KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
   2023/február
AVATAR/KLÓN/ANDROID
• Beregi Tamás: Éden, karnyújtásnyira Avatar elveszett paradicsoma
• Csomán Sándor: Kiszervezett kötődés Android/Gyerek
• Buzsik Krisztina: Közös többszörös A klónozás és a kortárs sci-fi
KÉPREGÉNY-VILÁGOK
• Nemes Z. Márió: Poszthumán nemzetpolitika Jonathan Hickman – Pepe Larraz: X-Men: Xavier világa / X hatványai
• Földváry Kinga: Kulturális kaleidoszkóp Sandman-sorozat
FÉRFIDRÁMÁK
• Varró Attila: Hústól a hájig Test és melodráma 2.: Darren Aronofsky: A bálna
• Baski Sándor: A döntés, hogy maradjunk Martin McDonagh: A sziget szellemei
• Roboz Gábor: Az együttérzés helye Ausztrál férfidrámák
ÚJ RAJ
• Rudas Dóra: Magamon innen és túl Új raj: Rebecca Zlotowski
KÖZÉP-EURÓPAI HÉTKÖZNAPOK
• Gerencsér Péter: Morális nyugtalanság 2.0 Lengyel társadalomkritikai filmek
• Gyöngyösi Lilla: Sorsközösségben Grosan Cristina: Hétköznapi kudarcok
• Margitházi Beja: Teljes kiőrlés Cristian Mungiu: R.M.N.
MAGYAR MŰHELY
• Molnár Judit Anna : „Közösen elmesélni valamit” Beszélgetés Halász Judittal
• Hirsch Tibor: A mű vére Varga Zoltán: Macska-egér játékok
FILM / ZENE
• Pernecker Dávid: A szív helyéből szól Mica Levi
ARCHÍVUMOK TITKAI
• Barkóczi Janka: Szilánkok és kódok Digitalizáció a filmarchívumokban
FESZTIVÁL
• Vincze Teréz: Filmek nőktől nőkről Sepsiszentgyörgy – EVA Filmmakers Fest
• Pintér Judit Nóra: Kamera által homályosan Jihlava
• Horváth Laura: Megosztott jelenlét A VR és a dokumentumfilm
KRITIKA
• Huber Zoltán: Ének a savas esőben Damien Chazelle: Babylon
• Roboz Gábor: Kicsúszott talaj Todd Field: Tár
• Déri Zsolt: Aranylemezek a babaházban John Hillcoat: George & Tammy
MOZI
• Pazár Sarolta: Zsémbes: Egy Escort nyomában
• Varró Attila: Éjszakai átutazók
• Huber Zoltán: Till – Igazságot a fiamnak
• Kovács Kata: I Wanna Dance with Somebody
• Baski Sándor: Az ember, akit Ottónak hívtak
• Kolozsi László: Ufóvadászok
• Benke Attila: Fortune hadművelet
• Gyöngyösi Lilla: Jack Mimoun és a rejtélyek szigete
• Fekete Tamás: Jóreménység sziget
• Bárány Bence: Angyalok gyilkosa
STREAMLINE MOZI
• Margitházi Beja: A szerelem tüze
• Árva Márton: La caida
• Pethő Réka: Fehér zaj
• Orosdy Dániel: Nyugaton a helyzet változatlan
• Vajda Judit: Röfi
• Kránicz Bence: Halványkék szemek
STREAMLINE MOZI
• Gelencsér Gábor: Zsebtolvaj
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Mágia vagy monolit? PAPÍRMOZI

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Férfidrámák

Martin McDonagh: A sziget szellemei

A döntés, hogy maradjunk

Baski Sándor

McDonagh karriercsúcs tragikomédiája egy barátság felbomlásáról.

Martin McDonagh hazatért, és nem csak földrajzi értelemben. A londoni születésű ír rendező az ír falvakban játszódó színdarabjaival robbant be a brit és a nemzetközi színházi életbe, majd első filmje, az In Bruges sikere után hollywoodi sztárokkal készített blődlibe hajló fekete komédiát (A hét pszichopata és a Si-cu), utána pedig leforgatta a helyszínét és témáját illetően is legamerikaibb filmjét (Három óriásplakát Ebbing határában).

