz: X-Men: Xavier világa / X hatványai
• Földváry Kinga: Kulturális kaleidoszkóp Sandman-sorozat
FÉRFIDRÁMÁK
• Varró Attila: Hústól a hájig Test és melodráma 2.: Darren Aronofsky: A bálna
• Baski Sándor: A döntés, hogy maradjunk Martin McDonagh: A sziget szellemei
• Roboz Gábor: Az együttérzés helye Ausztrál férfidrámák
ÚJ RAJ
• Rudas Dóra: Magamon innen és túl Új raj: Rebecca Zlotowski
KÖZÉP-EURÓPAI HÉTKÖZNAPOK
• Gerencsér Péter: Morális nyugtalanság 2.0 Lengyel társadalomkritikai filmek
• Gyöngyösi Lilla: Sorsközösségben Grosan Cristina: Hétköznapi kudarcok
• Margitházi Beja: Teljes kiőrlés Cristian Mungiu: R.M.N.
MAGYAR MŰHELY
• Molnár Judit Anna : „Közösen elmesélni valamit” Beszélgetés Halász Judittal
• Hirsch Tibor: A mű vére Varga Zoltán: Macska-egér játékok
FILM / ZENE
• Pernecker Dávid: A szív helyéből szól Mica Levi
ARCHÍVUMOK TITKAI
• Barkóczi Janka: Szilánkok és kódok Digitalizáció a filmarchívumokban
FESZTIVÁL
• Vincze Teréz: Filmek nőktől nőkről Sepsiszentgyörgy – EVA Filmmakers Fest
• Pintér Judit Nóra: Kamera által homályosan Jihlava
• Horváth Laura: Megosztott jelenlét A VR és a dokumentumfilm
KRITIKA
• Huber Zoltán: Ének a savas esőben Damien Chazelle: Babylon
• Roboz Gábor: Kicsúszott talaj Todd Field: Tár
• Déri Zsolt: Aranylemezek a babaházban John Hillcoat: George & Tammy
MOZI
• Pazár Sarolta: Zsémbes: Egy Escort nyomában
• Varró Attila: Éjszakai átutazók
• Huber Zoltán: Till – Igazságot a fiamnak
• Kovács Kata: I Wanna Dance with Somebody
• Baski Sándor: Az ember, akit Ottónak hívtak
• Kolozsi László: Ufóvadászok
• Benke Attila: Fortune hadművelet
• Gyöngyösi Lilla: Jack Mimoun és a rejtélyek szigete
• Fekete Tamás: Jóreménység sziget
• Bárány Bence: Angyalok gyilkosa
STREAMLINE MOZI
• Margitházi Beja: A szerelem tüze
• Árva Márton: La caida
• Pethő Réka: Fehér zaj
• Orosdy Dániel: Nyugaton a helyzet változatlan
• Vajda Judit: Röfi
• Kránicz Bence: Halványkék szemek
STREAMLINE MOZI
• Gelencsér Gábor: Zsebtolvaj
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Mágia vagy monolit? PAPÍRMOZI

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

I Wanna Dance with Somebody

Kovács Kata

I Wanna Dance with Somebody – amerikai, 2022. Rendezte: Kasi Lemmons. Írta: Anthony McCarten. Kép: Barry Ackroyd. Zene: Whitney Houston. Szereplők: Naomi Ackie (Whitney), Stanley Tucci (Davis), Ashton Sanders (Brown), Tamara Tunie (Cissy). Gyártó: TriStar Pictures / Black Mabel Media. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 146 perc.

Veszélyes vállalkozás valódi koncepció nélkül biopicet készíteni korunk legnagyobb sztárjairól, különösen, ha olyan megawattos hírességről van szó, akinek a munkássága mozgóképen is nagyon jól dokumentált. Whitney Houston története több szempontból is kiváló alapanyag egy kreatív életrajzi filmhez: közepesen rejtélyes, de azért sokakat foglalkoztató halálának körülményei felől (erről a film szinte már mond is valamit, majd végül mégsem), önreflektív gesztusoktól díszes filmes karrierje (az alkotók sem ezzel, sem a Több mint testőr címszerepét alakító Kevin Costnerrel nem tudtak mit kezdeni, végül csak többször visszavágták ugyanazt a képkockát az eredetiből) és zenei pályájának tágabb kontextusa oldaláról, amelyet szintén csak néhány szóval említ meg a mozi.

Az énekesnő karrierje és tragikus élettörténete egyszerre rímel olyan függőségekkel terhelt elődökére, mint Garland, Piaf, valamint saját keresztanyja, Aretha Franklin, kortársakéval, mint Michael és Janet Jackson, Madonna, valamint a kiváló dokumentumfilmekkel megörökített méltó örökösök (Lady Gaga, Taylor Swift). A felsorolt popsztárok majd mindegyikéről készült már, vagy éppen úton van, legalább egy életrajzi film, ami olyan formabontó és nagyszabású művészi vállalkozások fényében tűnik javarészt lehangoló futószalagsornak, mint Baz Luhrmann Elvise. Houston története sajnos ennek a futószalagsornak a legszürkébb tartományában foglal helyet, hiába a főszerepet alakító Naomi Ackie pontos utánzó képessége és a belőle fakadó bombasztikus energia, sem maga a film, sem az ő alakítása nem ad számot a Houston-jelenséget igazán karizmatikussá emelő keménységről és mély szomorúságról. A címszerepet alakító, javarészt csak tátogó Ackie csupán helyettesíti a valódi sztárt, eszünkbe juttatva, mennyivel szívesebben töltöttük volna a játékidőt a YouTube-on, egy eredeti Whitney Houston-maratonnal.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2023/02 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15834