Férfidrámák

Martin McDonagh: A sziget szellemei

A döntés, hogy maradjunk

Baski Sándor

McDonagh karriercsúcs tragikomédiája egy barátság felbomlásáról.

Martin McDonagh hazatért, és nem csak földrajzi értelemben. A londoni születésű ír rendező az ír falvakban játszódó színdarabjaival robbant be a brit és a nemzetközi színházi életbe, majd első filmje, az In Bruges sikere után hollywoodi sztárokkal készített blődlibe hajló fekete komédiát (A hét pszichopata és a Si-cu), utána pedig leforgatta a helyszínét és témáját illetően is legamerikaibb filmjét (Három óriásplakát Ebbing határában).

A sziget szellemei nem jelez gyökeres fordulatot a pályán, a motívumok ugyanazok, mint korábban, de a most vizsgált kisközösség még kisebb és még zártabb, így a jellegzetes mcdonagh-izmusokat is nagyobb koncentrációban tartalmazza a film. A rendező eddig elzárkózott attól, hogy saját színdarabjait adaptálja, most mégis mintha a befejezetlenül maradt Aran-szigetek színpadi trilógiáját zárta volna le egy mozgóképpel – aligha véletlen, hogy a meg nem valósult darab címe (The Banshees of Inisheer) rímel a film eredeti címére.

A sziget szellemei egyben az In Bruges párdarabja is, nemcsak a főszerepet alakító színészek visszatérése, de a karaktereik dinamikája miatt is. Míg a flamand városban veszteglő bérgyilkosok a világlátásbéli különbségeik ellenére közelebb kerülnek egymáshoz, a fiktív Inisherin szigetén élő Colm (Gleeson) és Pádraic (Farrell) összezártsága és egymásra utaltsága szakítással végződik – részben épp a különbözőségeik miatt. Az In Bruges szereplőinek egzisztenciális dilemmáit a törvényen kívüli státuszuk tette igazán különlegessé, A sziget szellemeiben pedig egy leleményes írói döntés következtében válik húsba vágóan izgalmassá a papíron provinciálisnak tűnő konfliktus.

Amíg a filmek vagy popdalok kitartóan vizsgálják, hogy mikor és miért érnek véget a romantikus kapcsolatok, a (férfi)barátságok ritkán kerülnek hasonló módon nagyító alá – a baráti viszonyok amúgy sem látványos szakítással, hanem csendes elsorvadással szoktak kimúlni, ha pedig mégis hirtelen érnek véget, akkor kézzelfogható konfliktusok állnak a háttérben. McDonagh ehhez képest a szakítás radikális gesztusát helyezi a fókuszba, sőt, a karakterek bemutatása nélkül rögtön ezzel indítja a filmet. Az író-rendező a nyomozást is megspórolja, mind a néző, mind Pádraic számára, Colm ugyanis elárulja, miért rúgta fel az évtizedes barátságot: végtelenül untatja a nála fiatalabb és jóval együgyűbb férfi, az életéből hátralévő időt a zenélésre akarja fordítani.

McDonagh a konfliktust jórészt Pádraic szemszögén keresztül tárja fel, de most sem ítélkezik, azonosulhatóvá teszi mindkét fél álláspontját. Érthető, hogy Pádraic miért ragaszkodik foggal-körömmel a legjobb és egyetlen barátjához, ahogy a halál szele által meglegyintett, művészi ambícióiba még kapaszkodó Colm drasztikus lépése is indokoltnak tűnik. A helyzet eszkalálódásáért is egyaránt kárhoztathatók, Pádraic sokat hangoztatott kedvessége valójában az önzés álcája, Colm pedig a gőg és a hübrisz bűnébe esik, a film legizgalmasabb kérdése mégsem az, hogy kinek van igaza, hanem, hogy meddig terjed a másik ember jólléte iránti felelősségünk.

Kézenfekvő olvasat lenne a szakítást vagy Colm passzív-agresszív fenyegetésként belengetett öncsonkítását politikai allegóriaként (is) értelmezni, hiszen a szárazföldön javában zajlik az 1923-as ír polgárháború, de McDonagh-t jobban érdekli a történet személyes vetülete. A két főszereplő, illetve az ő dilemmáikat visszhangozó mellékkarakterek (Pádraic nővére és a rendőr apja által vegzált Dominic) döntésein keresztül arra kíváncsi, hogy miért nem tudnak vagy akarnak kitörni az elszigeteltségből – ez a „továbblépni vagy maradni”-kérdés pedig Inisherin határain túl is ugyanolyan érvényes.

A sziget szellemei ennek megfelelően McDonagh eddigi legkomplexebb, legfajsúlyosabb filmje, amelyet a színészi mesterkurzus és a védjegyszerű fekete humor mellett az ír természetet expresszionista díszletté formáló, letisztult vizuális megvalósítás avat az életmű csúcsteljesítményévé.

A SZIGET SZELLEMEI (The Banshees of Inisherin) – angol-ír, 2022. Rendezte és írta: Martin McDonagh. Kép: Ben Davis. Zene: Carter Burwell. Szereplők: Colin Farrell (Pádraic), Brendan Gleeson (Colm), Kerry Condon (Siobhán), Barry Keoghan (Dominic). Gyártó: Blueprint Pictures / Film4 Productions. Forgalmazó: Fórum Hungary. Szinkronizált. 114 perc.

A cikk közvetlen elérhetőségei:
	offline: Filmvilág folyóirat 2023/02 23-23. old.
	online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15661

Cikk értékelése:

szavazat: 0 átlag: -