A sziget szellemei nem jelez gyökeres fordulatot a pályán, a motívumok ugyanazok, mint korábban, de a most vizsgált kisközösség még kisebb és még zártabb, így a jellegzetes mcdonagh-izmusokat is nagyobb koncentrációban tartalmazza a film. A rendező eddig elzárkózott attól, hogy saját színdarabjait adaptálja, most mégis mintha a befejezetlenül maradt Aran-szigetek színpadi trilógiáját zárta volna le egy mozgóképpel – aligha véletlen, hogy a meg nem valósult darab címe (The Banshees of Inisheer) rímel a film eredeti címére.

A sziget szellemei egyben az In Bruges párdarabja is, nemcsak a főszerepet alakító színészek visszatérése, de a karaktereik dinamikája miatt is. Míg a flamand városban veszteglő bérgyilkosok a világlátásbéli különbségeik ellenére közelebb kerülnek egymáshoz, a fiktív Inisherin szigetén élő Colm (Gleeson) és Pádraic (Farrell) összezártsága és egymásra utaltsága szakítással végződik – részben épp a különbözőségeik miatt. Az In Bruges szereplőinek egzisztenciális dilemmáit a törvényen kívüli státuszuk tette igazán különlegessé, A sziget szellemeiben pedig egy leleményes írói döntés következtében válik húsba vágóan izgalmassá a papíron provinciálisnak tűnő konfliktus.

Amíg a filmek vagy popdalok kitartóan vizsgálják, hogy mikor és miért érnek véget a romantikus kapcsolatok, a (férfi)barátságok ritkán kerülnek hasonló módon nagyító alá – a baráti viszonyok amúgy sem látványos szakítással, hanem csendes elsorvadással szoktak kimúlni, ha pedig mégis hirtelen érnek véget, akkor kézzelfogható konfliktusok állnak a háttérben. McDonagh ehhez képest a szakítás radikális gesztusát helyezi a fókuszba, sőt, a karakterek bemutatása nélkül rögtön ezzel indítja a filmet. Az író-rendező a nyomozást is megspórolja, mind a néző, mind Pádraic számára, Colm ugyanis elárulja, miért rúgta fel az évtizedes barátságot: végtelenül untatja a nála fiatalabb és jóval együgyűbb férfi, az életéből hátralévő időt a zenélésre akarja fordítani.

McDonagh a konfliktust jórészt Pádraic szemszögén keresztül tárja fel, de most sem ítélkezik, azonosulhatóvá teszi mindkét fél álláspontját. Érthető, hogy Pádraic miért ragaszkodik foggal-körömmel a legjobb és egyetlen barátjához, ahogy a halál szele által meglegyintett, művészi ambícióiba még kapaszkodó Colm drasztikus lépése is indokoltnak tűnik. A helyzet eszkalálódásáért is egyaránt kárhoztathatók, Pádraic sokat hangoztatott kedvessége valójában az önzés álcája, Colm pedig a gőg és a hübrisz bűnébe esik, a film legizgalmasabb kérdése mégsem az, hogy kinek van igaza, hanem, hogy meddig terjed a másik ember jólléte iránti felelősségünk.

Kézenfekvő olvasat lenne a szakítást vagy Colm passzív-agresszív fenyegetésként belengetett öncsonkítását politikai allegóriaként (is) értelmezni, hiszen a szárazföldön javában zajlik az 1923-as ír polgárháború, de McDonagh-t jobban érdekli a történet személyes vetülete. A két főszereplő, illetve az ő dilemmáikat visszhangozó mellékkarakterek (Pádraic nővére és a rendőr apja által vegzált Dominic) döntésein keresztül arra kíváncsi, hogy miért nem tudnak vagy akarnak kitörni az elszigeteltségből – ez a „továbblépni vagy maradni”-kérdés pedig Inisherin határain túl is ugyanolyan érvényes.

A sziget szellemei ennek megfelelően McDonagh eddigi legkomplexebb, legfajsúlyosabb filmje, amelyet a színészi mesterkurzus és a védjegyszerű fekete humor mellett az ír természetet expresszionista díszletté formáló, letisztult vizuális megvalósítás avat az életmű csúcsteljesítményévé.

 

A SZIGET SZELLEMEI (The Banshees of Inisherin) – angol-ír, 2022. Rendezte és írta: Martin McDonagh. Kép: Ben Davis. Zene: Carter Burwell. Szereplők: Colin Farrell (Pádraic), Brendan Gleeson (Colm), Kerry Condon (Siobhán), Barry Keoghan (Dominic). Gyártó: Blueprint Pictures / Film4 Productions. Forgalmazó: Fórum Hungary. Szinkronizált. 114 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2023/02 23-23. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15661