(Táv) MoziZuhanásBaski Sándor
Falling – amerikai, 2020. Rendezte és írta: Viggo Mortensen. Kép: Marcel Zyskind. Szereplők: Viggo Mortensen (John), Lance Henriksen (Willis), Laura Linney (Sarah), Hannah Gross (Gwen), Terry Chen (Eric). Gyártó: Scythia Films / Zephyr Films / Ingenious Media. Forgalmazó: ADS Service. Feliratos. 112 perc. Alig egy év leforgása alatt három olyan
filmet is bemutattak, amelyben főszerepet kapott a demencia. Az Anthony Hopkins
főszereplésével készült Az apában, a
horror műfaji keretét használó Relicben
és Viggo Mortensen Zuhanásában közös,
hogy a visszafordíthatatlan leépülés folyamatát nemcsak a beteg szülők, hanem a
gondozásukat vállaló gyerekek tapasztalásain keresztül is bemutatják. A témából
következik a személyes érintettség is, az alkotók általában saját történeteiket
próbálják terápiás jelleggel feldolgozni.
Mortensen sem kivétel,
mindkét szülője demenciában szenvedett, nyilván ezért is választotta éppen ezt
az alaphelyzetet rendezői debütálásához. A betegség személyiségpusztító hatásának
feltárását ugyanakkor nem érezhette önmagában elég izgalmasnak, ezért a két
főszereplő közti kontrasztot annyira kiélezte, amennyire csak lehet. A Lance
Henriksen által alakított hirtelen haragú, bigott Willis a vidéki Amerika és a
múlt képviselője, miközben liberális fia, John Kaliforniában él,
melegházasságban egy kínai-hawaii-i férfivel. Kényszerű összeköltözésük
jótékony dramaturgiai feszültséget biztosít a filmnek, miközben a valósággal
való kapcsolatát egyre jobban elveszítő apa életének meghatározó pillanatai is
felvillannak. A líraian fényképezett epizódok valójában nem(csak) Willis
flashbackjei, mert az ő emlékképei mellett láthatjuk azt is, hogyan élte meg a
gyerek John és édesanyja a családi idill felbomlását, amely elvezetett odáig,
hogy a férfi mindenkitől elidegenedett, megkeseredett emberként élje le az
életét.
Mortensen újonc
rendezőként képes hiteles szituációkat teremteni, és színészként is méltó
partnere az élete alakítását nyújtó Lance Henriksennek, forgatókönyvíróként
viszont szüksége lett volna egy szigorú szkriptdoktor segítségére, hogy az
önismétléseket kigyomlálja a történetből. A Zuhanás
így csak részleteiben katartikus, egészében viszont olyan kimerítő és frusztráló,
mint az együttélés lehet egy empátiára képtelen, toxikus egoistával.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 0 átlag: - |
 |
|
