|
|
|
(Táv) MoziRosa esküvőjeVarró Attila
La boda de Rosa – spanyol, 2020. Rendezte: Icíar Bollaín. Írta: Icíar Bollaín és Alicia Luna. Kép: Sergi Gallardo és Beatríz Sastre. Zene: Vanessa Garde. Szereplők: Candela Pena (Rosa), Paula Usero (Lidia), Sergi López (Armando), Nathalie Poza (Violeta). Gyártó: Crea SGR / Halley Production. Forgalmazó: Cirko Film Kft. Feliratos. 97 perc.
„Az élet nem ér véget 50
évnél” – olvasható a Rosa esküvője
kórházi várótermében a plakátfelirat, mintha csak a film egyik nagy tanulsága
mellett egyfajta orvosi tanács lenne a címszereplőnek, aki hirtelen
elhatározással úgy dönt, egy kölcsönmacskával leköltözik nagyvárosi otthonából
Benicassim szépséges tengerpartjára és halott édesanyja eladásra váró varróműhelyét
átvéve újratervezi életútját. Ám Rosa önfeláldozó – és önsorsrontó –
segítőkészségét gátlástalanul kihasználó családtagjai ennél is nagyobb meglepetésben
részesülnek egy „vasárnap megházasodom” sms-üzenet képében, amely mindnyájuk terveit
alaposan felborítja. Elindul a lázas készülődés, és a lappangó családi konfliktusok
mellett fény derül a fő gondot jelentő kommunikáció-képtelenségre is, mígnem egy
váratlan fordulatot követően sor kerül az esküvői komédiáktól jogosan elvárt
ünnepi fináléra, amelynek a tűzvörös menyasszonyi ruha jelenti a legkevésbé
rendhagyó elemét.
A madridi Icíar Bollaín
rendezőnő tavalyi játékfilmje nem csak örömteli visszatérést jelent az elmúlt
évtized súlyos társadalmi problémáit boncolgató, globális drámáktól (legyen szó
oktatási helyzetről Nepálban, vízprivatizációról Bolíviában vagy a munkanélküli
spanyol bevándorlók helyzetéről Skóciában) a 90-es évek pályakezdetét jelentő
családi/párkapcsolati dramedy-khez, de azokon túllendülve az életmű első
hamisítatlan vígjátéka. Bár nem nélkülözi a komorabb színezetű jeleneteket, egy
vérprofi álomgyári romkom lendületével, precizitásával és hatékonyságával (ám
mélyebb emberismerettel) bonyolítja a cselekményt – talán nem véletlen, hogy az
anyai örökségében új önmegvalósításra találó Rosa meséjét (ismét) Bollaín jegyzi,
megszakítva évtizedes alkotói párkapcsolatát élettársával, a Ken Loach-drámák
állandó forgatókönyvírójaként ismert Paul Laverty-vel (Nevem Joe, Felkavar a szél, Én, Daniel Blake). Kétségtelen,
hogy a Rosa esküvője nem gyűjthetne
annyi Goya-díjat, mint a Többet ne!
kőkemény abúzus-drámája, de legalább olyan fontos és széleskörű női problémáról
beszél – méghozzá érdemben – a bodros-csipkés esküvői jelmezbe bújtatva.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 0 átlag: - |
 |
|
|
|
