KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
   2023/február
AVATAR/KLÓN/ANDROID
• Beregi Tamás: Éden, karnyújtásnyira Avatar elveszett paradicsoma
• Csomán Sándor: Kiszervezett kötődés Android/Gyerek
• Buzsik Krisztina: Közös többszörös A klónozás és a kortárs sci-fi
KÉPREGÉNY-VILÁGOK
• Nemes Z. Márió: Poszthumán nemzetpolitika Jonathan Hickman – Pepe Larraz: X-Men: Xavier világa / X hatványai
• Földváry Kinga: Kulturális kaleidoszkóp Sandman-sorozat
FÉRFIDRÁMÁK
• Varró Attila: Hústól a hájig Test és melodráma 2.: Darren Aronofsky: A bálna
• Baski Sándor: A döntés, hogy maradjunk Martin McDonagh: A sziget szellemei
• Roboz Gábor: Az együttérzés helye Ausztrál férfidrámák
ÚJ RAJ
• Rudas Dóra: Magamon innen és túl Új raj: Rebecca Zlotowski
KÖZÉP-EURÓPAI HÉTKÖZNAPOK
• Gerencsér Péter: Morális nyugtalanság 2.0 Lengyel társadalomkritikai filmek
• Gyöngyösi Lilla: Sorsközösségben Grosan Cristina: Hétköznapi kudarcok
• Margitházi Beja: Teljes kiőrlés Cristian Mungiu: R.M.N.
MAGYAR MŰHELY
• Molnár Judit Anna : „Közösen elmesélni valamit” Beszélgetés Halász Judittal
• Hirsch Tibor: A mű vére Varga Zoltán: Macska-egér játékok
FILM / ZENE
• Pernecker Dávid: A szív helyéből szól Mica Levi
ARCHÍVUMOK TITKAI
• Barkóczi Janka: Szilánkok és kódok Digitalizáció a filmarchívumokban
FESZTIVÁL
• Vincze Teréz: Filmek nőktől nőkről Sepsiszentgyörgy – EVA Filmmakers Fest
• Pintér Judit Nóra: Kamera által homályosan Jihlava
• Horváth Laura: Megosztott jelenlét A VR és a dokumentumfilm
KRITIKA
• Huber Zoltán: Ének a savas esőben Damien Chazelle: Babylon
• Roboz Gábor: Kicsúszott talaj Todd Field: Tár
• Déri Zsolt: Aranylemezek a babaházban John Hillcoat: George & Tammy
MOZI
• Pazár Sarolta: Zsémbes: Egy Escort nyomában
• Varró Attila: Éjszakai átutazók
• Huber Zoltán: Till – Igazságot a fiamnak
• Kovács Kata: I Wanna Dance with Somebody
• Baski Sándor: Az ember, akit Ottónak hívtak
• Kolozsi László: Ufóvadászok
• Benke Attila: Fortune hadművelet
• Gyöngyösi Lilla: Jack Mimoun és a rejtélyek szigete
• Fekete Tamás: Jóreménység sziget
• Bárány Bence: Angyalok gyilkosa
STREAMLINE MOZI
• Margitházi Beja: A szerelem tüze
• Árva Márton: La caida
• Pethő Réka: Fehér zaj
• Orosdy Dániel: Nyugaton a helyzet változatlan
• Vajda Judit: Röfi
• Kránicz Bence: Halványkék szemek
STREAMLINE MOZI
• Gelencsér Gábor: Zsebtolvaj
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Mágia vagy monolit? PAPÍRMOZI

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Avatar/Klón/Android

Android/Gyerek

Kiszervezett kötődés

Csomán Sándor

 

Míg a Búcsú Yangtól című filmben a születés, úgy a M3ganben a halál jelenti a humanoid robot belépését az emberi magánszférába


 

A humanoid robotok problematikus voltáról szóló filmek halmaza évről-évre bővül, ám központi témájukat tekintve a legtöbb a mesterséges intelligencia kérdését boncolgatja: vajon képes-e öntudatra ébredni, illetve mely ponton túl kell megfontolnunk, ha nem is az emberi voltát, de legalábbis létének lehetőségét. Az ilyen alkotások a sci-fi formai jegyeit hordozzák magukon (high-tech közeg), ám a konfliktus szinte mindig egy melodramatikus szál – például a szerelem – apropóján tematizálja a mesterséges intelligencia fundamentális kérdésköreit. Ebben az értelemben a 2021-es, Alexander Weinstein novellájából kiinduló Búcsú Yangtól és az idei, Gerard Johnstone által jegyzett M3gan kifejezetten különleges területre merészkedik (bár hasonlóan tett A kétszáz éves ember vagy a Detroit: Become Human című videójáték is), hiszen a felnőtt-android kapcsolat helyett a gyerek-android relációban kutakodik, hogy a megszokott felvetések mellett új szempontot hozzon a diskurzusba: mi történik, ha egy még fejlődésben lévő kiskorú létesít közeli kapcsolatot egy humanoiddal és hogyan befolyásolja mindez a valódi társas interakciókat?

