KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

    
   2021/március
MAGYAR MŰHELY
• Lukácsy György: Küzdők, naphéroszok, alkimisták Beszélgetés Jankovics Marcellel
• Varga Zoltán: A cethal nemezise Gyulai Líviusz: Jónás
• Kovács Ágnes: „Nem úgy volt szánva” Színdramaturgia: Tarr Béla: Őszi almanach
• Szekfü András: „Egyetlen snittben!” Beszélgetés Somló Tamással – 2. rész
• Bartal Dóra: Őszinte és sérülékeny Beszélgetés Dér Asiával és Haragonics Sárával
MODERN NOMÁDOK
• Sándor Anna: Szabadulás a falak nélküli börtönből Amerikai őslakók a kortárs amerikai filmben
• Pethő Réka: Távolodva a civilizációtól Modern nomád családok
• Roboz Gábor: A hiányzó lehetőségek hazája Új raj: Chloé Zhao
• Varró Attila: Szellem a városképben Városi nomádok a horrorfilmben
KÉPREGÉNY-LEGENDÁK
• Benke Attila: Vadnyugat francia módra Jean-Michel Charlier – Jean Giraud: Blueberry
KIM KI-DUK
• Vincze Teréz: Az erőszak örvényében Kim Ki-duk (1960-2020)
• Jordi Leila: Néma fájdalom Kim Ki-duk: A sziget
DAVID BOWIE
• Déri Zsolt: Csillagporos elmék David Bowie-filmverziók
• Déri Zsolt: Bowie-t játszani David Bowie szerepében
FILM / REGÉNY
• Huber Zoltán: A játék súlya Walter Tevis győztesei
LATIN AMERIKA
• Orosdy Dániel: Tarka tabló Kino Latino - Latin-amerikai filmrendezőportrék
• Bácsvári Kornélia: Karibi krónikás ének Beszélgetés Vörös Eszterrel
• Csantavéri Júlia: Kolumbusztól Guevaráig Lénárt András: Film és történelem Latin-Amerikában
KRITIKA
• Varró Attila: A föld sava Simon Stone: Ásatás
(TÁV) MOZI
• Varró Attila: Rosa esküvője
• Baski Sándor: Zuhanás
• Fekete Tamás: Freaky
• Kovács Kata: Szuperagy
STREAMLINE MOZI
• Vajda Judit: Malcolm és Marie
• Barkóczi Janka: Szabadon
• Alföldi Nóra: 20 évesen meghalsz
• Pazár Sarolta: Lejtmenet
• Varró Attila: A kapitány küldetése
• Sándor Anna: Tolkien
• Greff András: Segítő kezek
• Lichter Péter: Henry – egy sorozatgyilkos portréja
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Képkockákba zárt életek Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Latin Amerika

Lénárt András: Film és történelem Latin-Amerikában

Kolumbusztól Guevaráig

Csantavéri Júlia

A filmtörténet nagy segítség a 20. századot elemző történészeknek.

A történelemről való gondolkodásunk keretei a 20. században folyamatosan tágultak, és ezzel párhuzamosan bővült azoknak a forrásoknak a köre is, amelyek bevonhatónak látszottak a történeti kutatásba. Így aztán az időközben felnövekvő új művészet, a film is bekerült a történészek látókörébe. Ami igazán érdekessé teszi ezt a folyamatot az, hogy általa nemcsak a történelemmel, hanem magukkal a filmekkel kapcsolatban is új kérdések merültek fel.

