KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

    
   2021/március
MAGYAR MŰHELY
• Lukácsy György: Küzdők, naphéroszok, alkimisták Beszélgetés Jankovics Marcellel
• Varga Zoltán: A cethal nemezise Gyulai Líviusz: Jónás
• Kovács Ágnes: „Nem úgy volt szánva” Színdramaturgia: Tarr Béla: Őszi almanach
• Szekfü András: „Egyetlen snittben!” Beszélgetés Somló Tamással – 2. rész
• Bartal Dóra: Őszinte és sérülékeny Beszélgetés Dér Asiával és Haragonics Sárával
MODERN NOMÁDOK
• Sándor Anna: Szabadulás a falak nélküli börtönből Amerikai őslakók a kortárs amerikai filmben
• Pethő Réka: Távolodva a civilizációtól Modern nomád családok
• Roboz Gábor: A hiányzó lehetőségek hazája Új raj: Chloé Zhao
• Varró Attila: Szellem a városképben Városi nomádok a horrorfilmben
KÉPREGÉNY-LEGENDÁK
• Benke Attila: Vadnyugat francia módra Jean-Michel Charlier – Jean Giraud: Blueberry
KIM KI-DUK
• Vincze Teréz: Az erőszak örvényében Kim Ki-duk (1960-2020)
• Jordi Leila: Néma fájdalom Kim Ki-duk: A sziget
DAVID BOWIE
• Déri Zsolt: Csillagporos elmék David Bowie-filmverziók
• Déri Zsolt: Bowie-t játszani David Bowie szerepében
FILM / REGÉNY
• Huber Zoltán: A játék súlya Walter Tevis győztesei
LATIN AMERIKA
• Orosdy Dániel: Tarka tabló Kino Latino - Latin-amerikai filmrendezőportrék
• Bácsvári Kornélia: Karibi krónikás ének Beszélgetés Vörös Eszterrel
• Csantavéri Júlia: Kolumbusztól Guevaráig Lénárt András: Film és történelem Latin-Amerikában
KRITIKA
• Varró Attila: A föld sava Simon Stone: Ásatás
(TÁV) MOZI
• Varró Attila: Rosa esküvője
• Baski Sándor: Zuhanás
• Fekete Tamás: Freaky
• Kovács Kata: Szuperagy
STREAMLINE MOZI
• Vajda Judit: Malcolm és Marie
• Barkóczi Janka: Szabadon
• Alföldi Nóra: 20 évesen meghalsz
• Pazár Sarolta: Lejtmenet
• Varró Attila: A kapitány küldetése
• Sándor Anna: Tolkien
• Greff András: Segítő kezek
• Lichter Péter: Henry – egy sorozatgyilkos portréja
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Képkockákba zárt életek Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

(Táv) Mozi

Rosa esküvője

Varró Attila

La boda de Rosa – spanyol, 2020. Rendezte: Icíar Bollaín. Írta: Icíar Bollaín és Alicia Luna. Kép: Sergi Gallardo és Beatríz Sastre. Zene: Vanessa Garde. Szereplők: Candela Pena (Rosa), Paula Usero (Lidia), Sergi López (Armando), Nathalie Poza (Violeta). Gyártó: Crea SGR / Halley Production. Forgalmazó: Cirko Film Kft. Feliratos. 97 perc.

„Az élet nem ér véget 50 évnél” – olvasható a Rosa esküvője kórházi várótermében a plakátfelirat, mintha csak a film egyik nagy tanulsága mellett egyfajta orvosi tanács lenne a címszereplőnek, aki hirtelen elhatározással úgy dönt, egy kölcsönmacskával leköltözik nagyvárosi otthonából Benicassim szépséges tengerpartjára és halott édesanyja eladásra váró varróműhelyét átvéve újratervezi életútját. Ám Rosa önfeláldozó – és önsorsrontó – segítőkészségét gátlástalanul kihasználó családtagjai ennél is nagyobb meglepetésben részesülnek egy „vasárnap megházasodom” sms-üzenet képében, amely mindnyájuk terveit alaposan felborítja. Elindul a lázas készülődés, és a lappangó családi konfliktusok mellett fény derül a fő gondot jelentő kommunikáció-képtelenségre is, mígnem egy váratlan fordulatot követően sor kerül az esküvői komédiáktól jogosan elvárt ünnepi fináléra, amelynek a tűzvörös menyasszonyi ruha jelenti a legkevésbé rendhagyó elemét.

A madridi Icíar Bollaín rendezőnő tavalyi játékfilmje nem csak örömteli visszatérést jelent az elmúlt évtized súlyos társadalmi problémáit boncolgató, globális drámáktól (legyen szó oktatási helyzetről Nepálban, vízprivatizációról Bolíviában vagy a munkanélküli spanyol bevándorlók helyzetéről Skóciában) a 90-es évek pályakezdetét jelentő családi/párkapcsolati dramedy-khez, de azokon túllendülve az életmű első hamisítatlan vígjátéka. Bár nem nélkülözi a komorabb színezetű jeleneteket, egy vérprofi álomgyári romkom lendületével, precizitásával és hatékonyságával (ám mélyebb emberismerettel) bonyolítja a cselekményt – talán nem véletlen, hogy az anyai örökségében új önmegvalósításra találó Rosa meséjét (ismét) Bollaín jegyzi, megszakítva évtizedes alkotói párkapcsolatát élettársával, a Ken Loach-drámák állandó forgatókönyvírójaként ismert Paul Laverty-vel (Nevem Joe, Felkavar a szél, Én, Daniel Blake). Kétségtelen, hogy a Rosa esküvője nem gyűjthetne annyi Goya-díjat, mint a Többet ne! kőkemény abúzus-drámája, de legalább olyan fontos és széleskörű női problémáról beszél – méghozzá érdemben – a bodros-csipkés esküvői jelmezbe bújtatva.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2021/03 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14854