Ugyan dilemmáik nagyrészt közös tőről fakadnak, az ahhoz vezető úton mind szellemiségben, mind komplexitásban, mind állásfoglalásban jelentős eltérések lapulnak a motherboard alatt. Kogonada rendezése egyértelműen az arthouse mozi felől közelít: lassan csordogáló snittek, erőteljes szimbolika (a fa, tea, hernyó-lepke metafora stb.) és filozófiai mélység jellemzi az adoptált Mira történetét, aki mellé azért veszik meg Yang-ot, hogy „testvérként”, továbbá a kínai kultúra hordozójaként segítse a kislány mindennapjait. Azonban amikor a robot egyik pillanatról a másikra elromlik, az eddig „működő” családi dinamika is veszélybe kerül, továbbá a javítási kísérletek során olyan titkokra derül fény, melyek merőben más megvilágításba helyezik a humanoid fiú szerepét. Ezzel szemben a Blumhouse gondozásában készült M3gan mainstream horrorba csomagolja hasonló alapokon nyugvó narratíváját: a címszereplő robotlányt még csak bétaverzióban tesztelik Cadyn, aki szülei elvesztése után a Funki nevű techcégnél programozó nagynénjével él, ám a kezdetben „harmonikus” hármas viszony megromlik, amikor a prototípus egyre agresszívebben próbálja megvédeni „elsődleges felhasználóját”.

A két film nem csak koncepcionálisan, hanem a technológiához való hozzáállás tekintetében is más attitűdöt választ: a Búcsú Yangtól inkább a technofíliához, a M3gan inkább a technofóbiához áll közelebb, hiszen a játékidő előrehaladtával Yang egyre „emberibb”, M3gan egyre pokolibb arcát mutatja. Ugyan a két felvázolt világban kevés a közös vonás – utóbbi közeli, előbbi a távoli jövőben játszódik – mégis mindkét vízió ugyanazon gondolatmagból gyökerezik: már az olyan, közvetlenül hozzánk (és ránk) tartozó kapcsolatokat is, mint a szülő-gyerek, vagy a testvér-testvér viszonyt is részben (vagy akár egészben) kiszervezzük egy humanoid robotnak azzal a hamis percepcióval, hogy az a jövőben mind a szülő, mind a gyermek életét könnyebbé, célszerűbbé teszi. Az ellentétes előjelű premisszákból eredően a filmek más-más ívet járnak be: míg a Búcsú Yangtól az elszemélytelenedett világban keresi az emberit, addig a M3gan a (még) humánusban éri tetten az embertelent. Kogonada klónokkal és a tökéletesre csiszolt robotokkal terhelt meditatív szekvenciáiból egy pesszimista, mégis reményteli jövő bomlik ki, mely abból az ideából indul ki, hogy egy fához ragasztott, más tőről fakadó ág és egy látszólag idegen törzs is alkothat közösséget, így a valódi kötődés, az érzelemalapú kötelék nem csak ember és ember között jöhet létre. A M3gan ezt a szemléletet inkább igyekszik visszavezetni az „eredeti” állapotába: addig még véletlenül sincs szükségünk külső „segítségre” – mesterséges fáról szakajtott ágra –, amíg a saját „fajtánkat” sem értjük meg igazán.

 

BÚCSÚ YANGTÓL (After Yang) – amerikai, 2021. Rendezte: Kogonada. Írta: Alexander Weinstein novellájából Kogonada. Kép: Benjamin Loeb. Zene: Ryuichi Sakamoto. Szereplők: Colin Farrell (Jake), Jodie Turner-Smith (Kyra), Justin H. Min (Yang), Malea Emma Tjandrawidjaja (Mika). Gyártó: A24. Forgalmazó: HBO Max. Szinkronizált. 96 perc.

 

M3GAN (M3gan) – amerikai, 2022. Rendezte: Gerard Johnstone. Írta: Akela Cooper. Kép: Peter McCaffrey. Zene: Anthony Willis. Szereplők: Allison Williams (Gemma), Violet McGraw (Cady), Jen Van Epps (Tess), Amie Donald (M3gan). Gyártó: Blumhouse Production. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 102 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2023/02 09-10. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15649