KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
   2023/február
AVATAR/KLÓN/ANDROID
• Beregi Tamás: Éden, karnyújtásnyira Avatar elveszett paradicsoma
• Csomán Sándor: Kiszervezett kötődés Android/Gyerek
• Buzsik Krisztina: Közös többszörös A klónozás és a kortárs sci-fi
KÉPREGÉNY-VILÁGOK
• Nemes Z. Márió: Poszthumán nemzetpolitika Jonathan Hickman – Pepe Larraz: X-Men: Xavier világa / X hatványai
• Földváry Kinga: Kulturális kaleidoszkóp Sandman-sorozat
FÉRFIDRÁMÁK
• Varró Attila: Hústól a hájig Test és melodráma 2.: Darren Aronofsky: A bálna
• Baski Sándor: A döntés, hogy maradjunk Martin McDonagh: A sziget szellemei
• Roboz Gábor: Az együttérzés helye Ausztrál férfidrámák
ÚJ RAJ
• Rudas Dóra: Magamon innen és túl Új raj: Rebecca Zlotowski
KÖZÉP-EURÓPAI HÉTKÖZNAPOK
• Gerencsér Péter: Morális nyugtalanság 2.0 Lengyel társadalomkritikai filmek
• Gyöngyösi Lilla: Sorsközösségben Grosan Cristina: Hétköznapi kudarcok
• Margitházi Beja: Teljes kiőrlés Cristian Mungiu: R.M.N.
MAGYAR MŰHELY
• Molnár Judit Anna : „Közösen elmesélni valamit” Beszélgetés Halász Judittal
• Hirsch Tibor: A mű vére Varga Zoltán: Macska-egér játékok
FILM / ZENE
• Pernecker Dávid: A szív helyéből szól Mica Levi
ARCHÍVUMOK TITKAI
• Barkóczi Janka: Szilánkok és kódok Digitalizáció a filmarchívumokban
FESZTIVÁL
• Vincze Teréz: Filmek nőktől nőkről Sepsiszentgyörgy – EVA Filmmakers Fest
• Pintér Judit Nóra: Kamera által homályosan Jihlava
• Horváth Laura: Megosztott jelenlét A VR és a dokumentumfilm
KRITIKA
• Huber Zoltán: Ének a savas esőben Damien Chazelle: Babylon
• Roboz Gábor: Kicsúszott talaj Todd Field: Tár
• Déri Zsolt: Aranylemezek a babaházban John Hillcoat: George & Tammy
MOZI
• Pazár Sarolta: Zsémbes: Egy Escort nyomában
• Varró Attila: Éjszakai átutazók
• Huber Zoltán: Till – Igazságot a fiamnak
• Kovács Kata: I Wanna Dance with Somebody
• Baski Sándor: Az ember, akit Ottónak hívtak
• Kolozsi László: Ufóvadászok
• Benke Attila: Fortune hadművelet
• Gyöngyösi Lilla: Jack Mimoun és a rejtélyek szigete
• Fekete Tamás: Jóreménység sziget
• Bárány Bence: Angyalok gyilkosa
STREAMLINE MOZI
• Margitházi Beja: A szerelem tüze
• Árva Márton: La caida
• Pethő Réka: Fehér zaj
• Orosdy Dániel: Nyugaton a helyzet változatlan
• Vajda Judit: Röfi
• Kránicz Bence: Halványkék szemek
STREAMLINE MOZI
• Gelencsér Gábor: Zsebtolvaj
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Mágia vagy monolit? PAPÍRMOZI

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Az ember, akit Ottónak hívtak

Baski Sándor

A Man Called Otto – amerikai, 2022. Rendezte: Marc Forster. Írta: David Magee. Kép: Matthias Koenigswieser. Zene: Thomas Newman. Szereplők: Tom Hanks (Otto), Mariana Treviño (Marisol), Rachel Keller (Sonya), Cameron Britton (Jimmy). Gyártó: Columbia Pictures / Stage 6. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 126 perc.

Fredrik Backman nálunk is körberajongott svéd sikerregényét 2015-ben adaptálta Hannes Holm (Az ember, akit Ovénak hívtak), a film pedig többek közt az amerikai mozipénztárakat is meghódította, így csak idő kérdése volt, hogy megvalósuljon a hollywoodi remake. A feleségét sirató, a világgal és a szomszédságával haragban álló mufurc vénember története, akinek végül egy bevándorlócsalád olvasztja fel a szívét, olyannyira exportképes, hogy Marc Foster verziójában nem is kellett hangsúlyos változtatásokat eszközölni.

Az ember, akit Ottónak hívnak az összes lényeges pontban követi az eredeti cselekményét, az apró módosítások pedig mind azt szolgálják, hogy Ottó figurája szervesen kapcsolódjon az amerikai álom mítoszához. A szentimentálisra hangolt flashbackekből egy olyan egyszerű lélek portréja bomlik ki, aki a tiszta udvar, jól karbantartott autó és a családi biztonság szentháromságában találja meg az élet értelmét, a jelenben pedig azért képes végül megnyílni mexikói szomszédasszonyának, mert ő is hasonló célokért küzd. A régimódisága ellenére pedig, mint kiderül, kellően progresszív – nemcsak egy kóbor macskát, egy transz tinédzsert is befogad, a fináléban pedig lecseréli klasszikus Chevrolet autóját egy benzinfaló monstrumra, jelezve, hogy még képes a kapitalista tempót is felvenni.

Tom Hankshez, mint a középosztálybeli kisember mindenkori mozgóképes avatárjához tökéletesen passzol a szerep, és szemben a Lesz ez még így se! Jack Nicholson-féle mizantrópjával, ő nem kiállhatatlanul, csak szerethetően zsémbes. Hogy a remake létjogosultságot nyer, az részben neki, részben a Marisolt alakító Mariana Treviño lefegyverzően őszinte játékának köszönhető. A svéd eredetihez hasonlóan Az ember, akit Ottónak hívnak sem újítja meg a melodráma műfaját, de szívmelengetési kísérletei közben legalább nem lépi át a giccshatárt sem.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2023/02 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15835