|
|
|
Streamline moziHalványkék szemekKránicz Bence
The Pale Blue Eye – amerikai, 2023. Rendezte: Scott Cooper. Írta: Louis Bayard regényéből Scott Cooper. Kép: Masanobu Takayanagi. Zene: Howard Shore. Szereplők: Christian Bale (Landor), Harry Melling (Poe), Simon McBurney (Hitchcock), Timothy Spall (Thayer), Gillian Anderson (Julia). Gyártó: Cross Creek Pictures. Forgalmazó: Netflix. Szinkronizált. 128 perc. Ford és Wayne, Hitchcock és Stewart, Scorsese
és De Niro – ha szerényebb eredményekkel is, de rendezők és férfisztárok e
hollywoodi párosai mögé zárkózik fel Scott Cooper és Christian Bale, akik immár
harmadik közös filmjüket mutatták be, ezúttal a Netflixen. Bale egy interjúban
a „bosszú etikájáról” szóló trilógiaként említi a Halványkék szemekkel
záruló ciklust, ám hogy ebben az 1830-ban játszódó történelmi krimiben ki áll
bosszút és miért, már a történet fordulatairól árulna el a kívánatosnál többet.
Még úgy is, hogy az alapanyag széles körben ismert: Cooper Louis Bayard
magyarul is megjelent regényéből rendezett meglehetősen szöveghű adaptációt, amelynek
egyetlen jelentős módosítása – a detektív egyes szám első személyű
elbeszélésének átigazítása külső nézőpontú történetté – éppen a nyomozati
beszámoló vallomásos jellegét cseréli hagyományosabb műfaji közelítésmódra.
Ám a Halványkék szemek
egy olyan könyv feldolgozása, amely maga is irodalmi előképre támaszkodik.
Bayard Edgar Allan Poe rövidsége ellenére is eseménydús életét gazdagítja egy
gyilkosságsorozat fiktív kalandjával, a költőnek a West Point-i katonaiskolában
töltött évére időzítve. A fiatal Poe ekkor ismerkedik össze az egyik kadét
bizarr halálának ügyében nyomozó, morózus detektívvel, a két férfihős
viszonyának alakulása – és Bale, illetve a Harry Potter-sorozatból ismerős
Harry Melling alakítása – köré épül Cooper filmje is. Az atmoszféra kellemesen
borongós és a Poe-szavalatok alig hatnak mesterkéltnek, így azt sem bánjuk
különösebben, hogy a történelmi miliő az érzelmi hatás elé tolakszik. Nem a rejtély
a legizgalmasabb, hanem hogy Cooper két órán át félrevezeti nézőit: hinnénk,
régi vágású krimit látunk, az utolsó csavar viszont a noir bűnbeesés-történetei
felé kormányozza a Halványkék szemeket. Ez jobban is illik egy olyan
filmhez, amely már címében is egy végzetes találkozásról szóló, Poe stílusát
imitáló verset idéz.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 0 átlag: - |
 |
|
|
|