Lénárt András könyvének erénye, hogy több oldalról is megvizsgálja ezt az összetettséget, film és történelem, film és társadalom, film és politika bonyolult, egymásba fonódó kölcsönhatásait. Latin-Amerika filmtörténete különösen alkalmas ezeknek az összefüggéseknek a bemutatására, mivel a földrész felfedezésének világtörténelmi jelentősége, a gyarmati múlt, a ma is fennálló éles társadalmi különbségek, az ismétlődő diktatúrák tündöklése és bukása, az Egyesült Államok befolyása folyamatosan arra késztette a filmkészítőket, hogy így vagy úgy, de közvetlenül reflektáljanak a történelmi helyzetre. A szerző kiemeli, hogy amikor a 60-as 70-es években a latin-amerikai film hirtelen hangsúlyosan jelent meg az európai művészfilmes közegben, olyan alkotók arattak sikert, mint többek között a brazil Glauber Rocha, az argentin Fernando Solanas és Luis Puenzo, a boliviai Jorge Sanjinés, akik az egész kontinenst átfogó filmes mozgalom részeseiként, nemcsak megmutatni, de alakítani is akarták a történelmet. A mozgalom eredményeinek jelentőségét Lénárt azzal is jelzi, hogy bemutatására már az első fejezet végén, a tulajdonképpeni történeti tárgyalást megelőzően sort kerít.

Egy földrész filmkörképe persze nagyon is szerteágazó. A szerző vállalása annyi, hogy felvillantson belőle néhány olyan részletet, amely példázza film és történelem kölcsönhatásainak lehetséges változatait.

Első kérdése, mit és hogyan mesélnek a régmúltról a klasszikusan „történelminek” nevezett filmek. Követhetjük, hogyan változik a felfedező Kolumbusz Kristóf alakja a különböző feldolgozásokban attól függően, kinek a szemszögéből – hódítók vagy meghódítottak –, milyen műfajban – dráma, kalandfilm, televíziós sorozat –, milyen ideológiai cél szolgálatában készül a film. Ez utóbbi szempont azután főszerepet kap egy másik lényeges történelmi eseményt, a spanyol-amerikai háborút megjelenítő filmek bemutatásában.

A földrész rendkívül kényes és labilis helyzetét emblematikusan fejezi ki az Egyesült Államok filmpolitikájának elemzése, amelynek a szerző önálló fejezeteket szentel, de árnyéka a többi fejezetben is megjelenik. Az USA kezdetben egészpályás letámadással, azaz a hollywoodi filmek silány minőségű spanyol nyelvű változatainak dömpingjével biztosította ideológiai hegemóniáját a térségben. Később, az úgynevezett „jószomszédi” politika jegyében finomodtak az eszközök. Élénk képet kapunk arról a tudatos és jól szervezett stratégiáról, amely gondoskodott róla, hogy az amerikai életforma és gondolkodás vonzó maradjon a latin-amerikai közösségek számára.

A második világháborút követő változásokat a szerző a bevezetőben már elemzett Harmadik Film mozgalom mellett három nemzeti példával szemlélteti. Az argentin és a chilei diktatúrákra adott filmes reakciók mellett hosszú fejezetben tárgyalja a kubai filmeket. Az argentin és a chilei példa megmutatja, hogy egy nemzet megrázó történelmi tapasztalatát miként képesek a külvilág számára jelentőssé tenni a filmek. Luis Puenzo alkotása, A hivatalos változat az egész világ számára átélhetővé tette az argentin diktatúrában elrabolt gyermekek, szüleik, nagyszüleik és örökbefogadóik tragédiáját. A chilei Pinochet-rendszer véres diktatúrájának részben dokumentum-, részben játékfilmes feldolgozásai már azt a kérdést is felvetik, mennyiben tekinthetők hiteles forrásnak a militáns filmek, illetve, hogy az érzelmileg súlyosan megterhelt, eredetileg egy adott történelmi helyzethez kötődő témák hogyan inspirálhatnak általánosabb megközelítéseket.

A kötetet záró húsz oldal vázlat arról, hogyan reflektáltak a kubai alkotók a történelmi változásokra, de ugyanakkor azt is tárgyalja, hogyan reagált ugyanerre a Kubán kívüli világ. Épp ezért ez az a fejezet, amelyben legélesebben megmutatkozik film és történelem, szándékok és lehetőségek kapcsolatának ellentmondásossága, valóság és interpretáció kétértelműsége.

 

JATEPress, 2020.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2021/03 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14837