KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
   2021/március
MAGYAR MŰHELY
• Lukácsy György: Küzdők, naphéroszok, alkimisták Beszélgetés Jankovics Marcellel
• Varga Zoltán: A cethal nemezise Gyulai Líviusz: Jónás
• Kovács Ágnes: „Nem úgy volt szánva” Színdramaturgia: Tarr Béla: Őszi almanach
• Szekfü András: „Egyetlen snittben!” Beszélgetés Somló Tamással – 2. rész
• Bartal Dóra: Őszinte és sérülékeny Beszélgetés Dér Asiával és Haragonics Sárával
MODERN NOMÁDOK
• Sándor Anna: Szabadulás a falak nélküli börtönből Amerikai őslakók a kortárs amerikai filmben
• Pethő Réka: Távolodva a civilizációtól Modern nomád családok
• Roboz Gábor: A hiányzó lehetőségek hazája Új raj: Chloé Zhao
• Varró Attila: Szellem a városképben Városi nomádok a horrorfilmben
KÉPREGÉNY-LEGENDÁK
• Benke Attila: Vadnyugat francia módra Jean-Michel Charlier – Jean Giraud: Blueberry
KIM KI-DUK
• Vincze Teréz: Az erőszak örvényében Kim Ki-duk (1960-2020)
• Jordi Leila: Néma fájdalom Kim Ki-duk: A sziget
DAVID BOWIE
• Déri Zsolt: Csillagporos elmék David Bowie-filmverziók
• Déri Zsolt: Bowie-t játszani David Bowie szerepében
FILM / REGÉNY
• Huber Zoltán: A játék súlya Walter Tevis győztesei
LATIN AMERIKA
• Orosdy Dániel: Tarka tabló Kino Latino - Latin-amerikai filmrendezőportrék
• Bácsvári Kornélia: Karibi krónikás ének Beszélgetés Vörös Eszterrel
• Csantavéri Júlia: Kolumbusztól Guevaráig Lénárt András: Film és történelem Latin-Amerikában
KRITIKA
• Varró Attila: A föld sava Simon Stone: Ásatás
(TÁV) MOZI
• Varró Attila: Rosa esküvője
• Baski Sándor: Zuhanás
• Fekete Tamás: Freaky
• Kovács Kata: Szuperagy
STREAMLINE MOZI
• Vajda Judit: Malcolm és Marie
• Barkóczi Janka: Szabadon
• Alföldi Nóra: 20 évesen meghalsz
• Pazár Sarolta: Lejtmenet
• Varró Attila: A kapitány küldetése
• Sándor Anna: Tolkien
• Greff András: Segítő kezek
• Lichter Péter: Henry – egy sorozatgyilkos portréja
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Képkockákba zárt életek Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Streamline mozi

Henry – egy sorozatgyilkos portréja

Lichter Péter

Henry: Portrait of a Serial Killer – amerikai, 1985. Rendezte: John McNaughton. Írta: Richard Fire és John McNaughton. Kép: Charlie Lieberman. Zene: Ken Hale. Szereplők: Michael Rooker (Henry), Tom Towles (Otis), Tracy Arnold (Becky). Gyártó: Maljack Productions. Forgalmazó: HBO Go. Feliratos. 83 perc.

John McNaughton kultikus pszichothrillere nem véletlenül sínylődött éveket az amerikai forgalmazók purgatóriumában: 1985-ös elkészülte után csak 1990-ben érkezett meg a vásznakra, de az alkotóknak utána is számos csörtét kellett vívniuk a különböző cenzúra-bizottságokkal. A rendkívül alacsony költségvetésű, szikáran felsnittelt bűnügyi film olyan kényelmetlen közelségbe hozza a címszereplő sorozatgyilkos mindennapjait, amire korábban nem nagyon volt példa – ráadásul az áldozatait véletlenszerűen levadászó Henry után nem loholnak ballonkabátos kopók és a morális egyensúlyt helyreállító végkifejlet is elmarad.

A film elbeszélése arra kényszeríti a nézőt, hogy szinte cinkosként kövesse a gyilkost (a később rosszarcú antagonistákra specializálódott Michael Rooker dermesztő alakítása is erősíti a hatást), sőt egy olyan tettestársat is kapunk, aki még Henry-nél is visszataszítóbb: ahogy egyre jobban megismerjük Otis gyomorforgatóan abuzív figuráját, úgy kezdünk – jobb híján – Henryvel azonosulni. Ez a provokatív dramaturgia – és a szerelmi szál kegyetlenül elliptikus elvarrása – Michael Haneke tíz évvel későbbi Furcsa játékára emlékeztet, nem is beszélve a film második felében hangsúlyossá váló önreflexióról. Otis videókamerával rögzíti a szexuális aktusként megélt gyilkosságaikat, amiket lassítva néz vissza újra meg újra. A videó médiumának ilyen tudatos, a nézőt saját voyerizmusára emlékeztető használata – Haneke mellett – az évtized végén berobbanó Szex, hazugság, videó-t is előkészíti: a videó halványan derengő képe mindkét filmben az önkielégítés instrumentuma. McNaughton kegyetlen lassúsággal hömpölygő, a 16 mm-es nyersanyag miatt időnként a dokumentumfilmek nyers közvetlenségével ható balladája még ma is kimerítő filmélmény.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2021/03 63-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14851